Gazdák Lapja, 1905. június (4. évfolyam, 22–26. szám)
1905-06-02 / 22. szám
juunis 2, GAZDÁK LAPJA 3-ik a városhoz nem méltó eljárástól, könnyen nem is sikerűi: Az egyesület mindaddig, mig e telepre a köznek szüksége van, megtalálja a módját olyan kezelésnek, hogy az az Egyletre nagy terheket ne rójon. Hisz annak kezelésére nincs kikötve a házilagosság, sem a szőlővesz- sző termelésre az a merev kizárólagosság, mely mellett a város visszavehetné a telepet pl. nehány fj-öl üresen maradt iskola terület más oldalú kihasználása folytán. így tehát nincs más hátra, mint hogy a vissza vétel körüli tárgyalások beszüntettesse- nek, s mindaddig, mig azt az Egylet szőlővesz- sző termelésre használni kívánja, az ügy bolygatása által céltalan törekvések mellőztessenek, hisz ha a városnak arra feltétlen szüksége lenne, kölcsönös megegyezés alapján kártérítés mellett az bármikor visszavehető, ha pedig az eredeti cél megszűnte a vessző és oltás kereslet megszűnése mellett önként el fogja idővel árulni magát s a telep további fenttartása veszteség nélkül lehetetlenné lesz, a telepet az Egylet úgyis minden kártérítés nélkül a városnak vissza adni lesz kénytelen. A műtrágyákról. A különböző mütrágyaféieségek értékének meghatározása lég biztosabban trágyázási kísérlettel történik ; más módon nem vagyunk képesek azok értékéről tiszta j képet alkotni. Megtudni — teszem fel — azt, hogy a szuperfoszfát és tliomas-salak között mi a különbség, illetőleg megismerni tényleges értéküket, csakis a növényzetre gyakorolt hatásukból lehet. Mert ha tudjuk is azt, hogy a sznperfoszfát vagy tliomas-salak ennyi, meg ennyi hatóanyagot tartalmaznak s oldhatóságukkal is tisztában vagyunk, mégsem történik minden e szerint, mert egészen más viszonyok közé kerül az a műtrágya, ha a talajba hozzuk azt, mint a mely viszonyok a chemikus eprouvettáiban vannak. Evvel nem azt akarom mondani, hogy a gyárak által garantált érték- jegyzések nem fontosak, sőt igenis, nagy jelentőséggel bírnak, mert a talajban is nagyobb hatást fog mutatni a magasabb foszfortartalma és könnyen oldható műtrágya. Ha a gazda műtrágyát vásárol, minden esetre azt válassza a melynek hatóanyaga több s a mely könnyebben oldódik. Mindazonáltal minden a műtrágyákról szóló bírálat csak általánosságban fogadtassák el, mert a műtrágyákkal úgy vagyunk, hogy azok értékét meghatározni még ma is igen bajos, mert a különböző növények és, talajnemek különböző módon is értékesítik azokat. Áll ez különösen a lassúbb hatású trágyafélékre; mert a gyorsabban hatók, mint a szuperfoszfát és chilisalétrom majdnem mindenütt jól értékesülnek, a mi természetes is, mert gyorsan vétetnek fel s igy kevés mehet belőlük veszendőbe. Mielőtt tehát valamely mütrágyafélét nagyban alkalmaznánk, próbáljuk ki kissebb területen saját viszonyaink között is. így kellene eljárni mindig a mütrágyafélék alkalmazrsánál s akkor sok gazdának változna meg a műtrágyák iránt viselt ellenszenve. Nyílt rovat. FELELET. Permetező anyag elkészítése s fel- használása a gyümölcsfáknál s szőlőnél. (7. sz. kérdésre.) A permetező anyag, mely a szőlőnél a pero- noszpora ellen használtatik, épp úgy a gyümölcsfáknál előforduló gombák ellen is alkalmazható. A gyümölcsfákon a fasicladium pusztít, barackfán az Exoascus deformans, mely a levél fodrosodását idézi elő. \ permetező anyag rendszerint a rézgálic s mész keverékéből áll. Mai időben sokféle permetező anyag ajánl- tatik, Azurin, Antisporin, Peronosporin, az Aschenbrandt- félc por stb. ; a leggazdaságosabb ezek között a régi bor'd'eaiixi (bordói) keverék, mely egyforma mennyiségű mészböl s rézgáiicból áll. Bárminő permetező anyagot, veszünk is, lényeges alkatrésze valamennyinek a rézgálic, csak a keverést és reklámot fizetjük meg ezeknél drágábban. A bordói keverék rendszerint aincny- nyi rézgálic, ugyanannyi mennyiségű oltott rnész- ből áll. Veszünk egy petroleumos hordót, mely 2 hit. űrtartalommal bír s azt megtöltjük pl. 100 liter vízzel, e folyadékba akasztjuk zsákban a kékgáücot. Nehány óra múlva a kékgálic felolvad; most jól elkeverjük s lassú öntés között zsákvászonban átszűrve, hozzáöntjük az előbb 10 liter vízben feloldott raeszet. A rézgálic ezáltal összevegyül a mésszel s a permetezésnél kékes bevonatot képez ; a permetező anyagot vari lakomáknál az asztalokat burgonyavirággal díszítették. 1588. elején Ausztriában a híres Clusius a nö- vőnykertben elültettesSoalnum Tuberosum nevetőle ered. Nálunk Hadadi Wesselényi Ferenc nádor alatt 1654-ben ismertették. Akkori időben a Németországból hazatérő protestáns akadémikusok tömlöcbe kerültek, mert magukkal tarisznyájukban burgonyát hoztak. De nálunk csak „sváb töknek“ csúfolták a burgonyát s semmikép sem akarták termeszteni. Végre III. Ferdi- nánd rendelte el termelését s legelőször a felvidéken, Árva, Turóc, Trencsén megyékben kezdik terjesztését. Gömörmegyéban Császár András 1775-ben terjesztette. Báró Bujanovsky Budapest melletti birtokán termelte s 1799-ben csodálták a nagy termését. Dacára annak, hogy 200 mérőt ingyen kiosztatott, nem tudtak ott termelésével megbarátkozni. Egy borsodmegyei földbirtokos nagyobb mennyiségű gumót szétosztatott jobbágyai között, de ezek a helyett, hogy használták volna, az utszéli árokba dobálták ; onnan a földbirtokos kiszedette és elültette s most csodák csodája, a jobbágyai lopni kezdték a burgonyát. „Csakhogy lopják“ kiáltott fel a földbirtokos, „evvel elértem célomat.“|Arad, Bihar és Szabolcsmegyében 1788-ban virágzott termelése. De még mindig nem fogadták valami nagy lelkesedéssel. Báró Gvadányi lovas generális felsóhajt: „Pajtások, ha mi mindig igy fogunk élni, a krumpliba ugyan ki nem törik a fogunk.“ Erdélyben a gubernium idejében 1818-ban, mikor borzasztó éhínség fenyegette az országot, elrendelik a burgonya termelését, a „melyhez jószág nem kell!“ A határvidéken botbüntetéssel kényszeritették a népet termelésére. Az 1816. évi „Magyar Kurir“-ban azt olvassuk, hogy „csak a véginség birta rá a magyarokat termelésére.“ Azóta aztán elterjedt a felvidékre s mai nap már az az ismeretes nóta vígan járja : „Jaj én szegény tót zember, mindig krumplit zabálni!“ Rí.
