Gazdák Lapja, 1904. március (3. évfolyam, 10–13. szám)

1904-03-11 / 11. szám

4-ik oldal.

GAZDÁK LAPJA.

11 -ik szám.

már“ szerkesztősége. — Mi nem kaphattuk meg, — talán, mert „Gazdák" Lapja vagyunk.

E következetes mellőzésből egy oly irányt lehet csak kiolvasni, mely helytelen, jogosulatlan, a mezőgazdasági érdekek elnyomására célzó, tehát veszedelmes, melylyel szemben az általunk képviselt érdekek iránti kötelességünk minden eszközt felhasználni, mert ezeknek az érdekeknek az elismerését ma már nem kikunyorálni, de követelni van jogunk. P.

Szarvasmarha állományunk érdekében.

A gazdaköröket egy idő óta állandóan foglalkoztatja a magyar szarvasmarha állomány létszámának mikénti alakulásának kérdése, melyről utóbbi időben a szaklapokban sajnálatosan riasztó hírek keltek szárnyra, amennyiben sokan azt hangoztatják, hogy állományunk ijesztő mérvben megcsökkent. A szaklapokban állandó vita tárgyát képezi ez a kérdés s pro és kontra látnak napvilágot oly állítások, amelyeknek helyessége számszerűen semmiképpen sem bizonyítható.

Nem tagadható ugyan, hogy vannak egyes jelenségek, amelyek látszólag következtetni engednek arra, hogy szarvasmarha állományunk megcsökkent s többek között ily jelenségeknek tekinthetők a már hosz- szabb idő óta valóban szokatlanul magas árak, a két-három év óta jelentékenyen emelkedő kivitel, további ok gyanánt tekinthetők a lefejésre berendezett tehenészetek, amelyek borjuneveléssel nem foglalkoznak és helyrehozhatlanul pusztítják a tenyésztésre hivatott egyedeket, nemkülönben ily okul tekinthető az állathizlalásnál követni szokott azon eljárás, hogy gazdáink tulnyomólag fiatal állatokat szoktak hizlalásra beállítani. Egy igen lényeges okul tekinthető végül a borjú és növendékállatok szerfelett nagy mérveket öltött pusztítása.

Mindoly jelenségek ezek, amelyek összességükben nem minden alap nélkül engednek az állatlétszám csökkenésére következtetni, — a nélkül azonban, hogy a csökkenés ténye adatszerűén bizonyítható volna.

Az 0. M. G. E. kezdeményezésére vármegyei Gazdasági Egyesületünk is állást foglalt e kérdésben s a földművelésügyi miniszter úrhoz intézett javaslatában a következőket sürgette:

1. Hogy a gazdasági tényezők határozott tájékoztatása érdekében az 1904. év őszén szarvasmarha állományunk országosan összeirassék.

De szarvasmarha állományunk védelmére amúgy is nagy szükség lévén, az összeírás eredményétől eltekintve addig is,

2. a husvizsgálat rendezésére vonatkozó szabályrendelet, mely a növendék marha húst csak elkülönített székekben engedi vágni, az egész országon mielőbb életbe léptettessék.

3. Az állatdijazásokra fordított eddigi összegek a jövőben jelentékenyen felemeltessenek.

5. A megyei állattenyésztési szabályrendelet revíziója azon célból elrendeltessék, hogy az egyes vidékek viszonyaiknak megfelelő tenyészirányt követhessenek.

6. A legelők megvédelmezése érdekében az 1894-ik évi XII. t.-c. határozmányainak ide vonatkozó része a legerélyesebben végrehajtassák.

A vetések tavaszi fogasolása és hengerezése.

Némely tartományokban a kalászos növényeknél is alkalmazzák a kapálást és töltögetést: nevezetesen Angliában s e célra különféle sormivelő eszközöket használnak. Nálunk azonban, a hol ez a költséges eljárás magát ki nem fizetné, célszerűen helyettesíthetjük azt a fogasolással.

Megnemfelelő időben alkalmazott fogasolással vetéseinkben azonban több kárt teszünk, mint hasznot s igy mindenekelőtt tudni kell, hogy mikor, milyen talajon és milyen vetéseket kell fogasolni.

Őszi vetéseknél a fogasolás ideje tavasszal vau, a mikor a tél fagya már kiolvadván, uj hajtásaikkal s gyökereikkel a növények megerősödtek ; a tavasziaknál szinte akkor, midőn azok gyökereiket már úgy kiterjesztették, hogy a borona által nem egy könnyen szag'gattatnak ki. Igaz ugyan, hogy bármely időben végezzük is a boronálást, a boronafogak sok növényt gyökerestől kitépnek; de ez a veszteség bőven pótolva lesz a megmaradottaknak újjáéledése, gaztól megszabadulása s dusabb bokrosodása által. Nagyon vigyázzunk arra, hogy nedves talajon álló vetést ne fogasoljunk, mert, hogy fogasolni lehessen, ahhoz a talajnak bizonyos fokú szárazsága feltétlenül megki- vántatik. Ne fogasoljunk addig, amig még fagyos idők járnak, vagy ha még erősebb fagytól lehet tartani, mert ha a fogasolt növényt fagy éri, az megsárgul. Későre se hagyjuk a vetés boronálását, mert akkor is ép úgy kárt teszünk benne, mint a korai boroná- lással. Különösen nem szabad bevárni azt, hogy a gabonafélék szárba induljanak.

Tavasszal a vetés tehát akkor boronálható, ha a hó elment, a föld nem fagyos, kissé kiszikkadt, s nagyobb fagyoktól nem tarthatunk.

Lássuk már most, hogy milyen talajon jár haszonnal a vetések fogasolása és milyen talajon nem ajánlatos ez ?

Könnyű, laza, homokos talajon álló vetéseket nem szabad még jobban fellazítani, mert nemcsak igen sok növényt kitépne a borona, de tulkömiyii homokos talajon azokat még a szél is elhordaná. Ebből azt látjuk, hogy a boronálás csak kötöttebb talajokon alkalmazható előnyösen.

Sokszor megtörténik, hogy a talaj felső kérge megcserepesedik pl. ha ősszel esős időben voltunk kénytelenek vetni s azt egy kicsit sárosán boronál- tuk el. Vagy ha a jól megművelt táblára rájönnek az őszi esőzések, a rögeket szétáztatják, a talal megnyomul s később meg is fagy, majd ráesik a hó, a mi nyomja. Ha már most tavasszal a hó elolvad, a viz lefoly a vetésekről s jönnek a száraz szelek, a talaj s-iue hirtelen szikkad és megcserepesedik.

A megcseropesedett földréteg fölemelkedvén, a gyökerek pusztán maradnak s erős állást és illendő tápot venni nem képesek. Ha az ilyen vetést megfo- gasolnánk, természetes, hogy igen nagy kárt tennénk, mert a borona a megcserepesedett réteg között szilárdan álló gabonafélét a kérges réteggel együtt kiszaggatná.

Az ilyeu talajon nagyon könnyű fahengert kell végig járatni, hogy a megüllepedett talajt még jobban összenyomja, de azért a megcserepesedett felső réteget megporhanyitva, a fejlődő növényt régi helyére visszaállítsa.

Még inkább előfordul, hogy az ilyen kötött tala