Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)
1903-12-25 / 52. szám
52. szám. GAZDÁK LAPJA. 3. oldal. Nem ! mert hiszen ez a legnagyobb igszta- lanság és következetlenség volna a mindenség bölcs alkotójától, mert ez megszakítaná a természet körforgásának folytonosságát s megakasztaná annak oly bölcsen berendezett gépezetét. ' Sőt ellenkezőlég, igen is fontos szerepet osztott ki a Gondviselés a természet háztartásában a móheknek, oly szerepet, mely azoknak egyedüli rendeltetése s mely szerep egyedül a méhek családjának képezi létezési célját, kizárólagos rendeltetését. Ez az életcél, ez a létezési feltétel pedig,: a virágok megtermékenyítése s ez által a gyümölcs fejlődés előmozdítása. A kis méh ugyanis virágról-virágra szállva, míg a virágkehely fenekén kifejlődő nektárt rö vid szivókájával felszívja, hogy abból magának és családjának a téli pihenés szakára mézet készítsen, sürü szörözettel borított testével felfogja a virágok termékenyítő himporát s azt egymásután ezer és ezer virágra szálltában másmás virágra hordja át s a virágkehelyben rej tőzködő : bibét, a virág női szervét, melyből a gyümölcs fejlődik, megtermékenyítvén, a g ü- mölcs kifejlődését, megkötését biztosítja, sőt igen gyakran újabb és újabb válfajok származását közvetíti. Ezen állítással szemben azt a kérdést vethetné fel valaki, hogy miért teszi ezt egyedül csak a méh, s miért ne tehetné ugyanazt valamely más rovar, mely szintén a virágok nedvéből szívja táplálékát s miért ne tehetné azt a szélfuvás is '? , Ezen ellenvetésre könnyen megfelelhetünk azzal, hogy a méh családján kívül a virágot felkereső más rovarnak v&gy nincs teste s. him- port felfogó szőrzettel fedve, vagy olyan hosszú szivókával van ellátva, hogy — mint a lepkék serege — nem ereszkedik le a virágok kelyhébe, hanem csak fölötte szállong vagy csak a szirmokra száll,: tehát nem fogja fel testével a him- port s igy azt más virágra át sem hurczolhatja ; a szélfuvás — bár tagadhatatlanul szintén képes a himport átszármaztatni — azt nem eszközli oly közvetlenséggel, hogy a himpor biztosan a bibéhez juthasson. Ezen czél megvalósításának feltételei csak a méh családban találhatók fel, s igy a leghatározottabban állíthatjuk, hogy a virágok megtermékenyítésének eszközlése csak a móheknek van fenttartva s ezeknek az egyedüli lótcélját, természettől megszabott egyedüli rendeltetését képezi. Hogyha már most figyelembe vesszük, hogy csak egyetlenegy móhnek hány ez9ruyi ezer virágot kell fölkeresnié, amig gyomrát teleszívja nektárral, elképzelhetjük, hogy egy népesebb méhcsalád 50- 60000 munkásnépe hány millió és millió virág kelyhóben végzi nap-nap után a mgtermékenyités áldásos processusát, s beláthatjuk, hogy a méh ezen rendeltetés-szerű működése folytán mily nagy áldás a gyümölcstermelésre s mily nélkülözhetetlen fontos tényező a nemzetgazdá^zatban ! S valóban minden legkisebb nagyítás nélkül kimondhatjuk, hogyha méh nem volna, sokkal kisebb valószínűséggel termékenyülne meg a virág, sokkal kevesebb volna a gyümölcstermés, és hogy ahol kevés a méh, kevés a gyümölcs is, mig ellenkezőleg, ahol virágzik a méhészet, sokkal belterjesebb a gyümölcstermelés is, mit szükség esetén számszerűleg lehetne igazolni, ha az 1897. évi országos mezőgazdasági statisztika adatai nyomán párhuzamot vonnánk egyes vidékek akkor összeírt méh- és gyümölcsfa-állománya között. Egyebek közt különösen ezen oldalról volt célom kimutatni a méh és méhészet rendkívüli hasznos voltát, s ha igénytelen szavaimmal szerencsés voltam mélyentisztelt hallgatóimat tárgyam igazságairól meggyőzni, nyugodt lélekkel mondok köszönetét szives türelmükért s őszinte szívből kívánhatom, hogy a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ szervezetén belől megalakuló méhészeti szakosztály, mely épen a fent vázolt elvek propagálására van hivatva, sokáig éljen és virágozzék! (Vége.) IRODALOM. A Szőlészeti és Borászati Lap Naptárát az 1904. évre most adta ki a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Lap kiadóhivatala. A naptári részen kivid sok praktikus tanácsot foglal magában a szőlőszet és borászat köréből. Ara 1 kor. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1902—903-ik évi évkönyve az Egyesület tisztikarának szerkesztésében immár 12-ik évben jelent meg s számol be impozáns gazda testületünk egy évi iparkodásának, lázas buzgalmának, sikeres működésének szép eredményeiről. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének 1902—903-ik évi évkönyve ez idén 4-szer hagyta el a sajtót s 296 oldalú terjedelmes füzet számol be arról a nemes versenyről, melyet a szövetség tagjai, a külső, vagy speciális gazdasági egyesületek egymással kifejtenek abban az irányban, hogy csekély erejüket meghaladó mentül nagyobb eredményeket produkáljanak. A szövetség, mint központ, 81 oldalon számol be saját működéséről, mely eredmény sokoldalúsága kitűnik, ha egyszerűen rámutatunk, hogy a szövetségi központ működését mely irányban fejtette ki. A jelentés e része általánosságban foglalkozik a szövetség működésének irányzatával, általános hangulatával, élénken ecseteli az egyesületek tevékenységére bénitó hatással levő külső
