Gazdák Lapja, 1904. február (3. évfolyam, 6–9. szám)
1904-02-19 / 8. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA. 8-ik szám. meg lesz akadályozva, végül az is termőre kényszeríti a fát, ha a törzsnek héján a korona ágaitól le csaknem a gyökérig egy hosszú metszést teszünk, úgy azonban, hogy a metszés csak a héjat érje, de ne a fás részt A tennéketlenségnek oka rejthetik a hely f e k- v é sé ben is, t. i. vagy lassú folyású viz, vagy folyó mellett van a gyümölcsös ültetve, hol a vízgőzzel telitett levegőben a fák buja növésű vesszője, vagy termőrügyei őiszel be nem érhetvén, ezen rügyeknek a téli fagyok megártanak, s ha ki virágoznak is, már magokban hordván az enyészet csiráját, tavasz- szal nem kötnek, vagy a megkötött gyümölcsöt is a legelső mel»g napon lerúgják. Ugyan ilyen kellemetlen lehet a gyümölcsészre ha kertje szélnek igen kitett helyre van ültetve. Itt már a megkötött gyümölcsökben rendesen igen sok kár szokott lenni. A terméketlenség okai lehetnek 2-or az éghajlati, vagy klimatikus viszonyok. Tudva lévő dolog, hogy nálunk tavasszal rengeteg nagy szelek járnak, vagy pedig április havában egyszerre kánikulai hőség lepi meg a tenyészetet, mely már a megkötött gyümölcsöt is le perzseli, mert a milyen hasznára van a kellő mérsékelt melegség a gyümölcsnek, éppen olyan káros a túlságos és nem kellő időben előállott forróság is. Midőn például a meggy nálunk virágzik, akkor szokott rendesen 1—2 fokú hideg néha széllel, néha szél nélkül jelentkezni, s az a nyitott és nem védett kertekben a meggy virágát leperzseli, ellenben a városi nagy magas házakkal védett kertekben — a város bel területén — rendesen igen tisztességes terméssel örvendezteti meg a kertes gazdát. Oka lehet a terméketlenségnek az alma faja is, mely fajok családokba vannak beosztva ; — ilyen család van úgy az almáknál, valamint a körtéknél is 10—15, s ezek között aztán vannak olyan fajok, melyek jókorább, és olyanok, melyek később virágoznak. Igen természetes, hogy a későbben virágzókban ritkán tesz a késő májusi fagy kárt és igy azokon biztos reménynyel várhat a gazda jó termést; csakhogy ezeknél meg az a baj történhetik meg, hogy a hirtelen beköszöntött meleg és forróság nyomán feltámadt bogarak milliói falánkságának esnek a már kötni kezdő virágok áldozatul. Van eset, hogy éppen alma és körte virágzáskor nagy esőzések állanak be s ezen esőzések gyakran tönkre teszik a virágot s megkötődését megakadályozzák az által, hogy a himszálakról a himport lemossák, — olyan kalamitás, mely ellen nincs védekezés. Terméketlenség okozója még az is, ha a fa gályái a korona belsejében nem ritkittatnak, mert a sürü lombozata koronában megful a virág. (Yége köv.) A vemhes kanczák gondozása. A kanca, mint tudjuk 11 hóig s 6—9 napig hordozza a csikót, megesik azonban, hogy már a 10-ik hónap elmúltával fejlett magzatot hoz világra. Jól táplált, erőteljes fiatal kancák hamarabb leellenek, mint az idősek, melyeknál nemritkán előfordul, hogy 12 hóig, sőt néha még tovább is vemhesek maradnak. Minél inkábbi közeledik a leellés időpontja, annál nagyobb gondot kell fordítani a gazdának a kanca ápolása és takarmányozására. A vemhesség első időszakában is fontos már, hogy a kancát a munkában meg ne erőltessük, de főleg ügyelni kell erre a hasas- ság későbbi időszakában s határozottan káros, ha a leelléshez közel álló kancákat keményre fagyott földön, vagy síkos utón használjuk, mert húzás alkalmával az istráng nyomása káros a hasra s azonkívül a kancát könnyen megüti a rúd, mindkét körülmény pedig elvetélést idézhet elő. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a vemhes kancat egyáltalán ne fogjuk be — sőt miután mozgásra okvetlenül szüksége van, kell is, hogy fogjuk — de kímélve használjuk egész a leellésig s legfeljebb előtte és utáuna 10—14 napig hagyjuk heverni. Ajánlható, hogy a hol lehetséges, a kancát ezen idő alatt az istállónak egy elkorlátolt s jól bealmozott helyén szabadon tartsuk, hogy itt mozoghasson. A ki megteheti, az istálló valamely helyén szalmából és rudakból készült mintegy 60 cm. vastag fallal keritessen el körülbelül 12 Q m.-nyi területet, melynek az az előnye van, hogy a kanca mozoghat ugyan, de semmi kemény tárgyba nem ütközhetik s a szalmafal melegen tartja és elzárja a légvonat elől. A hol ez nem volna lehetséges, ott naponkint egy két óráig, nem síkos helyen kézen vezetve jártassuk a kancát. Ilyenkor azonban az istállóból az ajtón való keresztüLhatolásnál gondosan kell ügyelni arra, hogy a kanca valamibe ne ütközzék, vagy meg ne csusz- szók, mert ennek káros következményei lehetnek. Az istálló, melyben ily vemhes kancát tartunk, legyen jól szellőz tethető, de ne légvonatos Enyhébb s tiszta időben az istállót nyitva lehet tartani, hogy az állat minél több friss levegőt kapjon. Mielőtt a kancát a neki előkészített és elkerített helyen elhelyeznék, a patkókat szedessük le lábairól, nehogy az ellés után csikóját megsérthesse. A mi a takarmányozását illeti, nem szabad, hogy ebben az időszakban megszokott életmódjában zavartassák, lehetőleg kerülni keli tehát minden takarmányváltoztatást. A legtermészetesebb és legczélszerübb takarmány mindenesetre a jó széna és zab, de czél- szerü a vemhesség utolsó időszakában a kanczának ezenkívül még napjában egy kevés buzakorpát is adni, mivel ez mész és foszforban gazdag takarmány lévén, előnyösen hat a tejelválasztásra. Tanácsos továbbá időnkint egy kis nyalósót adni, mert ez étvágyat gerjeszt s elősegíti az emésztést. Az utóbbi czélra való tekintettel lehet hetenkint egyszer, esetleg kétszer egy-egy kanál keserüsót is adni, ha azonban erősebb hashajtószert akarnánk hesználni, azt csak állatorvosi utasítás szerint tegyük, mert a tulerős hasmenés elvetélést is idézhet elő. A gyakorlat azt bizonyltja, hogy az oly kancák, melyek vemhességük alatt emésztési zavarokban szenvedtek, gyönge, beteges csikókat hoztak világra s ez okból az okszerű tenyésztőnek mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy kancájának emésztése mindenkor rendben legyen. A mi a kancának adandó takarmánymennyisé- get illeti, az a helyi körülményektől s a kanca egyedi sajátságától függ, de alapelvül el lehet fogadni, hogy a vemhes kancák, kivált az utolsó időkben, nem ta- karmányozanaók nagyon erősen, mert ezáltal a náluk beálló zsirképződés folytán a csikó rendszeres kifejlődése s az ellés nehezittetik. A nagyobb ménesekben már régen észlelték, hogy a kevésbbé gazdagon takarmányozott kancák
