Gazdák Lapja, 1904. július (3. évfolyam, 27–31. szám)

1904-07-08 / 28. szám

2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA Julius 8 landó megtelepedésre megnyerje, többféle előjogokkal, kiváltságokkal és földbirtokokkal ajándékozta meg. Ezen idegen betelepülők indigénák — voltak te­hát az ipar és kereskedés azon első úttörői, kik első ízben építettek házakat, templomokat, alapítottak vá­rosokat, de egyszersmind az idegen szellemet, szoká­sokat is ők honosították meg, mi a fajmagyarságnál, mely még mindig inkább csak tanyai életet élt, vagy szükség esetében a be-betörő keleti hordák elleni har­cokban ontotta vérét, — nem egyszer elkeseredett reakciót támasztott. Az ipar és kereskedés, valamint a tudomány és művészet is, habár kozmopolitikus szellemben, nagyobb lendületet az Anjouk, s még inkább Korvin Mátyás alatt vett. Mátyás volt az első az európai fejedelmek közt, ki az olaszországi renaissance-nak buzgó pár­tolója és terjesztője lett. Az Anjouk uralma és Má­tyás alatt alakultak az első céhek, kizárólag idegen iparosok között, külföldi minta szerint, szintén az ide­gen szellem erősítésére, mig a fajmagyarság azoktól egészen elzárkózott, büszke jellemével nem tartván összeférhetőnek a kalmárkodást és iparos foglalkozást. A specifikus magyar gazdasági közélet a mohá­csi vész után sem verhetett mélyebb gyökeret, mert földrajzi, közigazgatási és politikai tekintetben az or­szág háromfelé szakadt; ezenkívül a reformáció el­terjedése következtében és a felekezeti villongások pártokra szaggatván az embereket, mindenik párt egész figyelmét saját exclusiv érdekei kötötték le, később a török hódoltság megszűntével és ennek folytán a Habs­burgok hatalma növekedésével a szerencsétlen ország állapota még rosszabbá lön, mert a bécsi kormány rendszeresen elnyomott nálunk minden gazdasági föl­lendülést, úgy hogy a kétoldalú szerződésben biztosí­tott ősi alkotmány csak a papíron létezett. A Habs­burgok hagyományos politikája mindig az volt, hogy az örökös tartományok gazdasági felvirágzását Ma­gyarország rovására protégálják, ezt szegénynyé és né­metté tevén, mire még elfajult magyarok is ajánlkoz­tak ; végre mint szegény, önérzetét vesztett tarto­mányt az összmonarchiába beolvasszák. Addig is min­den törekvésük oda irányult, hogy az őstermelő orszá­got, mint provinciát kihasználják. E célból Márja Therézia szép szóval, kitünteté­sekkel a nemzet előkelőbbjeit, a mágnásokat magá­hoz édesgette, kiknek a szép királynő kegye annyira hizelgett, hogy készek voltak Bécsbe költözve, ott pa­lotákat építeni, nyelvűkről, ősi szokásaikról, ruháza­tukról lemondani, szóval németekké vedleni; nagybir­tokaik jövedelmét — a nemzeti vagyont — Bécsben pazarolták el, s igy magok segítették elé, habár ön­tudatlanul, a bécsi kormány elnyomó, elnémetesitő in­tencióit és akadályozták meg a gazdasági élet nem­zeti iránya kifejlődhetését. Országunk geográfiai fekvése, Fiume s más Dal- mátparti kikötők révén a külkereskedelemre önként kínálkozott, de a bécsi kormány a magyar tengeri kereskedésnek is minden rendelkezésére álló eszköz­zel eleve útját vágta Trieszt előnyére, hogy az örö­kös tartományok ipar cikkei számára az export ke­reskedést Fiume mellőzésével odaterelje. A belföldi kereskedelmet is — lehetőleg pedig, az osztrák ipar­termékek bizományosaiként — Magyarországon azt né­met zsidók, örmények, görögök, szerbek, tótok közve­títették az egész 17-ik, 18-ik században, sőt a 19-ik század első felében is legnagyobbrészt, német levele­zéssel és könyvvitellel. De a magyarországi kereskedelem elnémetesité- sére nyíltan tán legtöbbet tett I. Ferenc király és né­met császár a múlt század elején, mikor a bécsi béke utáni kongreszszus önkényileg a magyarországi keres­kedelmi ügyletek lebonyolítására az" örökös tartomá­nyok váltótörvényszékét delegálta, mert ezáltal a ma­gyar kereskedelmet egészen az osztrák hatóság alá rendelvén, a fajmagyarságot a közgazdasági érdekelt­ségtől mégjobban eltávolította. A múlt század 30-as, 40-es éveiben sok lelkes hazafi fájdalmasan nézte az ország gazdasági elma­radottságát és elszegényedését, szóvá tették ezt or­szág- és megyegyüléseken. Széchenyi, a „legnagyobb magyar“ — mint Kossuth nevezte, — külföldön szer­zett tanulmányai, tapasztalatai folytán egész lélekkel - arra törekedett, hogy nemzetét a halálos közönyből * tettre serkentse; e végre semmi áldozatot néni ki­méivé, szóval, tettel, könyvekkel azon volt, hogy az országot a gazdasági tevékenység terén minden irány­ban előre vigye, vagyonilag függetlenné s aztán sza­baddá tegye. Kossuth szintén lángelméjének egész erejével, hatalmas hírlapi cikkeivel és elragadó szó­noklataival nagyon sokat tőn a nemzet felvilágosulá- sára, önbizalomra serkentésére ; mélyreható demokrá- tikus intézményekkel, védő egyesületekkel törekedett a nemzet alkotmányos szabadságát és gazdasági füg­getlenségét biztosítani. Ezen lelkes hazafiak sikeres működése folytán már-már el volt készítve az alap, melyen az egysé­ges, gazdag és független magyar állam felépülhetett volna. Ámde közbejött a nemzet minden erejét és ide­jét abszorbeáló szabadságharc, és annak végzetes le- veretése után a- nemzet másfél évtizedig tartó szo­morú korszaka, mely alatt a szabad nyilatkozat s a legszelídebb kormánykritika bilincsbe volt verve. Yégre több csatavesztés, a birodalom tetemes megcsonku- lása után a birodalom nagyhatalmi állásának válsá­gos tünetei s innen fenyegető veszélyek kérlelhetetlen logikája a bécsi kormány intézőit hajlandókká tették a magyar nemzettel való kibékülésre. így jött létre 1867- ben a kiegyezés, mely az alkotmányt nagyjában a 48-as alapon visszaállította. Szabaddá lett a sajtó, megnyílt a nemzet előtt a nemzeti tevékenység majd minden tere, csak a köz- gazdasági élet ősi akadálya: a vámközösség az oszt­rák tartományokkal maradt úgy, amint volt, t. i. a gaz­dasági függetlenség és előhaladás legfőbb akadálya, amelynek megszüntetése nélkül pedig most már épen a legilletékesebb testületek: kereskedelmi egyesületek, ipar szövetkezetek és ipar kamarák* kifejezett vélemé­nye szerint is virágzó magyar nemzeti közgazdasági élet biztos jövővel nem létesülhet. A jelenlegi gazdasági függés dacára tényleg mégis lendületnek indult ipar és kereskedelem némi gyarapodásának pedig — a hadsereg németségén kí­vül — igen nagy akadálya szintén a gazdasági kö­zösség, amennyiben a hozzánk szabadon beözönlő osztrák áruk egy felől a német szellemnek hatalmas „LAXATIN (,(. CUKORKA, egy igen kellemes izü és felette enyhe hatású haahajtószer, mely úgy gyermekeknél, mint felnőtteknél hasznosnak bizonyult. Orvosok ajánlják és rendelik betegeiknek. — Kapható 70 filléres erdeti dobozokban. — ■ Készítője: HORVÁTH József gyógyszerész, Szatmár-Németi. 126 —s3L

Next

/
Thumbnails
Contents