Gazdák Lapja, 1905. július (4. évfolyam, 27–30. szám)

1905-07-14 / 28. szám

GAZDÁK LAPJA

3-ik oldal.

Közli egyúttal velük, hogy a cigányügy rendezése érdekében szükségesnek tartja, hogy:

a) a kóbor cigányok gyermekeit 7 éves korukban elhagyottaknak nyilvánítsák s nevelésükről az állam gondoskodjék;

b) a cigányok kóborlását betiltsák és szigorúan büntessék és a kóborlásba visszaeső cigánytól a lótartást is megvonják, házalási és Vándoripari igazolványokat egyáltalában ne kaphassanak;

c) minden kóborló cigány illetőségi helyét megállapítsák s a letelepülésre kényszerítsék; a kinek illetősége ki nem mutatható, a hatóság hivatalosan állapítsa azt meg oly módon, hogy illetőségi hely. az a község legyen, a hol az illető cigány legtovább tartózkodott. Hogy ebből kifolyólag a községeket kiadás j ne terhelje, az ily kényszerilletöségből származó költ- i ségeket vállalja magára az állam;

d) a külföldi illetőségű kóborcigányokat kérlelhetetlenül ki kell toloncoltatni s a jövőben nein sza bad őket bebocsátani az országba ;

e) végül szükségesnek tartja az 0. M. G. E., i hogy a kóborcigányok ügyét országosan központosítsák s az ezzel össze függő ügyek kezelését és nyilvántartását bízzák egy középponti hatóságra.

Értesülésünk szerint az 0. M. G. E. javaslataival több törvényhatóság és gazdasági egyesület már legközelebb foglalkozik, főleg azok, melyek területén j a vándorcigányok garázdálkodásai tűrhetetlenek.

I

Adat a cukorrépa termeléshez.

Igen sok cukorrépagyáros még ma is azon nézetben van, hogy a foszforsav tartalmú trágyákat azért célszerű cukorrépa alá adni, hogy a répa cukortartalma emelkedjék; másrészről a répatermelők 50%-a ; azon hitben él, hogy nagyobb mennyiségű foszfortrágya a cukorrépánál határozott terméscsökkenést ered- J ményez.

Mindkét nézet határozottan téves, s a gyakorlatban sok kellemetlen viszálynak volt okozója a gazdák és gyárosok között.

Azon gazdáknak, kik a gyáraknak le voltak kötve, azelőtt csak azon esetben volt megengedve a cukorrépa alá istállótrágyát adni, ha kötelezték ma- | gukat egy szigorúan megszabott mennyiségit foszforsavat ahhoz hozzáadni; az ilyen gazdák pedig pazarlást követtek el. Egy másik esetben szigorú föltételnek tekintetett a termelőnek azon kötelessége, inely- szerint két és félszer annyi foszforsavat adjanak a cukorrépa alá, viszonyítva a nitrogénhez, ha a csilisalétrommal akarnak trágyázni. Ez pedig szintén pénz- í kidobás.

Egy harmadik előírás szerint az alkalmazandó foszforsav mennyiségének meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a répatermeíésie szolgáló talaj foszforsavban gazdag, vagy szegény. Az előirt mennyiségű foszforsav utóbbi esetben egészen hatástalan lehetett, a másik esetben pedig esetleg pazarlást követtek el j ezen fontos tápanyaggal.

Csak lassanként látták be a gazdák és gyáro- j sok kölcsönösen, hogy mindkettőjük érdeke azt ki- ■ vánja, miszerint a foszfortrágyázás alkalmával a pazarlást lehetőleg kiküszöböljék, de azért még most is fennáll azon hit, hogy ez a cukorképződést előmozdítja és a termés nagyságát leszorítja.

Heliriegel kétségtelenül bebizonyította, hogy a foszforsav semmiféle befolyást nem gyakorol a cukortartalomra, s hogy kevesebb mennyiségű foszforsav, (föltéve, hogy az az okvetlenül szükséges minimum alá nem süiyed) a termést ugyan csökkenti, de a cukortartalmat nem befolyásolja, tehát nem a gyáros, hanem a gazda vészit azzal, ha a kelleténél kevesebb foszforsavat visz a talajba.

A foszforsav nélkülözhetetlen növényi táplálék, de a cukorképződésre közvetlenül nincs hatással.

Dr. Hoilriegel erre nézve ismételten tett kísérleteket mesterségesen táplált földben, s mig a nitrogén és káliumból ihinden egyes kísérletre szolgáló föld egyforma és elegendő mennyiséget kapott, addig az alkalmazott foszforsav mennyisége változott 0 és 2.84% között.

Az általánosan elterjedt felfogás szerint tehát azon répának, mely a normálisnál kevesebb foszforsavat kapott, kevesebb cukrot kellett volna tartalmaznia, valóságban pedig a cukortartalom nem lett kevesebb, de a hozam jelentékenyen csökkent a kevesebb foszforsav alkalmazásánál.

Azon kísérletek pedig, melyeknél a foszforsav a normálisnál nagyobb mennyiségben alkalmaztatott, azt bizonyították be, hogy az igen nagy mennyiségű foszforsav nem képes sem a cukortartalmat, sem pedig a termést jelentékenyen növelni.

Mindkét esetben kiviláglott, hogy a nitrogén kálinál több, vagy kevesebb foszforsav alkalmazása a cukortartalomra befolyással nincsen, s hogy a gazdának a foszfortrágyázástól való félelme teljesen alaptalan, mert annak alkalmazását csakis maga bánná meg.

Azért minden termelő kísérletekkel igyekezzék kimutatni, hogy minő mennyiségű foszforsav felel meg talajának, figyelembe véve annak erejét, kulturáliapo- tát s egyéb viszonyait, s e szerint járjon el a foszfortrágya mennyiségének kiszabásánál.

Hasznos tudnivalók.

A mezei dülöutak rendezése. A pénzügyminiszter legutóbb körrendeletét intézett a felmérő felügyelőséghez a községek által rendezett mezei közös dülőutak- nak kataszteri fölvétele tárgyában. Meghagyja itt a miniszter, hogy a mennyiben a mezei közös dülöutak a községek által nem a kellő időben, hanem akkor rendeztetnének, a mikor a betétszerkesztő-bizoítság tárgyalásait már befejezte: a közös mezei dülöutak rendezése folytán előállott változások csak abban az esetben lesznek a kataszteri munkálatokon átvezeten- dök, ha ezt az illető telekkönyvi hatóság maga kívánja, illetve, ha a betétszerkesztés alkalmából az utak kataszteri fölvétele ellen beadott felszólamlások a telekkönyvi hatóság által a felmérő felügyelőséggel közöltéinek. M. F.

— Az aratóknak és külső cselédeknek konvenció fejében kiosztott szalonna után a fogyasztási adót meg kell fizetni. így intézkedik a m. kir. pénzügyminiszter 1887. évi 56737. sz. határozata. Adómentesség csak azon húsra és szalonnára vonatkozik, melyet a gazda az általa, saját házi szükségletre levágott sertésből nyert és melyet ő, családja, s önálló háztartást nem vezető cselédjei fogyasztanak. De ezen adó- mentesség nem terjed ki azon szalonnára, melyet az uradalmi intézőségek, földbirtokosok és bérlők mint munkaadók a, háznépükhöz nem tartozó napszámosaiknak, aratóiknak, avagy saját házi szükségleteiken