Gazdák Lapja, 1903. november (2. évfolyam, 45–48. szám)

1903-11-20 / 47. szám

2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 47. szám. újításához szükséges vesszők és oltványok tér melésóről, a felújítással járó befektetésnek olcsó hitellel való megszerzéséről, az uj mivelési mód hoz szükséges szakismeret megszerzéséről. A rendkívüli eszközök nagyrészt meghozták a várt eredményt: a szőlőfelujitás nagy munkája ország­szerte megindult, a filloxera-pusztitotta 450.000 holdnak több mint egy harmada föl van már ujitva. A bortermelés már-már megközelíti és nem sokára el is fogja hagyni a múlt évtizedek bor­termő éveit, a termés minősége pedig a fajok helyes megválasztása folytán fölötte áll régebbi bortermelésünknek. Hasonló nagy tevékenység mutatkozik a gyümölcsészet és kertészet terén: állami faisko­láink terjedelme, a kiosztott csemeték száma tiz év alatt megnégyszereződött, a kertészeti szak­ismeretek a néptanítók, lelkészek, kertmunkások körében nagy mértékben terjedtek, az órtókesi- tés módja, alkalma javult, konzervagyárak léte­sültek. Az 1895- évi mezőgazdasági összeírás 00 millió gyümölcsfát talált az országban. Ezt az állományt csak az állami faiskolákból kiosztott csemeték a lefolyt 8 év alatt legalább is 10 millióval szaporították, nem szólva arról, meny­nyire nemesítette ez a kiosztás az egyes gyü­mölcsfajokat és mennyire emelte a termés érté­két, sem pedig arról, mekkora lendületet adott ez a községi és magán faiskolák fejlődésének. Gyümölcskivitelünk értéke a 8 év előtti 2 millió­ról normális években 4-5 millióra emelkedett; a termés növekedését a jövő évek fogják egész nagyságában megmutatni. Gyorsabban mutatkozik az eredmény az állattenyésztés terén. Mellőzve azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a tenyészanyag javítása érdekében tett a kormány, csak a falusi tej­szövetkezetek terjedésére és sikereire akarunk rámutatni. Rövid nehány óv alatt 452 ily szövet­kezet alakult, majdnem csupa kisgazdákból, kik 80 000 tehenük után 8'3 millió korona évi bevételhez jutottak. A vagyonosodásnak uj és állandó forrása nyílt meg ezzel számukra. Kül­kereskedelmi mérlegünk a tejtermékek terén óv alatt 11 millió koronával javult. Nagyot fej lődött baromfitenyésztésünk is, a tojás-érték esi- tés, haltenyésztés, a méhészet és selyemtenyósz- tósünk. A gödöllői uradalom területén egy minta méhész-gazdaságot és iskolát, baromfi­tenyésztő telepet állított az állam. A haltenyósz- tésre újabban az egész ország minden részében gondot fordítanak, úgyszintén hazánk nagy folyóhálózatán a rendszeres haltenyésztés terjed Rendkívül nagy és tiszteletkeltő a haladás a selyemtenyésztós terén amely a legszegényebb néposztály tehetetlen családtagjainak a kereset­forrása. A minister selyemfonó gyárat építtetett, amely ma már másfél millió korona keresetet ad a magyar munkásoknak, amely iparágból idővel selyemszövő ipar nőhet s a népek eze­réinek lesz jó keresetforrása. Lótenyésztésünk a régebben kezdett és be­vált irányban halad és már a tenyészkerületek megállapításáig jutottunk. Lókivitelünk nagyban emelkedik: 1895-ben 32.000 darab volt, 1902-ben 48.000 darab, ami 10 millió korona bevételi több­letet jelent. Az állategészségügy terén nevezetes idő­szakot jelöl az állategészségügyi szolgálat álla­mosítása, amit az 1900. évi XVII. törvónyczikk mondott ki. Kereskedelmi mérlegünk az állatforgalom minden ágában emelkedett ez idő alatt. A szar­vasmarha kiviteli többlet 1896-tól 1902-ig 71 millió koronáról 111 millióra, összes állati kivi­telünk pedig 199 millióról 302 millióra emelke­dett. A számok beszélnek. Az állami birtokok a lótenyésztésen kívül a gazdaság egyéb ágait is szolgálják: apaálla­tok, jó vetőmag kiosztásával, rizstermelő minta­telep létesítésével stb. Az erdészet terén legnagyobb a haladás a kopár területek befásitásában, az e czólra év- ről-évre nagyobb mennyiségben ingyen kiosztott csemeték felhasználásával, erdősítési jutalmak kitűzésével, sőt szegényebb sorsú birtokosoknál segélyek adományozásával. A kopár területek fá­sításának előmozdításáról csak 1898. óta gondos­kodik az állami költségelőirányzat, jelenleg ez a tétel már évi 300.000 korona, az ingyenes cse­mete kiosztás a nyolcz év előtti 10 millióról 60 millió darabra emelkedett. Nagy haladást jelez a községi és közbirtokossági erdők állami keze­lésbe vétele az 1898. évi XIX. t. ez. alapján, ami hazánk erdőállományának sikeres fentartá- sát közérdekből biztosítja s a községek és köz­birtokosok erdőjövedelmót állandóan és teteme­sen fokozza. A vízügyekről szóló fejezet beszámol az ármentesitós és talajjavítás terén kifejtett mun­kásságról. Nincsen ország Európában, mely­ben az ármentesitósnek oly nagy kiterje­dése volna, mint hazánkban s itt nem csupán a 6 millió holdnyi földterületnek gazdasági meg- mivelésóről van szó, hanem száz meg száz virágzó község és város élet- és vagyonbiztonságáról. Azonkívül a forgalom érdekében a főbb folyó­kon elhárítottuk a hajózás akadályait, sőt a kisebb folyók hajózhatóvá tételén is munkálko­dunk. A telepítés az 1884. évi V-ik törvónyczikk keretében haladt. Azokkal a szerény eszközök­kel, miket ez a törvény a kormánynak adott, a Királyhágón túl és a délvidéken több uj közsé­get és telepet létesített a földművelésügyi mi­nister és úgy ezeket, mint a régebbi telepeket okszerű gazdasági vezetéssel megerősítette, — mivel e törvény keretét szűknek találta, a folyó óv nyarán uj törvényjavaslatot terjesztett elő a minister, amely a telepítés ügyének minden jo-

Next

/
Thumbnails
Contents