Gazdák Lapja, 1904. augusztus (3. évfolyam, 32–25. szám)
1904-08-12 / 33. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ- EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MiNDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület-, valamint a Szatmámiegyei Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Teményeink értékesítése. Az a pénztelenség, mely a magyar gazdák körében napról-napra mind erősebben érezhető, önkéntelenül oly dolgok felé tereli figyelmünket, melyeken, hanem is nyerhetünk épen ezreket, de mindenesetre tekintélyes összegeket takaríthatunk meg. Egyike ezen dolgoknak terményeink értékesítése. Igaz ugyan, hogy a jó értékesítés alap- feltétele néhány szóban összefoglalható, nevezetesen, hogy : „A gazda ne legyen rászorulva terményeinek rögtöni pénzzétételóre, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy az e bajban szenvedő üzletek sohasem prosperálnak.“ Fenti igazság mellett marad azonban még néhány oly körülmény, melynek megszivlelése bizonyára érezhető befolyást fog gyakorolnL/ter- mónyeink jobb értékesítésére. /t' Tény az, hogy külföldi s nagyobb ÍCEazai terménykereskedőkkel szemben oly gyenge bizalmi lábon állunk, miszerint terményeink értékesítése céljából minél ritkábban léphetünk velük közvetlen összeköttetésbe ; ezen bizalmatlanság azonban remélhetőleg rövid idő alatt elveszti hatását s ha nem is egyszerre, de bizonyos előzmények életbeléptetése után enyhülni fog. Oka ezen bizalmatlanságnak sokszor az, hogy a földbirtokos vagy bérlő válogatott gabonájából adott mintát a kereskedőnek, illetve nem a mintának megfelelő árut szállított, mert annak elküldése után, nem törődve az adott mintával, saját Ízlése szerint manipulálta terményeit úgy, hogy mire a szállítmány a kereskedőhöz ért, többnyire meg sem közelítette a vétel alapját képező mintát. Jó darabig mentek voltunk a kis közvetítők hadjáratától, kik ma oly üzérkedést folytatnak, hogy nemcsak egyes vidékeket, de az egész országot uralják, oly kihivó modorban, hogy náSzerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utca 19. sz., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. luk nélkül, különösen a köznép, nem élhet. A földmives osztály most céltáblája lett a szenzál- rajnak, ostrom alá vették, ócsárolják gabonáját s más eladásra behozott terményeit s annyira hatnak reá, hogy potom áron megválik egész évi fáradságának gyümölcsétől. így van ez a közép és nagybirtokos osztálynál is; van rá eset, midőn egy és ugyanazon minőségű és mennyiségű gabona, már mielőtt a vétel után elszáilittatott volna, 2 — H üzér kezén Í3 megfordul s ezek inindenike nyereséggel válik meg a terménytől, melyből két háromszorosan húzták a vámot a termelő fölbirtokos rovására, ki az adás-'étel korai megkötése után az áremelkedésből nem részesül. Nern-e lehetne, különösen a mai nehéz viszonyok közt, ezen csekélynek látszó, de jelentékeny közvetítő nyereségeket is magunknak tartani ? — De igenis lehet, sőt szükséges is! Ma üzérek serege árasztja el piacainkat és vásárjainkat, hol ők az irányadók, minek bizonyítékául számtalan példát lehetne felhozni. A gazda az eladásra szánt gabonát szekérre rakja, abban a reményben, hogy termelési költségeit megkapja, adóját s csekély kölcsönjét kifizetheti, talán egész évi fáradsága eredményekép valamije még azonfelül is marad, s ime azt kell tapasztalnia, hogy a piacon számbavehető kereskedőt nem talál, hanem apró üzérek árasztják azt el, kik a gabona ócsárolásában egymásra licitálva annak árát erőszakosan lenyomják, a gazdát, ki pénzhez jutni kénytelen, terményének jóval áron alóli eladásra kényszerítik. Arról nem is beszélünk, hogy ha aztán mérlegre kerül a sor, a véka mérleg ismeretén túl sokszor tájékozatlan kis gazda következetesen becsapódik, s mire gabnája árához jut, nem csak hogy haszon nélkül dolgozott, de a termelési költségei sem kerültek be.
