Gazdák Lapja, 1904. december (3. évfolyam, 49–53. szám)
1904-12-02 / 49. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA dec. 2. hogy a magyar gazdának nincs forgó tőkéje, még kevésbbó tartalék alapja, mellyel a spekulációt ellensúlyozhatná, s igy, miután már hitele is alig van, kényszerítve leend tartózkodásából kilépni s terményét értékesíteni, helyesebben megint csak elpocsékolni, amidőn az ár ismét csak a malmok manővere után fog alakulni. Hogy pedig erre a talajt már előre elkészítsék: világgá kürtölik a „redukciót“, vagyis la- mentálással kiabálják tele a világot, hogy nincs kivitel, nincs kereslet, tehát kénytelenek az őrlést megszoritni, leszállitni, mert a lisztet értékesíteni nem tudják. Aki az ily álhireknek felül: természetesen veszteséggel ad túl terményein, mert hát melyik gazda is tételezi fel azon dicstelen, de a kereskedői szellem élelmességének nevezett eljárást, hogy mig élőiről sopánkodik, hátulról meg elveszi azt, amire azt mondja, hogy szüksége nincsen ! S ez nálunk mind megengedett dolog! Meg van engedve, hogy a gazdaközönséget az üzleti szellem minden rafinériájával kifosztogassák, s áltáljában jót nevetnek azon, ha a magyar gazda hiszékenységére alapított erkölcstelen spekuláció fényes sikerrel zárja le az üzleti számadást! De hát ki tehet arról, ha a magyar gazdaközönség jó fejős s adja a tejet mindenkinek, aki csak hozzá férkőzik s emellett türelme kifogyhatatlan, mert ismeri a szent irás szavait, hogy: „Túróké és szenvedőké a menyeknek országa !“ Rusticus. Szervezzünk fogyasztási szövetkezeteket. Miként egyes emberek a függetlenség önérzetét csakis a konszolidált vagyonossá# által szerezhetik meg: épen úgy egész ország és nemzet valósággal szabad és független csak akkor lehet, ha a gazdasági élet minden ágában a tisztességes utón szerzett vagyont nemcsak megtartani, hanem gyarapitni is képes; mert minden ország talpköve a tiszta erkölcs és becsületes munka. Történelmi axióma, hogy: szegény nemzet lassanként elveszti nemzeti önérzetét, elveszti szabadságát s ezzel együtt függetlenségét. Ha írott alkotmánya keretén belül lehetséges, alkothat talán uj meg uj törvényeket, hogy azokkal hisztériái jogait, politikai függetlenségét körülbástyázza, ámde az ily törvények is a reális életviszonyok hatása alatt s a dege- nerált ^nemzeti önérzet miatt lassanként holt betűkké válnak: csak papiroson maradnak, amiről épen hazánk történetei s a Korpusz juriszunk szomorú és igen eklatáns tanulsággal szolgálhat. Jól mondta a „legnagyobb magyar“, hogy a nemzetnek közgazdaságilag kell szabaddá és függetlenné lennie, mert csak a gazdasági élet terén előhaladt nemzet állhat biztos erkölcsi és szociálpolitikái alapon, melynek hiányában a folyton hangoztatott alkotmányos szabadság és nemzeti függetlenség nem egyéb üres frázisnál: csupán érc és pengő cimbalom, mint a sz, irás mondja. A gazdaságilag elmaradott nemzet erkölcsileg is elfajul, épen mint egyes emberek: eladja meggyőződését és akaratát a többet Ígérőnek. A harc az életért, (struggie of life) a nehéz megélhetési viszonyok, a kifejtett nagy verseny Nyugat-Európa legpolgáro- sultabb nemzeteit már régen arra ösztönözték, hogy magukon önsegély utján, szövetkezetek szervezése által segítsenek az élet harcával szemben. A külföldön bevált nagy eszmét pár évtized előtt nálunk is meghonosították egyes kiváló emberbarátok, kiknek száma naprol-napra növekedik. Minden vármegye területén vannak már hitelszövetkezetek, a kisbirtokos- ság megmentésére és ezeken kívül a fogyasztási szövetkezetek is megalakultak már több község- és városban a szegényebb néposztáiy érdekében, mely a közvetítő szatócsok üzelineinek, mint kicsinyben vásárló, leginkább ki van szolgáltatva. Valóban igen üdvös gondolat volt a szövetkezési eszme vezérférfiai részéről, hogy a nemzetközi világ kongresszusnak Budapesten tartását kieszközölték, mivel ez alkalomból az ügy leghivatottabb bajnokai és kipróbált gyakorlati vezérei jelenvén meg nálunk, három napon át tartott tanácskozásuk és eszmecseréjük által a szövetkezés fogalmát, célját és módozatait illetőleg minden homályt földerítő iiü képet adtak nekünk s megmutatták az utat, melyen megindulva a magyar nemzet is nagy gazdasági és szociális reformáción mehet át, mivel a szövetkezés nagy eszméjében erkölcsi motívum is szerepelvén, idővel az valóságos kulturmissziót lesz képes teljesíteni, itt a szövetkezésnek következményei szép jövőt Ígérnek, ha az egykor a gazdasági és társadalmi élet egész körére kiterjed, s az egész nemzetet szolidáris kapcsolatba fogja fűzni, szóval: egész társadalmi és kulturális forradalmat fog előidézni a nemzet életében. A nemzetközi kongresszus tanácskozásain nyert élénk behatás alatt a szövetkezési eszme gyakorlati megvalósítását a magyar közélettel foglalkozó illetékes tényezők vették kezeikbe, melyeknek aegise és ellenőrzése mellett biztosan remélhető, sőt tapasztalható, hogy a fogyasztási szövetkezetek a legjobb utón haladnak. Óhajtandó lenne, hogy vármegyénk területén is nagyobb felkarolásban részesülnének a fogyasztási szövetkezetek. Veteranus. A katonai (honvéd) élelmező raktárak kézi bevásárlásainak ismertetése. (Folytatás). E^ekvő- vagy ágyszalmául rendszerint kézi csép- lésből származó egész szálú, azaz töretlen rozs — kétszeres — vagy búza zsupszalma szereztetik be a (honvéd) igazgatás részéről. Ha azonban ezen gabonanemek cséplése géppel történt és ilyen szalma is beszereztetik, akkor a szalma szálak ne legyenek nagyon összetörve. Alomszalmául általában kevésbbé sérült, nyomtatott, vagy gépelt szalma szereztetik be, melynek azonban összetörtnek vagy polyvával kevertnek lenni nem
