Gazdák Lapja, 1904. március (3. évfolyam, 10–13. szám)
1904-03-25 / 13. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA. 13-ik szám. üzletük „menni“ fog, ha valamennyi kereskedő becsukja is a boltját, mert mindig lesz, a ki vásároljon. Azért tehát, ha tele is van a levegő agrarizmus, klerikalizmus és tudja isten miféle más — izmusokkal, ne keseregjünk még a — liberalizmus bukásán, mert hát egy uj törvény- javaslat is elintézést vár az uzsora ellen. Egyike lesz ez is az uzsora ellenszereinek; de csak az utolsók között. Mert az uzsora gazdasági betegsége a társadalomnak, melyet a „jótevő hitelezők“ lecsukatásával még nem orvosoltak sehol. Hathatós orvosság e rákfenére csakis gazdasági téren kereshető, mert ebben gyökerezik. És e keresésünk nem is hiába való, mert ily biztos eredménynyel kecsegtető orvosságot máris találtak az uzsora ellen. És ez: a szövetkezés, s fillérek egyesítésében rejlik az a varázserő, mely ezt a gyilkos társadalmi betegséget gyökeresen gyógyítani képes. Ámde nagy igazság az, hogy a semmit hiába adjuk össze, avagy sokszorozzuk, az mindig csak semmi marad. Az a sok-sok szegény ember hiába teszi össze kétségbeejtően sok semmijét, abból valami nem lesz soha. De az is igaz, hogy ha a zérus elibe csak egyet teszünk is, már tízszeres értéket alkottunk. Mi következik mindebből? Az, hogy a kiknek többjük van a zérusnál és maguk is többek a zérusnál, kell hogy az uzsora fertőjébe már=már alámerülö néprétegek segítségére siessenek buzdító szóval, irányitó tettel. Ezt tesszük mi is. Es itt elmélkedésünkben oly ponthoz értünk, mely ellenállhatlanul csábit, hogy gazdasági életünk minden tájára egy összefoglaló tekintetet vessünk, hogy mások elébe is oly meggyőző képet rajzolhassunk, mint mely minket is meggyőzött arról, hogy nálunk (a mi egyébiránt másutt is úgy van) tartós és nagy gazdasági sikereket a gazdasági tényezőknek csupán harmonikus működése által érhetünk el. Terünk sem engedi s kiindulási pontunk is .arra utal, hogy e csábításnak mostan ne engedjünk, hanem egyenesen vessük fel az eszmét, melyhez a jelzett gondolatmenet követése az elfogulatlanul itélőt okvetlen elvezeti s mely abban áll, hogy a gazdasági tényezők eme harmonikus működése folytán össze kell fognia a kereskedő és iparos osztálynak a gazdatársadalommal, hogy ezt szövetkezetek utján az uzsora hálóiból kiszabadítván, ezáltal magoknak szerezzenek fizetőképes vásárlókat. Mert a mig áll az, hogy hazánk lakosságának 80°/0-aél a mezőgazdaság után: addig állani fog az is, hogy a gazdatársadalom lesz az a humusz réteg, melyből úgy az ipar, mint a kereskedelem életnedveit szívhatja. És épen ily igaz az is, hogy ha e termőréteget csak kizsaroljuk, de javítására semmit nem fordítunk: előbb vagy utóbb, de feltétlenül el kell pusztulnia a belőle táplálkozó iparnak és kereskedelemnek is. Napnál világosabb tehát, hogy iparos és kereskedő osztályunknak, ha csak van egésséges életösztönük, a legnagyobb energiával keli neki feküdniük, hogy mindenütt, a hová a gazdasági egyesületek annyifele igénybe vett keze el nem érhet, ők vegyék kezökbe a szövetkezetek alakítását, melyek a jólét kutforrását képezik a népre, melyek nyomán fakadó egésséges gazdasági élet az ő javukra is ép oly dús gyümölcsöket terem, mint az uzsorától megszabadított gazdának. Hogyan képesek a szövetkezetek az eredményt létrehozni? e tekintetben a mindennapi tapasztalatra utalok. Különösnek tűnhetik fel, hogy a szövetkezetek tömeges létesítése érdekében éppen az iparos és kereskedő osztályhoz intézzük szavainkat épen akkor, mikor a kereskedők csak az imént megalakított országos egyesületük céljául a szövetkezetek ellen irányuló harcot hirdetik. De ez nem tarthat vissza attól, hogy az itt felvetett eszmét a legnyomatékosabban ne ajánljuk figyelőtökbe, mert előttünk világosan áll az az igazság, hogy ott, a hol a természet törvénye az organizmusok harmonikus működését rendelte el, ezen organizmusok között a természet törvénye ellenére mesterségesen tartós ellentétet és harcot nem teremthet még — Sándor Pál sem. Cselédtartó gazdák figyelmébe. Tudjuk, hogy az a törvény, mely az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárat létesítette, a cselédtartó gazdákat arra kötelezi, hogy minden gazdasági cselédjük után a pénztár javára évenként előre 120 fillér hozzájárulási dijat fizessenek, melyet a közadók módjára kell megfizetni és melyet a cseléd béréből le nem foghatnak. Ezt a dijat azonban a törvény a gazdáktól nem ellenszolgáltatás nélkül követeli, mert viszont kimondja, hogy az a gazdasági cseléd, aki után munkaadója ezt a hozzájárulást fizeti, a segélypénztár baleset-biztosítását élvezi. Ezzel a rendelkezéssel a törvény kettős célt ért el. Egyrészt a gazdasági cselédeknek nyujA szatmári kiállításon (1903.) jury tag, aranyéremmel és díszoklevéllel kitüntetve. * 95 Jobb és o ~é~ ® olcsóbbat sehol megbízhatóbb AI I CA ^ V CA IVCA (J sem kapni, mint magkereskedésében Budapest, IX. kér. Üllői-ut 73. szám. 95 ■. . —-_ Árjegyzéket ingyen és bérmentve küld. Fábián Béla 4—20
