Gazdák Lapja, 1903. december (2. évfolyam, 49–52. szám)

1903-12-11 / 50. szám

4. oldal. 50. szám. GAZDÁK LAPJA. lent ily irányú munkáját Szatmári Király György „Angliai méheskert“ czira alatt lefordítva, 1759 ben adta ki Egerben. Ilyen lelkes férfiú volt Christ Lajos kron- bergi plébános, ki a róla elnevezett, egymásra rakható és egymásba nyíló apró ládikákból szer­kesztett rak-kaptárját ajánlotta 1770 ben kia­dott munkájában. Ilyen lelkes méhész volt Csaplovits János hazánkfia, a gr. Schönborn uradalom bécsi köz­ponti igazgató-tanácsosa, ki „Novam, facilem A utilem apes in duplicatis alvearibus colendi ratio- nem omnibus apicolis commendat etc“ czim a 1814-ben latin nyelven irt e tárgyban méhészeti munkát, melyet Szentiványi László fordított le magyar n -elvre és adott ki már 1816-ban Mis- kolczon. Ilyen volt Schihulszky József, ki Kassán, 1817-ben adta ki „A méheknek kettős képük­ben leendő tartásokról“ czimen irt munkáját. Mindezen jóakaratu törekvések azonban — noha számos követőre találtak — csak szü- kebbkörü kisérelgetések maradtak, alig egy lé­péssel vitték tovább a méhészet ügyét s legfö- lebb csak útját egyengették a mozgó-szerkezetű kaptár-rendszer feltalálásának, a méhészetre rendkívül nagy horderejű azon találmánynak, melylyel a nagynevű dr. Dzierzon János, a mé­hészet tudora, 1845-ben váratlanul lepte meg a méhészvilágot, mely a méhészek előtt egy uj világot nyitott meg s melynek segélyével be­tekinthettünk a méhcsaládok azelőtt sötét, rej­télyes belvilágába, módot nyertünk megfigyelni csodálatraméltó életműködésük minden legkisebb mozzanatát. Ezen, a méhészet történetében korszakot alkotó találmány vetette meg alapját az okszerű méhészet tudományos alapon való tovább fej­lesztésének s azt eredményezte, hogy ma már a méhcsalád kiölése nélkül is képesek vagyunk tőlök hasznot huzni, a tőke elpusztítása nélkül élvezhetjük a kamatjövedelmet; azt eredmén3'ezte hogy a méhek okszerű kezelésének terjedésével párhuzamosan terjed a méhtörzsek létszáma is, elannyira, hogy mig a méhtörzsek száma a magyar királyság területén pl. : 1887-ben 355.559 s ezek közül ingó szerkezetű Dzierzon-kaptárak- ban 60.186 volt, addig 1901-ben 559.636 törzs közül már 201.672 volt a Dzierzon kaptárakban kezelt törzsek létszáma s mig hazánk méhészei 1887-ben összesen csak 9750 mm. mézet ter­meltek s ennek értéke az akkori frt átlagos folyóár szerint 584.982 koronát tett, 14 évvel később, 1901-ben már az összes méztermés 30.525 mm.-ra rúgott s kereskedelmi folyóára 94 koronára emelkedvén, annak összes értéke 2,564 100 koronát tett ki, miből kitűnik, hogy a méhek által előidézett haszon is fokozódott. (Folytatása következik.) SPORT. Hajtóvadászat. A szatmári vadásztársaság sikerült hajtóvadászatot rend zett a Sárerdőn, mely alkalommal 11 nyúl, 4 róka s egy vad­macska került terítékre. — A hajtó vadászaton Nimródjaink közül 6-an vettek részt. Lovaregylet alakításán fáradozik a Sáros- megyei Gazdasági Egyesület, mely evégből az összes működő lovarlegyletek alapszabályait be­kérte. IRODALOM. A „Méhészeti zsebkönyv“ 1904. évre Pataki Béla nagybányai lakos szerkesztésében legköze­lebb megjelent s a szerkesztőnél postán küldve 1 korona 10 fillérért kapható. E tartalmas és a méhészettel foglalkozók részére igen sok hasz­nos utasítást és sikerültén összeállított méhé­szeti feljegyzési táblázatot magában foglaló könyvecske, mely már a III. évfolyamát képezi Pztaki Béla méhészeti zsebkönyvének, tulajdon­képen teljesen azonos az 1903. évi II. évfolyam­mal, csupán a naptári rész van benne az 1904. évre megújítva, arai azonban tekintve, hogy tartalma egyébként mindig aktuális marad, különösen azon méhészek részére, kik az 1903. évfolyammal nem rendelkeznek, igen érdekes és hasznos kézikönyv, melyet olvasóink figyelmébe a legmelegebben ajánlhatunk. HÍREK. Albumszerü kötet Darányinak. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének deczember hó 14-ikéu tartandó nagygyűlése foglalkozni fog dr. Darányi Ignácz önagyméltóságának búcsú­levelével, amelyet az „Országos Magyar Gazda sági Egyesület“ hez, mint a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek központjához intézett. Miután a volt miniszter hosszabb ideig külföl­dön fog tartózkodni, sem a gazdasági egyesüle­teknek, sem a gazdáknak nincs módjukban az, hogy tőle személyesen elbúcsúzhassanak, ennél­fogva a szövetség végrehajtó-bizottsága ama határozatot hozta, hogy alkalmat nyújt a me­gyei gazdasági egyesületeknek és a szövetség tagjainak is arra, hogy maradandó módon el­búcsúzhassanak Önagyméltóságától. Elhatározta tehát a szövetség, hogy üdvözlő búcsúlevelet intéz hozzá s ezt a „Szövetséges Gazdasági Egyesületek“ vezetőségével s tagjainak mentül több részével aláíratja. Az aláírandó iv a Szatmármegyei Gazda­sági Egyesülethez is megküldetett aláírás végett. Minthog}’ az átirat és aláirások albumszerü kötetben lesznek átnyújtva s igy kívánatos, hogy az ivek óvatosan kezeltessenek, hogy meg

Next

/
Thumbnails
Contents