Gazdák Lapja, 1904. szeptember (3. évfolyam, 36–40. szám)

1904-09-23 / 39. szám

•saept. 23.

GAZDÁK LAPJA

3-ik oldal

.A '.város polgármestere át van hatva azon szellemi <és kulturális törekvéstől, hogy « városnak a társa- 4aimi összejövetel, az idegenebb egyéneknek idoözön- Jése nemcsak anyagi előnyöket biztosit, han*in a vá- awsnak ^szellemi fejlődésére, kultúrájára, műveltségének nívójára, annak a bizonyos szellemi központnak kiművelésére, mely a nagyobb tömegek ösz- szejövetele folytán oly hathatós támogatást nyújt, szüksége van. Teljes elismeréssel adózunk a polgármester magas kultúrája s műveltségének. Elismeréssel adózunk a városi tanács bölcs belátásának a lóverseny- egyesület irányában tanúsított szives figyelméért, nagyrabecsült protekciójáért, akkor, midőn e városban minden tényező meg van arra nézve, hogy a kultúrának magas fokára emelkedjék ; midőn a Pannónia szállodában egy központot teremtett, mely az összes megjelenő közönségnek kellemes otthonul szolgál, midőn annak teljes szakszerű vezetése mellett nagy igényekkel bíró idegenek igényeiknek teljes kielégi- j tését találják föl c szolgálja azt a célt, amelynél fogva az ideözönlö idegenebb és távolabb lakó közönség megtalálja mindazon igényeit kielégítő követelményeket, a melyek egy magasabb kultúrán álló város iránt önkéntelen követelmények. Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy e város törvényhatóságának vezetőférfiai mindent elkövettek arra nézve, hogy e városnak kulturális nivóját oly fokra emeljék, mely minden igényt kielégíthet, S nem volna egyéb kívánságunk, mint azon rég és sokszor nyilvánított óhajtásunk, hogy e városnak patrícius lakói kövessék a városi törvény- hatóságnak azon sokszor méltányolt törekvéseit, melyek . a társadalmi együttérzés, a kulturális érintkezés és a társadalom egyes tagjai iránt való nagyrabecsülés kifejezésében nyerjenek óhajtott elismerést.

Handi-Caper.

Lóverseny bál.

Kiválóan sikerült az idén a szatmári lóversenyek nevezése. Más cikkben kellő módon méltattuk a lóversenynek reménybeli szakszerű lefolyását. Ezúttal társadalmi vonatkozásban akarjuk méltatni azt az alkalmat, mely a szatmári lóversenyek alkalmával úgy a vármegye részéről, mint a város részéről egy kellemes összejövetelnek volna inditó oka. Igen sokszor beszéltünk már arról, hogy egy bizonyos összekötő kapcsot létesítsünk a vármegyei és a városi társadalom között. Sajnos, sohasem sikerült, dacára nagy erőfeszítéseinknek, elérni azt, hogy a városi társadalom és a megyei között egy oly összhangot létesítsünk, amely ezt, a különben egymáshoz illő és egymással meglehetősen szoros összeköttetésben álló s egymásra utalt két társaságot barátságban egyesítse.

Tagadhatatlan, hogy Szatmár városának intelligens, müveit közönsége mindig összeköttetésben állott a vidéki közönséggel. Mégis mindig előjött valami olyan különös körülmény, a mely megakadályozta, hogy egy parexellence városi bálon nem jelentek meg a megyeiek s hasonlóan a vármegyei báltól tartózkodtak a városi szép asszonyok és leányok. Ha vesz- szük az összeköttetéseket, be kell látnunk, begy igen sok városi család a megyei családokkal nemcsak barátságban, de rokonsági kötelékben is áll. Mindannak dacára egy együttes városi és vidéki bál sohasem sikerült úgy, mint azt az intéző körök leginkább akarták.

A most lefolyó versenyeknél okvetlen szükségét látjuk annak, hogy egy lóversenybál rendezése folytán úgy a vidéki, mint a vórosi szépeink egy kellemes társaságban egyesüljenek.

Nem lehet egy nagyobszerü bálnál előre elképzelni azt, hogy az egész bálnak társasága együttesen mulasson oly módon, hogy ott mindenki egymást ismerve, úgyszólván egy családot képezzen. De egy nagyobb bálnak az első következése, hogy ottan több társadalmi és családi összeköttetés oly módon érvényesüljön. hogy mindenki elhozva magával természetes és családi összeköttetéseit, több-több társaskört létesítsen, a mely egymás iránt a kellő nagyrabecsülést kifejezve, egy víg mulatságnak minden kritériumát önmagában egyesítse.

Egy nagy bálban egy társadalom nem létezhetik. Létezni kell ott négy-öt, vagy több családi összeköttetésnek és társadalmi egybehangzásnak. A vármegyei családok önkéntelenül vonzzák magukkal az ismerős fiatalságot s ha egy-két városi család eljön a nélkül, hogy ismerős fiatal embereit magával hozná, mindig van egy bizonyos akadály abban, hogy a táncoknak elrendezése bizonyos nehézségekbe ne ütközzék. Míg ellenben, ha kiváló családaink a hozzájuk önkéntelenül ragaszkodó fiatal emberekkel jelennének meg egy nagyobb méretű táncvigalmon, sohasem fog annak esete fennforogni, hogy egyes kevésbbó ismert fiatal leányok a négyesnél és kotilionnál táncos-hiányában szenvedjenek.

Szatmár városának egyes családai származásukat felvihettik Szent István királyunk Gizella-feleségének telepítéséhez. Gizella királyné volt az, aki 800 év előtt Németibe í telepitette le saját honfitársait s mai napon is a Krónikák hagyománya még mindig megjelöli azokat a családokat a melyeknek 9 százados múltja Gizella-királyné telepítéséhez fűződik. Ezek az ős patrícius családok Szatmár városának olyan díszei, akik úgy születésük, mint műveltségűk, kultúrájuk és társadalmi állásuk folytán mindenesetre bivnak azzal a bizonyos társadalmi rutinnal, hogy a legkellemesebb társadalmi érintkezésnek méltó képviselői legyenek.

A társadalmi érintkezésben a kultúra a fődolog, ami az egyes egyének között a társadalmi é- rintkezésnek kellemes szimbóluma. E kellemes szimbólum hatása alatt nem zárkózhatunk el azon nézetünk kifejezésétől, hogy az újabb kor magas műveltségű, elégáns megjelenésű és magas kultúrával biró társadalmi osztályait összehozzuk a vármegyei élet előkelő családaival. Ne akarjunk veszedelmes megkülönböztetéseket tenni. A magas műveltségű zsidó társadalomnak elegáns hölgyei minden bizonynyal a társaságnak oly alkotó részét képezik, akiknek megjelenése egy nyilvános bálon nemcsak kellemes hatással van a társadalomra,de mindenesetre oly bizonyos magas műveltségi előnyökkel dicsekedhetnek, melyek egy bálnak sikerét szokták biztosítani. Egészen határozott nézetünket fejezzük ki akkor, midőn felhívjuk a Szatmár városi társadalom kiválóan magas műveltségű tagjait, akik nem egy valláson vannak ugyan, velünk egyformák, hogy vegyenek részt azon társadalmi összejöveteleinken, melyek egy évben egyszer egyesíthetné Szatmár város és vidékének összes társadalmi köreit.

Nem arról van szó, hogy 10—-i 5 vármegyei család a lóverseny-bálon jói mulasson; de akarjuk, óhajtjuk és minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy a Szatmárvármegyei lóverseny egylet bálja egyesítse úgy a Szatmárvármegye földbirtokos osztályát, mint Szatmárvármegye dzsentrijét és Szatmár város patrícius családjait, nemkülönben az újabb kor magas műveltségű családjait.