Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)

1903-12-18 / 51. szám

2. oldal.

GAZDAK LAPJA

51. szám.

tanulják meg- a földművelést, hanem arra, hogy az iskolában sajátítsák el azokat az alapvető ismereteket, melyek nélkül modern földművelést még- a paraszt birtokon se lehet elképzelni.

Nem a németektől majmolt elemzési rendszerre kellene berendezni a népiskolákat, hanem praktikus gazdasági alapokra, azon eszközök elsajátítására, melyekre az élet harczá- ban az embernek szüksége van. írás, olvasás, számolás s emellett legnagyobb fokú gazdasági ismeretekre. Egy modern népiskolának falun, vagy tanyai rendszerű népnevelés mellett a kézi ügyesség, házi ipar és a gazdasági kiképzés minden lehető eszközével föl kellene ruházva lenni. Ily iskolába a szülők szívesen küldenék gyermekeiket^ nemcsak 4 évig, hanem — főleg a téli hónapokban — akár <S évig is, mig a mai rendszer mellett népünknél az iskolázás az adóterhek kategóriájába esik; beszolgáltatja az adót és iskolába küldi a gyereket, mert különben megbüntetik.

Sőt a tanítónak a hivatása az iskolán kívül is ki kell, hogy terjedjen a népéletre. Ennek tudatát sem ébreszti föl a tanítóban a tanítóképzés mai rendszere A tanítótól kell, hogy megtanulja a nép, hogy a munkatöbblettel növekszik a vagyon, a vagyonnal az erkölcsi tőke és mindezzel együtt gyarapszik a nemzeti újjászületés ős kútfeje. Tőle kell, hogy megtanulja a csemeteoltást, a vetemény termelést, a gyümölcskonzerválást, a háziipart. Akkor nem lesz a magyar parasztnak csak két hónapra való munkája, mint most, s nem fog munkája csupán az egyoldalú gabonatermelésre szorítkozni, mint most. Nem vaktában fogja a földet művelni, hanem öntudatosan.

Igaz, a konzervatív földművelőt nem köny- nyü a megszokott kerékvágásból kitéríteni. Épen azért lényeges kellék a tanitó tárgysze- retete, hivatásának tudata és bánni tudása a néppel. Erre is a képzők készítsék elő a tanítót. Értessék meg a tanítójelöltekkel, hogy rájuk az életben, kivált a falun s a tanyákon apostolkodás vár, hogy nemcsak a gyermekeknek, de a felnőtteknek is tanítói, vezetői lesznek. Értessék meg velük, hogy hasznosabb dolgot vannak hivatva művelni, mint a magas állású alkalmazottak serege, hogy valóságos miszszió áll előttük. Töltsék be azt szeretettel, a nehézségektől vissza nem riadó kitartással, világos elmével és azzal a büszke

öntudattal, hogy hazánknak rendkívüli nagy szolgálatot tesznek.

A nemzetnek valóban jóltevője lenne, aki elavult tanítóképzői rendszerünket az itt nagyjából vázolt alapokon újjá szervezné s ezzel megteremtené a népnevelésnek azon rég óhajtott egészséges irányát, mely nemzetünket rávezetné a gazdasági boldogulás útjára.

Cato.

A méh haszna és rendeltetése.

(Irta és a megyei gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának Szatmár-Németiben, 1903. évi decz. 2-án tartott alakuló gyűlésén felolv. Pataki Béla.)

II.

Dehát vajon csupán abban rejlik-e egyedül a méhtartás haszna s a méhészkedós hasznos volta, hogy tölök mézet nyerjünk azon kevés tőkebefektetés és fáradság jutalmául, melyet reájok fordítunk?

Kétségbevonhatatlan, mert a mindennapi tapasztalás által bizonyított tény, hogy az okszerű méhészet az összes gazdasági ágak között az egyedüli, melj' legkevesebb tőkebefektetés mellett legnagyobb kamatjövedelmet biztosit. Ha ugyanis egy jó erős méhtörzset kaptárostul 20 koronára értékelünk s annak átlagos évi mózhozamát csak 5 kgra teszszük, holott nem ritka eset, hogy egy jó törzs 15, 20, 25 kgr. mézet is ad, sőt kedvező idő és helyi viszonyok közt mózhozama 50 kgra is fokozható, úgy csak a minimális 5 kgr. is — csak 80 fillérrel értékesítve 4 koronát, tehát 20 százalék kamat- jövedelmet hoz.

S ezenkívül nem volna egyéb haszna a móhószkedésnek ?

Vajon figyelmen kívül hagyhatjuk-e a kezelésközben összegyűjtött léptörmelókből és hulladékokból, vagy a már hasznavehetetlen öreg lé- pékből kiolvaszthatö viasz értékét, melynek kgrjáórt mindig kapunk 2—3 koronát?

Vájjon nem keli-e számításba vennünk a fölös számú anyatörzseink, rajaink vagy termékeny anyaméheink eladásából származható igen tisztességes jövedelmet? Hiszen csak tekintsünk meg egy kereskedelmi méhészeti árjegyzéket s elszörnyedve látjuk, minő magas árakon bocsátják ezeket a méhtenyésztők eladásra, hogy egy közönséges magyarfaju anyatörzs kaptár nílkül 12 — 16 K-ba, egy raj 8—10 K-ba, egy termékeny anya 3—7 K-ba kerül. S ha figyelembe vesszük, hogy némely vidéken a köznép még mindig azon babonás hitnek hódol, hogy ha a gazda méhét méheséből elvinni engedi, összes méhállománya el-