Gazdák Lapja, 1905. március (4. évfolyam, 9–13. szám)
1905-03-24 / 12. szám
2-ik oldal. GAZDKA LAPJA márcz. 24. — A kelet csak feldolgozott cikkeinknek képezhet nagy átlagban piacot annyiban, amennyiben a mi viszonyaink fejlődése azok fölé emelkednék. Ezeket igazolja a statisztika. Nem kis részletekben, de nagy átlagokban és különbözetekben. Ezzel azonban egy reánk, mezőgazdákra szomorú következtetéshez kellett jutnunk, vagyis beismernünk azt, hogy a közgazdasági fejlődésben tényleg az ipar a fontosabb tényező, s igy vagy le kell mondanunk a közgazdasági nagyobb fejlődésről, vagy támogatnunk az ipart, hogy az előbb utóbb fölöttünk túlsúlyra vergődjék, sajnos, szociaüsztikus hajlamaival, mindent kizsákmányolni igyekvő kapzsiságával, idegenszerűségével, de tagadhatatlanul modern kultúrájával és korlátlan j termelő képességével. Ha e jórészt hiúság, de sok tekintetben nemzetiségünk és eredeti magyar típusunkhoz való ragaszkodásunknál fogva is érthető tartózkodásunkat félre tesszük, iparunk fejlődését elősegítjük s oda fejlesztjük, hogy felettünk túlsúlyra jusson, tagadhatatlanul virágozni fog a mezőgazdaság is, mert nő a nyersanyag és élelmi szerek iránti kereslet, ezekkel nyugatra utalva nem vagyunk, a határokon meg nem tizedelik, tehát teljességgel a termelő zsebében marad annak emelkedő ára is, feldolgozott cikkeink pedig kelet felé találnak piacot. Az önálló vámterület ideális eszméje tényleg ez, s ha ezt keresztül lehetne vinni óriási hátrányok nélkül, valamennyiünk ábránd képe lenne ez; a háttere azonban a dolognak az, hogy kedvező hatása csak akkor áll be, mikor már ide fejlettek a viszonyok, vagyis abban a percben, amint statisztikánk konstatálja, hogy nyerstermésünkkel a külföldre utalva többé nem vagyunk, addig pedig, inig ez be nem következik teljes súlyával nyöghetjük a helyzetnek azokat a hátrányait, melyeket egy előző cikkünkben kimutattunk arra az esetre, ha életbe lép a külön vámterület a termelési viszonyok egyensúlya előtt. A konzekvencia ezek után önkényt következik : Ha bízunk iparunk olyan fejlődésében, mely összes nyersanyagunkat elfogyasztani képes, ha az átmenetre lesz annyi időnk, mig iparunk ide fejlődhet, ha mezőgazdaságunk termelésének irányát megtudjuk változtatni úgy, hogy a ma kivitelt képező nyerstermények termelését redukáljuk s ezek helyett részint ipari célra szükséges nyersanyagokat, részint olyan cikkeket termelünk, melyekből ma behozatalunk van, csakis ilyen feltételek mellett lenne életbeléptethető a külön vámterület anélkül, hogy a helyzet remélt javulása helyett a meglevőt is agyon ne üssük. A szatmári bikavásár. F. hó 22-én tartotta meg a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Szatmárou, a szokott helyen, a városmajorban a 3 évvel ezelőtt kezdeményezett, ez úttal már 3-ik bika vásárát. A vásár idei terminusa az általános takarmány- hiány következtében a rendes időnél több héttel későbbre lett kitűzve, úgy, hogy a kisvárdai bikavásár is megelőzte ezt, aminek következménye a számításoktól eltérőleg a tavalyinál kisebb érdeklődést ered ményezett; mig múlt évben 61 bika lett felhajtva, addig az idén csak 57, s ennek is aránylag nagyobb része fiatalabb, kiállítási, nem pedig eladás céljából állíttatott ki, igy aztán a tavalyi 19 eladással szemben az idén csak 8 eladásról tudunk beszámolni. A vásár különben elég látogatott volt. A rende_____________TÁRCA.______________ A közgazdaság eiemei. Irta: W, Stanley Jevons tanár. az 1898-ban megjelent 6-ik kiadás után a Gazdák Lapja részére angolból fordította : Becsek Sándor ny. főgimn. tanár. 13. Mikor kell a vagyont elfogyasztani ? Valami értéktárgyat elfogyasztani annyi, mint annak hasznosságát megrontani, vagy megsemmisíteni. Mikor pl. a kőszén elég, vagy a kenyeret elfogyasztják, a korsó eltörik, a zongora elhasználódik. A tárgyak többféle módon vesztik el hasznos voltukat, mikor pl. megromlanak, mint a hús és a hal; mikor a divat változik, pl. a női ruhák, vagy mikor a szokásból kijőnek, pl. az almanach, vagy ajánlólevél. Továbbá mikor a házak lakhatatlanokká válnak, a gabnaasztagok elégnek, hajók elsülyednek. Mindezen esetekben a hasznosság megszűnik elébb, vagy később, s az értéktárgyakról azt lehet mondani, hogy elfogynak. Természetesen, addig kell a tárgyakat használnunk, amig használhatók, ha egyáltalában használni akarjuk azokat. Az is világos, hogy a tárgyakat, amikkel rendelkezni elég szerencsések vagyunk, a lehető legjobban használjuk fel. Ha egy tárgy nem sérül meg, vagy a használat folytán nem romlik el, pl. egy könyv az olvasás következtében, vagy egy kép a nézés folytán: akkor, minél többször használjuk azt, annál nagyobb a haszna. Az ily tárgyak hasznosabbak lesznek, ha egyik kézből, a másikba kerülnek, pl. a költsön könyvtárbeli könyvek. Ez esetben áll be az, amit a hasznosság sokszorosításának nevezhetünk. Nyilvános könyvtárak, múzeumok mind sokszorosítják a hasznosságot, s az ily intézmények költsége, hasznosságukhoz képest, csekély, vagy semmi. Az igen tisztelt gazdaközönség saját érdekében nagyon jól cselekszik, ha szükségletét 15 év óta jH fennálló üzletemben fedezi, mindenféle konyha és gazdasági cikket a létező legolcsóbb árban és M lelkiismeretes kiszolgálással kaphat. Erről egy próbavásárlás után mindenki meggyőződhet. Igaz lg tisztelettel LÖVINGER JÓZSEF füszerés csemege üzlet Szatmár, Deák-tér 17. szám. i§ Marhasó ingyen zsákkal 100 kg. K 8'— Kocsi kenőcs kék úszó 100 kg. K 17.— Szerszámzsir tiszta vazelin 1 kg. K 1'50 Istráng, kötőfék bácskai kend. 1 db. 40 f Mauthner Ödön, híres kerti és mezei magvak nagy lerakata,
