Gazdák Lapja, 1904. szeptember (3. évfolyam, 36–40. szám)

1904-09-09 / 37. szám

KÖZ- ÉS MEZŐGAZDÁSÁGI HETILAP.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ- EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

Előfizetési ára egész évre G korona.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület-, valamint a Szatmármegyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utca 19. sz.

hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám

Nem keil olasz bori

(P.) Mintegy i á éve már, hogy a fillokszera által elpusztított szőlőink rekonstrukciója folyik. Belátta a csapást a kormány is s o rekonstrukciót óriási anyagi áldozatokkal segítette elő. A költséges állami támogatás eredménynyel járt, hisz ma, Macára, hogy kipusztult hegyi szőlő terű1 .Aduk közel ‘A,-része még beültetve nincs, a homoki nagyobb mérvben felkarolt szóló ültetés beszámításával több szőlő ültetvényünk van ma, mint volt a tillokszera előtti időben.

Az óriási államtámogatással keresztül vitt akciónak sikerült tehát vállalkozókat találni, kik az előbbinél sokkal nagyobb költségekkel ismét létesítettek szőlőt, természetesen abfcan a reményben, hogy bortermésünk megfelelően értékesíthető lesz, s ha mindent elkövetett az állam abban az irányban, hogy telepítésre birja a gazdákat, lesz gondja — még ha áldozat árán ,is — a drága termés értékesithetésének biztosítására is.

S valóban úgy látszott, gazdáink néni- csalódtak számításaikban, mert alig, hogy a borok értékesítési viszonyai nehezedni kezdtek, az uj földmivelósügyi kormány intenciójául tűzte* ki változtatni az eddigi törekvéseken, a telepítés tovább forsirozása helyett, minden rendelkezésre álló eszközt ezután az értékesítés javítása körül összpontosítani

Ennek az iránynak a hatása alatt — tehát feltétlen bizalommal a sikerben — indult meg az az országos akció, mely a kereskedelmi szerződések kapcsán az olasz bor behozatala ellen tiltakozott. — Ez az akció oly általános volt, s hatalmasan és erélyesen nyilatkozott meg hazánk minden vidéke, hogy immár kétségtelennek hittük, hogy eminens érdekeinket felismerték s azok meglesznek védve.

Visszafojtott lélekzettel várta minden szőlős gazda a megoldást; feltétlenül remélt; hisz égbekiáltó képtelenségnek tűnik fel, hogy egy állam, mely évtizedeken át óriási erőfeszítéseket tesz a szőlőtelepítés érdekében, amikor munkáját befejezte, az eredményt a szonjgzód állam kapzsiságának oda dobhassa martalékul s ne legyen elég érv annak az elköltött sok milliónak egyszerű kimutatása arra, hogy egy szomszéd állam minden további erőszakos kapzsisága le- fegyvereztessék.

S dacára annak, hogy a józan ész, a méltányosság, az önfentartási ösztön kényszerűsége lehetetlennek mutatja, hogy valóságos öngyilkosságot követhessünk el az által, hogy borunknak önkényt konkurrenst engedjünk, mégis a lapoknak az utóbbi napi hírei méltán felélesztették bennünk a komoly, szorongó aggodalmat. S hozzá e hírek avval a képtelen indokolással láttak napvilágot, hogy maguknak a magyar termelőknek hozzájárulásával lesz 200,000 Hl. olasz bor leszállított vámmal határainkon bebocsátva.

Nos, ilyen képtelen indokolást szó nélkül hagyni nem lehet, s arra az esetre, ha az ösz- szes magyar bortermelők kétségbeesett védekezése, erélyes tiltakozása dacára e veszedelem bekövetkeznék, kötelességünknek tartjuk most, az utolsó órában még egyszer kijelenteni, hogy egy ilyen egyezményt a magyar bortermelés gyilkosának tekintünk, mely csak arra lesz alkalmas, hogy a magyar gazda egyszer s mindenkorra elveszítse hitét arra, hogy érdekei egyáltalában számba jönnek, s elveszítse bizalmát az iránt, hogy súlyos helyzetéből valamikor kigázolódni tudjon. ____