Gazdák Lapja, 1905. március (4. évfolyam, 9–13. szám)
1905-03-10 / 10. szám
4-ik oldal GAZDÁK mintagazda 7 tagból álló családjának élelmezését is adta. A mintagazdaság gépjeit ez évben még nagyobb mérvben vette igénybe a közönség, mint az előbbi években. — Különösen a mostani takarmány hiány mellett a szecska vágó iránt mutatkozott nagy érdeklődés. — Vetőgépből, trieurből és szecskavágóból már több darab szereztetett a község lakosai által. Midőn a minta gazdaság 4-ik évéről jelentésemet fentebbiekben van szerencsém beterjeszteni, egyúttal a legnagyobb sajnálatomnak adok kifejezést, hogy a Tek. Gazdasági egyesület múlt évben tervezett s már a megvalósulás küszöbén állott-látogatása és evvel egy időben tervezett szabad ég alatti előadás az idő mostohasága miatt elmaradt. — Szabad legyen reménylenem, hogy a Tek. Gazdasági egyesület ezen üdvös intézkedése a minta gazdaság ötödik évében megvalósulást nyerend. A gazdakör megalakítása és a műtrágyával teendő kísérlet tárgyában már előző két évi jelentésem kapcsán előterjesztett és megindokolt javaslatomat a tek. Gazdasági egyesület nagybecsű figyelmébe ismét ajánlani bátorkodom. Legnagyobb sajnálatomra jelentem, hogy Barta János mintagazdánk az elmúlt év alatt folytonosan betegeskedett, s a gazdasági munkák végzésében tényleges részt nem vehetett, de fiai annál nagyobb szorgalmat fejtettek ki a munkák végzésénél. Mintagazdaságunk részére a Tek. Gazdasági egyesület további ügybuzgó támogatását kérve, vagyok. hazafiui üdvözlettel Miklóssy Gyula a míntagazdaság felügyelője. Tavaszi munkák. Irta: bulyi és jékei Jékey László. Szántás, vetés. Tavasszal, ha gazdák társaságába kerülünk, mindenütt csak sopánkodást s panaszt hallani. Különben a panasz s az elégedetlenség nagyobb részben mindig napirenden van ! Miért — ? de tavasszal, még a rendesnél is nagyobb mérveket ölt. „A késői hidegek miatt elkésünk mindentől, a föld még mostan is fagyos, nem lehet szántani, mi lesz az aratással . . . .“ Vagy pedig „Micsoda nagy sár, milyen időjárás, megállít minden munkát, sem szántás, sem trágyahordás, hát még a vetés ?,...“ Más vidék, más emberek — más szokások. Megenyhült itten is az idő, elérkezett a tavaszi munkák ideje. Rendezik a boronákat, körülnézik a vetőgépet s kész az előkészület. Az ekék — azok pihennek szépen, ősszel elvégezték kötelessógöket, mostan semmi gond roájok. Gazdák körében a telet, a hó rétegei alól előbukkanó vetéseket, s a vetésforgókat tárgyalják; de mintha csak fordított világ volna itt, a gazdák nem panaszkodnak annyit, pedig sokkal mostohábbak a viszonyok. Miért ? A nagy elkeseredésről a tavaszi munkák miatt sem lehet itt hallani. Az utóbbinak kész a mefejtése. Még az ősszel minden egyes darab soros föld rendeltetése szerint meg lett munkálva, a vetésforgó szerint egyes részek LAPJA március 10. jól átjavitva, most már'csak a boronán a sor, elegyengetni a földet, azután neki a vetögeppel a domboldalnak. De vessünk egy rövid pillantást a munkálatok folyamatára s e tekintetben itt érvényesített főelvekre ! A termények letakaritása után, azonnal hozzáfognak a szántáshoz. Az első szántás gyorsan halad, mivel szószeriut a földet úgy 3—4 cm-nyire csak épen fölhámozzák. Megvan ennek a maga célja és rendeltetése; a föld legfelső rétegét behálózó növényi részek és gyökerek így fölszabadulnak, a réteg érintkezése a levegővel megkönnyittetik s ennélfogva gyorsan oszlásnak indulnak; ez már maga egy jótétemény a földre. Ezt követi egy hengerezés, vagy pedig, ha a föld eléggé porhanyó, egy második szántás, 10—12 cm. mélységű. Az őszi vetemények alá kerülő részek meg- boronáltatnak, s utánua nyomban következik a vetés, a tavaszi vetemények részére fönntartott táblákat azonban csak tavasszal boronálják illetve egyengetik el, mely előkészítés után megindulnak a vetőgépek. A vetések befejeztével következik a boronálás, vagy pedig szükségképen a hengerezés is. Meg kell említeni e helyen a földjavitás rendezését is. Amennyiben itt egy hat évre berendezett vetésforgó van alkalmazásban, minden egyes darab föld minden hatodik évben kerül javítás alá. A föld erejét annak karban tartása határozza meg; még oly jó részek is a célszerűtlen gazdálkodás folytán elvesztik képességöket, mig az okszerű előrelátással a gyöngébb sovány, földdarabokat is meg lehet javítani. Mindent kihasználni azon fokig, hogy erejéből ne veszítsen, de a legmagasabb eredményt kimutassa, ezen elv mellett nagy figyelem fordítandó a kezelésre s földjavitásra. Minden udvarban kőből, téglából, vagy pedig cementből készült javító medencéket találhatunk, melyeknél a szegletben mindenütt egy kis kút foglal helyet, e kúthoz vezetnek az istálókból a csatornák, s a javító medence alsó részéből a vezetékek szintén itten gyűjtik föl a folyékony anyagot. S bizony ez igen hasznos, kevés munkát s tőkét képvisel összegyűjtése, de annál nagyobb hasznot szerez. Megyénkben ezt még nem láttam sehol sem. Ha csalódnám, mindenesetre csak örvendenék. A medencékbe gyűjtik össze a javítót, s ha fölhalmozódik, azonnal egy földréteggel borítják le, nehogy a fejlődő miazmák a leghasznosabb alkatrészektől fosszák meg. A szántóföldekre csak közvetlenül a szántás előtt hordják ki a javítót, mikor már azonnal elkevertetik a földdel. Hány féle szokás van e téren alkalmazásban ? S ha valaki az okszerűséget vizsgálja, melyik lesz a leghelyesebb? A javító a földdel elkeverve indul oszlásnak s igy természetesen az anyagok nem szabadulhatnak föl, mig ha a táblákon szétszórva engedjük heverni, a levegővel való érintkezés folytán a legbecsesebb részek mennek veszendőbe. Ez képezi a tavaszi munkák legfőbb anyagát. A legfontosabb dolog a helyes időbeosztás, hogy lehetőleg ezen elvekhez ragaszkodva, praktikusan legyen elvégezhető a munka. Meg kell emlékezni még a vetésekről is. Ha ezek ősszel már kövéreknek mutatkoznak, a legeltetéssel ellensúlyozzák fejlődését; de csakis juhokkal alkalmazható, ló s tehén igen sok kárt tehetne; tavasszal pedig a boronálás ős a hengerelés az egyedüli praktikus eszköz, mivel a legeltetés ekkor már több kárral jár, mint haszonnal. A körülmények, helyzetek s mellék befolyások nagy
