Gazdák Lapja, 1905. március (4. évfolyam, 9–13. szám)
1905-03-31 / 13. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA márc. 31. intézmény fejlesztésében minden jóravaló ember közreműködjék. A kisbirtok jelzálogi hitelének fejlesztése 1903. év elején vette kezdetét s a lefolyt két év alatt a Központ 2351 törlesztéses kölcsönt szavazott meg 4.310,635 korona értékben, melyből 1404 kölcsön 2.467,502 korona értékben tényleg folyósittatott is. A földmivelésügyi m. kir. miniszter anyagi segélyezésével felállított kis szövetkezeti gabonaraktárak száma 27-re emelkedett, melyekben az év végéig 88,000 métermázsa szemes teimény volt elraktározva, s ebből 35,000 métermázsa eladva. Az ipari szakban 58 szakcsoport és 30 szakipari szövetkezet foglalkozott nyersanyag beszerzéssel, vagy a készítmények közös értékesítésével. — Ezeknek a szövetkezeteknek és szakcsoportoknak egyrésze csak a múlt évben kezdte meg működését és mégis áruüzletük forgalma 3.000,000 koronára rúgott. — A Központ kötelékébe tartozó szövetkezetek közül 14 vett részt közszálitásokban s a múlt évben lebonyolított munkálatok értéke meghaladta a 2.000,000 koronát. _ A hitelszövetkezetek a Központnak 1904. év végén váltók alapján 29,282,241 koronával,kötelezvények alapján 24.263.215 koronával, felszerelési ^ előlegek címén 212,711 koronával tartoztak, tehát a Központ részéről nyújtott anyagi támogatás összege meghaladta az 54 milió koronát. Az 1904. év folyamán leszámítolt a Központ 247, 591 darab szövetkezési váltót 67.066,600 korona értékben, ezen kívül 40.169 darab kötelezvényt 12.095, 307 korona értékben s visszleszámitoltatott 123,5v8 darab váltót 42.122,934 korona értékben. A Központ takarékbetétei a múlt év végén 23. 425,824 koronát tettek ki; ebből 12.197.700 korona törvényhatósági betét volt. A leszámítolt váltók átlaga 273 korona, a leszámítolt kötelezvényeké pedig 264 koronát tett ki. A felküldött váltók között 10 koronán aluli volt néháuy száz, 40 koronán aluli pedig néhány ezer. — Tekintve hogy a vidéki hitelszövetkezetek munka és költség kímélés szempontjából a nagyobb összegű váltókat szokták felküldeni, nyilvánvaló, hogy a hitelszövetkezeteknél az átlag összeg sokkal csekélyebb lehetett. Ez a körülmény minden józanul gondolkodó egyént meggyőzhet arról, hogy a hitelszövetkezetek működése nem a vidéki pénzintézeteknek, hanem a magán uzsozünk, és igy létezik is az embereknek bizonyos száma, kik megfosztják magukat az élet rendes örömeitől, azért, hogy a gazdagság tudatának boldogságát megszerezzék. Hát az ilyen fajta emberek nem ártanak határozottan embertársaiknak: ellenkezőleg az ország vagyonát gyarapítják, és egyik vagy másik elébb-utóbb azt használni fogja. Emellett, ha vagyonukat bankokban és egyéb jó beruházásokban helyezik el, nagy szolgálatot teljesítenek a nemzeti tőke nevelésével és az által, hogy sokkal több ipartelep, hajógyár, vasút s egyéb fontos vállalatok alapítását lehetővé teszik. Igen sok ember annyira szereti pénzét múló gyönyörökre, lakmározásokra, evés-ivásra és szép ruhákra költeni, hogy határozott előny, ha annak megint mások, veszik hasznát, kik állandóbban és hasznos módon helyezik el vagyonukat. De nem volna semmi haszon abban, ha minden élvezetről lemondanánk, csak azért, hogy nagy vagyont gyüjthessünk. rának csinált tisztességes és tiszteletreméltó versenyt. Jellemző a Központ pénzbeszerzési viszonyaira nézve, hogy mig 189'J-ben a jelentkező hiteligények 67°/o-át volt kénytelen visszleszámitolás utján megszerezni, addig ez az arányszám 1900-ban 42%-ra, 1901-ben 33°/o-ra. 1902-ben 25%-ra, 1903 és 1904 ben már 20%-ra apadt le, mit a betétekben megnyilatkozott bizalom folytán ért el. — Igaz, hogy ennek hátránya az üzleti eredményben mutatkozott, mert yissz- leszámolás utján sokkal olcsóbb kamatláb mellett tudta volna a szükséges tőkét mcgszerzeni, de ez az alakulás igy örveudetesebb, mert a Központnak nem az a hivatása, hogy osztalékra dolgozzék, hanem az, hogy egyrészről a hiteligényeket olcsón elégítse ki, másrészről, hogy magasabb betét-kamat nyújtása által a takarékossági hajlamot fejlessze. Mint említettük, a vidéki hitelszövetkezetek saját vagyona már 23.390,849 korona; ezenkívül vidéki hitelszövetkezeteknél elvan helyezve 30.619,360 kor. takarékbetét, tehát a vidéki hitelszövetkezetek saját erejükből már 34 millió korona hiteligényt bírnak kielégíteni. — A mennyiben pedig a vidéki hitelszövetkezetek kihelyezése 108 millió koronára rúgott, igy a Központ a múlt év végével csak fele részben volt kénytelen a hitelszövetkezeteket támogatni, holott az első években a vidéki hitelszövetkezetek alig voltak képesek a hiteligények negyedrészét saját erejükből kielégiteni. Érdekes és örvendetes azon fejlődés, mit a központ az utolsó G év alatt elért. Ugyanis az 1899. évi összesítés szerint volt 712 szövetkezet 141,623 taggal és 278356 üzletrészszel. Az összes üzletrészek értéke 14.789,077 koronát tett ki, melyből 6.521,055 korona volt befizetve. Takarékbetét 5.532,589, takarékalap 590,900 korona. Az 1904 évi összesítés pedig a következő számtóteleket mutatja: Hitelszövetkezetek száma 1742. Tagok száma 407,030. Üzletrészek száma 767, 952. Üzletrészek értéke 87.446,899 korona. Befizetett üzletrész : 20.5<>3,272 korona. Takarékbetét: 30.619. 360 korona. Tartalékalap 2.887,577 korona. Az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ azonban még korántsem érte el fejlődésének tetőpontját, de már eddigi sikereiből meglehet állapítani, hogy megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. A tárgyak nem képeznek vagyont, ha nem hasznosak és minket nem boldogítanak. Ha összegyűjtött pénzét minden ember vasúti részvényekbe fektetné, annyi vasutunk lenne, hogy nem lehetne hasznukat venni és inkább kárunkra, mint hasznunkra lennének. Úgyszintén kikötők építésébe se lenne jó fektetni, ha nem volnának hajók, hogy azokban felrakodjanak, vagy nem lennének árucikkek, vagy utasok, hogy elszállítsák. Úgyszintén képtelenség volna gyapot kallókat épiteni, ha már elegendő volna, hogy feldolgozzanak annyi gyapotot, mennyit az emberek elfogyasztani képesek. Ekként beláthatjuk azt, hogy a vagyonnak egy vagy más módon haszonra és elfogyasztásra alkalmasnak kell lennie. Ami teendőnk az, hogy törekedjünk vagyonúnkat úgy elkölteni, hogy vele a legnagyobb boldogságot megszerezzük úgy önön magunknak, mint rokonaink s barátainknak, — és minden más embernek, szem előtt tartva azok iránti kötelességünket.
