Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23–26. szám)
1904-06-17 / 25. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG! HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ- EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PENTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északke- eti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. idegen áru magyar cégér alatt. Lapunk egy előbbi számának vezető cikkében azt a merész kijelentést kockáztatty-k meg, hogy „gyáraink egyik másika szemfényvesztésül külföldi portékával árasztja el magyar ipartermék ürügye alatt hazánkat.“ E kijelentésünk több oldalról kifogásolásra talált, miért az ugyanott felhozott eset mellé legyen szabad ez úttal még nehány esetet bemutatni, ami igazolni fogja azon állításunkat, hogy külföldi gyárak sok esetben csak azért tartanak hazánkban gyártelepeket, hogy az idegen gyártmányt, mint honit hozhassák forgalomba, — no meg, hogy ipari vállalataink részére oly bőségesen rendelkezésre álló állami támogatásból is részesülni lehessen. A „Magyar Közérdek“ cimü hetilap több példát hoz fel ugyanerre : így hivatkozik arra: hogy a budapesti telefon átalakításokhoz szükséges készülékeknek egy jelentékeny részét a Deckert es Homolka cég szállítja, természetesen mint magyar gyártmányt. Az állam ennek a cégnek elhiheti, hogy azok a különben elég csinos telefonkészülékek Budapesten gyártódtak, de aki a cég rózsa-utcai kistelepét ismeri, az előtt a napnál világosabb, hogy ott nem lehet százszámra készíteni a bonyodalmas szerkezetű készülékeket. A cég bizony Bécsből hozatja a készülék minden alkatrészét és itt csak összeállitgattatja. Aminthogy idegenből kerülnek ki azok a távirdai felszerelések is, melyekből a cég a magyar királyi államvasutaknak rengeteg mennyiséget szállít. Azok a készülékek tehát semmiképpen sem hazai gyártmányok. Ilyen visszaélés volt a hírhedt parlamenti csillárok dolga, amelyről mindenki tud, és még sok más, amely a nyilvánosság kizárásával intéződik el. Majd igy folytatja: Azoknak a cégeknek, amelyek Magyarországon telepet tartanak, de itt korántsem készítenek annyit, mint a mennyit magyar gyártmány gyanánt ’szállitgat- nak, típusa gyanánt megemlithetjük a Chaudoir Gusztáv és társa rézárugváros céget, a Falten és Guilleaume Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utca 19. sz., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám. kábel-gyárát, amelyek azonban szintén nem állanak magukban ezzel a praktikájukkal. Az erzsébetfalvi Heinrich J. és Társa cég pedig a szalagjaihoz való fonalat Csehországból hozatja, itthon megszövi, azután appre- tirozás végett Bécsbe küldi és amikor onnan is visszakerül, mint magyar árucikket adja a közönség elé, holott a nyers anyag meg volna szerezhető itthon is és a kikészítésnek is Magyarországon kellene megtörténnie, hogy az illető szalag tényleg hazai gyártmány legyen és ezt a nevet ne bitorolja csupán. Vannak azonban "arra is esetek, hogy egyik-másik gyáros szeretne hazai nyers anyagot földolgozni, de azt nem szerezheti meg itthon, mert az azt kikészítő magyar cég nem akar neki semmi szin alatt se szállítani. Ilyen a Magyar Vegykészitményü Papírgyár esete, amely nolens-volens idegen papírra van utalva, mert a fiumei papírgyár, amely egyedül készíti az országban a neki alkalmas anyagot, nem akar szállítani, mivel a termelését az említett vállalat konkurrensének kötötte le. Hát ilyen nemzeti gondolkozást! az a mi magyar kalácson hizlalt iparunk és kereskedelmünk, melynek éhségétől tősgyökeres magyar, feltétlenül nemzeti s amellett állandóan mellőzött mezőgazdaságunk nem csak lényegesebb anyagi támogatáshoz, de bizonyos irányból még jóindulathoz is csak nehezen juthat. Küzdjünk az aranka ellen I Hazánk külterjes gabona termelése az egyoldalú termelésnek annyi hátrányával találkozik, hogy' örömmel kell megragadnunk minden alkalmat, mely termelésünket többoldalúvá, belterjesebbé, jövedelmezőbbé teheti. Hisz búza és tengeri termelésünk a mai árak mellett alig képesek már annyit hozni a gazdáknak, amennyiből folyton súlyosodé közterheiket viselhetnék, a gabona árak emelkedésére pedig helyesebb ut a termelés megszorítása, mint a védvámok s egyéb mesterséges eszközök útja, amely utóbbi is csak akkor fog célnak megfelelő lenni, ha gabnatermelésünket a belszükség- let fedezéséig redukáljuk. A gabona termelés redukálására irányuló törekvés szükségességét modernebb mezőgazdasággal biró államok már rég felismerték s a sokoldalú termelés ut-
