Gazdák Lapja, 1904. október (3. évfolyam, 41–44. szám)
1904-10-28 / 44. szám
■ 2-ik oldal GAZDÁK LAPJA. okt. 28. gyógyszerészek sorra feljelentik a kereskedőket, akik persze nagy mértékben károsodnak, mert már átvették a megrendelt állattápport s valószínű, hogy azt eladni nem lesz módjukban. A jeles bécsi firma garázdálkodásának veszélyes voltát növeli az a körülmény, hogy — sajnos — az ellen nem lehet semmit sem tenni, mert a cég ridegen a körlevélre hivatkozik, melyen ott áll nyomtatva, hogy: „a rendelő-lapon nyomtatott feltételektől eltérő más szóbeli vagy írásbeli megállapodások nem érvényesek“ s azzal fenyegeti kereskedőinket, hogy aki nem veszi át az árut, azt a bécsi bíróságnál beperli. Már most érdemes-e 25X3 V, koronáért Bécsben ügyvédet fogadni s magát a per esélyeinek kitenni ? Nem. Azért azt tanácsoljuk mindazoknak, akik már beleestek a jeles bécsi cég csapdájába és neki megrendelést adtak : vegyék át az árut s fizessék ki. A jövőre pedig okuljanak : óvakodjanak a bécsi és ausztriai obszkurus firmáktól s hasonló értéktelen holmikat ne vegyenek minden jött-menttől. Különösen, ami az állattápporokat illeti, figyelmeztetjük kereskedőinket, hogy Magyar- országon csak olyan állattápport szabad árusítani, amelynek erre kormányengedélye van, rendelés előtt követeljék tehát az eladó gyárostól vagy nagykereskedőtől az engedélynek hiteles alakban való bemutatását. A Varga ur utazóit pedig, ha hazug és csalárd Ígéreteket tesznek, tessék letartóztatni ott, ahol érik, mert az ő eljárásuk már egyenesen beleütközik a törvénybe ! Házi állatjaink idei teleltetése. (folytatás) Ezekkel azonban még nem merítettük ki azon forrásokat, melyekkel takarmánykészletünket nagyob- bithatjuk, mert ismerünk egy olyan forrást is, mely minden gazdának a kezében van s ez az, hogy lehetőleg ne aljazzunk oly anyagokkal, melyeket fel lehet etetni, mert állatjainkat jobban károsítjuk azzal, ha szájuktól vonjuk meg s alomul használjuk a szalmát, mint ha szokatlan anyagokkal aljazunk alájuk. Alompótszerül használhatunk pl. tőzeget, fiirészport, fagyapotot, falevelet stb. de tudunk olyant is, mely mindenütt található s ez a száraz televényes föld és homok. Mi nem ajánlanánk az utóbbit, ha nem tudnánk, hogy Németországban vannak tehénistállók, melyekben mindig csak földdel aljaznak; de ugyanott úgy építik az istállót, hogy a tehenek rövid álláshelyet kapnak, s hogy mély hugycsatorna vonul el mögöttük, s igy föle" csak a hugycsatornába rakhatják le a tehenek szilárd és hig ürülékeiket. Ezen istállókban nincsenek az álláshelyek kikövezve, hanem mintegy 20 cm. mély televényes földréteg pótolja a burkolatot, mely évente csak egyszer lesz teljesen megújítva, mig év közben legfeljebb, hogy kiegyengetik azt s néha kevés friss földet hintenek reá. Mi nem akarjuk ezt az aljazást mintaszerűnek mondani, de tudva azt, hogy szükség törvényt bont, azt akarjuk vele jelezni, hogy a ki az idén végtelenül reá szorul a szalmájára, földdel vagy homokkal is aljazhat, azonban, ha istállói ki vannak kövezve, akkor jó vastagon hordja bele a földet, mert máskülönben feltörik a tehenek térdeiket. Miután a mi istállóink hosszú áüáshelylyel és sekély hugycsa- tornával szoktak bírni, azt ajánljuk még, hogy a ki földdel vagy homokkal fog aljazni, vagy a ki takarékosan akar az alomszalmával bánni, az ne tiirje meg az almon a ganajt és hugyot, hanem tartsa azt folyton tisztán. A mit eddig elmondtunk, az nem csak a takarmányban szűkölködő gazdát érdekelheti, de az abban bővelkedő! is, mert az idén annyira keresik s oly jól fizetik mindenfelé a takarmányt, hogy az abban dus- lakodó gazda igen szépen pénzelhet belőle s szolgálatot tesz az országnak azzal, ha nélkülözhető takarmányának gazdatársa részére való eladása által arra képesíti a mostohább viszonyok között gazdálkodót, hogy annak ne kelljen állatjain mód felett s minden áron túladni. Nagyon fontos az idén az is; hogy az állatok részéről megakadályozzuk a takarmány pocsékolását, mert ha már épen csak a legszükségesebbet adhatjuk nekik, akkor kívánatos, hogy azt tényleg meg is egyék. Az állatok különben főleg a szalmát s a rosszabb szénát szokták pocsékolni, még pedig részint úgy, hogy elszórják s maguk alá tiporják, részint, hogy sok izéket hagynak belőle. Az elszórás ellen szecskázással, az izékhagyás ellen pedig a takarmánynak puhábbá s könnyebben rághatóvá tétele, valamint ízletességének növelése által védekezhetünk. Miután ez a két dolog nagyon fontos, a következőkben mondjuk el azokr ól a legszükségesebb tudni valókat : Hogy mit ériünk szecska alatt, szükségtelen megmagyaráznunk, mert azt úgy is tudja minden gazda s a legtöbb gazdának van is már szecskavágója, mert a szecskaetetésnek nemcsak aszályos, de jó esztendőkben is megvan az előnye. Ezért ajánlatos is, hogy a kinek szecskavágója még nincs, minél előbb szerezze be azt, mert eltekintve attól, hogy annak a jövőben is mindig hasznát fogja venni, már az idén is megkerülhet az ára azzal a megtakarítással, amit a takarmányból s állatjai jobb teleltetésben ér el. A legegyszerűbb szecskavágó, minőt talán a falusi kovács is tud készíteni, alig kerül néhány koronába, de 60 koronáért már igen tisztességes szecskavágógép kapható, s ha a 60 korona sok pénz a szegény embernek, álljanak többen össze s vegyék meg közösen, mert a géppel néhány óra alatt több napra előre vághatják a szecskát. Ezek CUKORKA, egy igen kellemes izü és felette enyhe hatású hashajtószer, mely T Ä k nRTTVTíi úgy gyermekeknél mint felnőtteknél hasznosnak bizonyult. Orvosok ajánlják I I A /V A 1 1 1^1 ren(^elik betegeiknek, — Ára 70 fül. — Már 80 fillér előleges beküldése ™ ellenében (bélyegekben is) egy doboz mintaként bérmentve küldetik. Készi- ------ ------------------------- tője HORVÁTH JÓZSEF gyógyszerész, Szatmár-Németi. 126 —113
