Gazdák Lapja, 1904. március (3. évfolyam, 10–13. szám)
1904-03-04 / 10. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA. iO-ik szám. összegre rúg. Ha most csak egy részét is megmenthetjük az elhullott állatoknak, illetve az igy elvesztett értéküket, úgy igen sok gazdának enyhítettük veszteségét, anyagi kárát, tehát nagy értéket mentettünk meg az ország közvagyonából. Óriási fontossággal bir tehát nálunk az állatbiztosítási intézmény, mert főként állatainkban beálló veszteségektől megmenti és a károktól megóvja azokat, akik azt igénybe veszik. Maga a kormány, a föld- mivelésügvi miniszter is az állami közvetítéssel eladott tenyészbikákat a magyar kölcsönös állatbiztosító társaságnál elhullás vagy kényszervágás esetére a tárcája terhére biztosítja a községek javára és ha elhullás bekövetkezik, a becslési összeg 80 százalékát fizeti ki a községnek. (Legutóbb Bot-Palád és Garbolcon voltak ilyen esetek.) Hogy milyen jótétemény ez, magyarázni fölösleges. Hogyan billenti meg egy értékes tenyészbikának váratlan elhullása a község egyensúlyát, az elképzethetö ; és ha saját anyagi megterhelése nélkül, a kapott kártalanítási összegen másik bikát vehet, hogy az milyen jótékony hatással lesz, az ismét elképzelhető. Csupán saját jól felfogott érdekükben cselekesz- nek azok, kik az állatbiztosítás intézményét igénybe veszik, vagy alakítanak a községek önmaguknak kölcsönösségen alapuló „állattartók szövetkezetét.“ A nyugati államokban, ahol fejlettebb az állat- tenyésztés, mint nálunk, már nagyon régen alkalmazásban vannak az állatbiztosítás különféle módjai, mindenütt elismerik ezen intézmény fontos és szükséges voltát és az állattenyésztő vagy állattartó gazdák tömörülnek, hogy a beállható veszteségektől magokat megkíméljék. Mert épen az mutatja legjobban az állatbiztosító intézménynek az állattenyésztő gazdaközönségre feltétlenül előnyös voltát, hogy az állatbiztosító társaságok — nem úgy, mint más biztositó társaságok — nagyon nehezen élnek meg és még a müveit nyugoti államokban is nagy ügygyel-bajjal tudnak még a magas díjtételek mellett létezni. Netter. Miért nincs gyümölcstermelésünk ? A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület folyó évi febr. 12-én tartott igazgatósági ülésén felmerülvén a panasz, hogy Szatmár város határában, főleg a lankákon, távolról sem terem annyi gyümölcs, főleg alma, a mennyit a ráfordított költség után jogosan várni lehetne, vagy ha terem is valami kevés, többnyire foltos, férges, szóval: silány, ennek kapcsán azon óhajtás jutott kifejezésre, hogy maga a Gazdasági Egyesület eszközölné ki a központból oly gyakorlati pomo- logus leküldését, aki tavasztól őszig körünkben időzne és gyümölcsfáinkat szakértő figyelemmel kisérve, megtanítson bennünket a fák okszerű nevelésére. Szerény véleményem szerint is igen jó volna, ha a gyümölcsfa nemesítést, annak többféle módját, a korona képzést s a fanevelés különböző módját igy gyakorlatilag megmutatná valaki. Ámde mi, kistermelők ezzel nem sokat nyernénk, mert hiába tudnánk szabályos szép fákat nevelni, ha azok termését azon számos ellenségek ellen, melyek eddig is csaknem lehetetlenné tették a sok és szép gyümölcs termelést, megvédelmezni nem tudnék. A védekezés sokkal fontosabb és végtelenül nehezebb munka is, mint a fanevelés. Hic saltus, hic Rhodus .. . Ki az közöttünk, városiak közt, kinek elég türelme és főleg annyi ideje lenne akkor is, hogy gyümölcs telepén gyakran és huzamosan jelen legyen, a védekezés külömböző módját: a hernyó irtást, permetezést stb. helyesen és kellő időben alkalmazza kora tavasztól decemberig. A csősznek erre sem ideje, se képessége nincsen. Könnyű a nagybirtokosnak, könyü a nbányai Gazdasági Egyesületnek is, mert ezek nagy gyümölcstelepükőn szakképzett embert tarthatnak, kinek képessége és ideje van, hogy szép növésű fákat neveljen és azokat — a fődolog, meg is védelmezhesse, e mellett a talajvegyületi és klimatikus viszonyokat kiismerje és a gyümölcstermelés érdekében kihasználja. Ezért sikerült nekik a múlt évi kiállításon oly sok és szép gyümölcsöt, főleg almát kiállítani, melyek általános feltűnést keltettek és arany éremmel való kitüntetést nyertek, ami — persze — első sorban azon kiváló kertészek érdeme, akik saját hivatásuknak buzgóan törekedtek megfelelni. Becsek S. A szuporfoszfát és Thomas-salak értékének összehasonlítása. Barth németországi jószágigazgató réten és szántóföldén érdekes összehasonlító trágyázási kísérleteket végzett, a melyek eredményeit a következőkben ismertetjük. Hogy a foszfortrágya biztosan érvényesüljön, ka- init és chilisalétrom használtatott alaptrágyául, miután pedig a szuperfoszfát vízben oldható foszforsava aránylag drágább, mint a thomas-salak citratoldható foszforsava, a két trágyaféle olyan arányban alkalmaztatott, hogy a felhasznált mennyiségű trágya értéke úgy az egyik, mint a másik foszfortrágyánál ugyanaz volt. Ezen kísérletek célja tehát annak megállapítása volt, hogy mi'yen viszonyok között lehet az egyik foszforsavtrágyát a másikkal helyettesíteni azon célból, hogy ezáltal a trágyázás kevesebbe kerüljön. A kipróbálásra használt Thomas-salak citrát-eldhatö- sága 17.25”'., a szuperfoszfát vízben oldható foszforsav tartalma 18*/. volt. A kísérletek agyagtalajon zabbal, takarmányrépával és a gazdaság tözeges jellegű agyagos rétjén végeztettek. A zabbal bevetett terület azelőtt parlag volt, sohasem trágyáztatok és a vetést megelőző év nyarán töretett fel. A mész október végén szóratott ki és ezután a terület megboronáltatott. A kainit, Thomas-salak és szuperfoszfátot 1902. év március végén szórták el és április 3-án vetették a zabot. A nyári időjárás nagyon kedvezőtlen volt, de a négy részletben alkalmazott chilisalótrom ezen sokat javított. Az aratás augusztus 22-én eszközöltetett. A takarmányrépa kitűnő kulturállapotu talajba került, az elővetemény 1899-ben zab volt mésztrágyá- zással, 1900-ban burgonya istállótrágyával, 1901-ben Thomas-salak szuperfoszfáttal volt. A mész szintén október végén szóratott ki és elboronáltatott. 1902. figyelmébe ajánlom eredeti gyöngy árpáimat mótermázsánkónt 14 korona és quassitz árpáimat métermázsánként 12 korona árban. Gyűrtelek «= vasút == Mátészalka A oazda közönséo u u éhé Elemér
