Gazdák Lapja, 1904. december (3. évfolyam, 49–53. szám)

1904-12-30 / 53. szám

2-ik oldal

dec. 23.

GAZDÁK LAPJA

direkt szerezné be. Hogy ez nagy mesterség, beismerjük, de hát élni, vagyonosodni ingyen nem lehet!

Utóvégre is pedig, amint a kereskedelmet magának semmiféle nemzetiség, faj, vagy felekezet nem monopolizálhatja, úgy viszont azt sem kívánhatja a mi hazánktól, hogy mert ő kereskedni akar, adjon neki kereskedni valót. Hát ha nincs elég közvetíteni való, tessék szintén termelni !Ami a szövetkezetek elleni hajszában nagyban nyilvánul, az számtalanszor lejátszódik szemünk előtt kicsiben.

Ahányszor az Avas szilva termése érik, a távolról jövő kereskedőket a kis kupecek leverik, s a termelő fél áron tudja eladni azt a szil= vát csak, amiért előtte való nap még a szomszédjának jó árt Ígértek. A kupectől azonban megszabadulni nem lehet, mert az a szemtelenség és erőszakosság minden eszközét felhasználja, hogy a kereskedőt elfogja, még mielőtt a termelővel beszól.

Hát egészséges állapot ez ? Ezek a kupecek nem felesleges vérszipói a termelő társadalomnak ? Nem indokolt és méltányos-é ha az ellen védekezik a termelő s direkt szállítás céljából szövetkezik ?

Számtalan ilyen példa tette szükségessé a szövetkezést, s napirenden vannak azok az esetek, ahol a kereskedelem túl megy a hivatásán, s uzsorává, zsarolássá fajul.

Azért értsük meg egymást! A kereskedelem üdvös és hasznos. De hogy hasznos, és tulten- gésbe nem ment, akkor bizonyul be, amikor a kereskedő-világnak oka nem lesz a szövetkezetek ellen falka vadászatot tartani, mert azok maguktól elvesztik jogosultságukat, célszerűségüket a szolid kereskedelmi irányzat alatt. Azzal pedig, hogy a helytelen irányban fejlődő kapzsi kereskedelmet irtjuk és eszközt állítunk ellenük, ezzel épp a szolid kereskedelem érdekét kívánjuk szolgálni, s igy minden támadásban a kapzsi és uzsora karmait látjuk, és ütjük.

Mely állatokkal etessünk korpát?

A vásárolt takarmányok közül a korpa az, a mely leggyakrabban használatos, a melynek a vásárlásához legszivesebben nyúl a gazda. S méltán is, mert a korpa egyike a legkitűnőbb erőtakarmányoknak, a melyet ha nem is célszerű bármily háziállattal bármily körülmények között etetni, de mégis nagyon sokszor helyén való etetése.

Az a kérdés azonban mindenek előtt, hogy nem volna-e célszerűbb magát azt a szemes takarmányt feletetni, a melyikből a korpa készül ? Kérdés tárgyát azért képezheti ez, mert idegen nyelvű folyóiratokban elégszer olvashatjuk, hogy jobb a rozsot vagy búzát egészben, illetve darált állapotban feletetni. Hát erre

csak azt a választ adhatjuk, hogy a mi jó lehet külföldön, az nem következéskép jó nálunk. Még abban az esetben is, ha a rozs, vagy búza annyival szolgáltatna értékesebb takarmányt, mint a minő különbség van a korpa és búza ára között, még akkor sem aján- lanók bárkinek is, hogy hagyjon fel a korpa etetéssel s etessen ezentúl rozsot vagy búzát. Nem pedig azért, mert Magyarország elég jelentékeny buzafeleslegét jórészt liszt alakjában viszi ki külföldre, de nem volna képes ennek korpáját is külföldön elhelyezni, már pedig a búzának liszt alakjában értékesítése csak akkor fizetheti ki magát, ha a korpa is értékesíthető. De különben is a korpa takarmánynak jobb, mint akár a búza, akár a rozs. Jobb pedig azért, mert a búza és rozs nagyon sok lisztes anyagot, nagyon sok keményítőt tartalmaz, aránylag tehát sok benne a szénhidrát. Már pedig az erőtakarmányoknál nagy súlyt fektetünk arra, hogy a fehérje legyen benne aránylag nagy mennyiségben, ennek következtében legyen benne szűk az arány, hogy igy alkalmas legyen kevésbbé alkalmatos nyílt ará- nyutakarmányokkal való keverésre, az azokban levő táp- anyagak arányának megszükitésére. A korpában pedig az emészthető fehérje mennyisége nagyobb, a keményítőfélék mennyisége kevesebb, vagyis a tápláló anyagok aránya szűk, a mihez még jóval olcsóbb is, mint akár a búza, akár a rozs. Ehhez járul még az is, hogy a korpában körülbelül háromszor annyi foszforsav, káli és mész van, mint a gabonában, a mely körülmény szintén jelentékenyen emeli értékét, mert az állatok csontképződését igen hathatósan fejleszti.

Már ebből az egy tényből is kiviláglik az, hogy a korpa növendékállatoknak képezi legkitűnőbb takarmányát. Ezeknek van a legnagyobb mennyiségű foszforsavra és mészre szükségük, mert mennél erőteljesebben és rohamosabban épül fel a csontváz, annál gyorsabban fejlődik — megfelel ő takarmányozás mellett — az állat. Valóban nincs olyan használatos takarmány, mely a növendékállatok csontképzésére a korpánál jótékonyabb hatással volna.

Haszonnal etethető a korpa fejős és vemhes tehenekkel, de bármiféle más vemhes állattal is, éppen magas foszforsavas mész tartalma miatt. A tejjel ugyanis igen jelentékeny mennyiségű foszforsavas mész vonatik el a szervezettől s a mennyiben ennek pótlásáról nem gondoskodunk, úgy a tej elválasztása s a tej minősége is szenvedni fog. A magzat képződésnél pedig szintén igen sok foszforsavas mészre van szükség, a melynek hiányában kevés csonttal születik a magzat, a mit azután egész életében nem lesz képes kipótolni.

Ezekben az esetekben ajánlatos tehát a korpa etetése; ezeken kívül azonban legfeljebb csak a lónak adjunk zab közé keverve, hizó állatok részére azonban egyáltalán nem való, mert sok más takarmányt ösme- riink, a melyek jobban hizlalnak, a melyek feletetése mellett tehát nagyobb haszonnal, kedvezőbb eredmény* nyel hizlalhatunk.

A korpa vásárlásánál azonban nagy elővigyázat- tal kell eljárni, mert mindenféle szurrogátummal szokták hamisítani. Leggyakoribb hamisítási módja, hogy rosta aljat kevernek hozzá, miáltal nemcsak értéke romlik, de esetleg mérgezővé is váihatik. Már maga a nagyobb mennyiségben benne levő konkoly is ártal- | más, bélgyuladást s emésztési zavarokat okozván. Jóval ártalmasabb azonban az anyarozs, mely az ocsu- ban esetleg nagy mennyiségben lehet jelen s mely vemhes állatoknál könnyen elvetélést okozhat. Az ocsuval való keverést onnan ösmerhetjük fel, hogy a korpa nem egyforma szinü, de sok apró fekete rész