Gazdák Lapja, 1903. november (2. évfolyam, 45–48. szám)
1903-11-13 / 46. szám
GAZDAK LAPJA. 3. oldal. 46. szám. sége mindössze annyiból állana, hogy a szövetkezet tulajdonát képező kisebb gépeket és gazdasági eszközöket kezelje; ezzel a kezelési kötelezettséggel meg lenne oldva a gépek és gazdasági eszközök szövetkezeti utón való be- szerezhetésének problémája is. A szövetkezet koczkázata emberi számitás szerint csak az első évben, esetleg nagyobb elemi csapások esetén állana elő, mert a hozatott faj tiszta magvak eredménye — mint vetőmag — jó áron volna értékesíthető. Ha a kísérleti telepek kis arányokban beválnának, úgy később ezeket nagyobb mére- tüekké lehetne fejleszteni elannyira, hogy egy-egy ilyen kísérleti telep termésével az egész község vetőmagját időről-időre ki lehetne cserélni. Hogy ilyen kísérleti telepek a Szövetség területén minél nagyobb számmal létesülhesse nek, feltétlenül szükséges volna a téli hónapok alatt az eszmének propagandát csinálni oly formán, hogy egy-egy kitűzött napra a szövetkezetigazgatósága és felügyelő bizottsága együttes ülésre meghivatnék s az ezen ügyben eljáró közeg által nekik a czél és a czél elérését biztositó eszközök elmondatnának s megadatnék az utasitás a további eljárásra. A feltételek 10-ik pontja szerint a netaláni veszteséget a szövetkezet viselné, miután azonban a szövetkezeteket koczkáztatásnaii kitenni nem szabad, ugyanazért a felvetett terv csak az esetben lenne megvalósítandó, ha a nagy- méltóságu Földmivelésügyi kormány mintegy 500 korona évi segélyt adna részint az eszme propagálására, részint az esetleges veszteségek kiegyenlítésére, mert a szövetkezetek igazgatóságai csak az esetben fognak a bérletbe nyugodtan belemenni, ha e ezimen előfordulható veszteségekért másfelől fedezetet találnak, viszont megbízható albérlő is csak úgy fog vállalkozni, ha anyagi veszteség ellen már előre biztosítva lesz. Ezzel a csekély összeggel el lehetne érni azt, hogy három vármegyében 4 — 5 év alatt a kisgazdálkodás rendszere egészen átalakulna. Ä hadsereg lóállományának beszerzése. Kövessen el a nemzet és földmivelésügyi kormányzata bármit is a lótenyésztés és ennek a legmagasabb fokra való emelése érdekében, minden fáradság és áldozat kárba fog veszni és a lótenyésztésnek végét fogja vetni az a körülmény, ha a tenyésztés nem lesz gazdaságilag is hasznos. Haszon a gazdaság minden ágazaiának czélja s egy bizonyos fokig kritériuma is. Ugyde ezt a hasznot, épen a kis tenyésztőtől teljes mértékben viszi el az uzsorások leggonoszabb, legveszedelmesebb fajtája, a 150--200 százalék nyereségre dolgozó hadseregi lóliferáns. A földmivelésügyi kormányzat minden fáradsága, az állam közjövedelmeinek minden idefor- ditott része a lóliferáns zsebét hizlalja, aki 3 — 3 és fél éves csikót 240 — 320 korona áron vásárolja össze s 1—2 havi tartás, kifésülés után 650 korona átlagáron adja el a lóavató bizottságoknak és honvédezredeknek, de sőt a mit ezek meg nem vesznek tőlük, mint selejtesebbet, még mindig kiviszik a galicziai lóavató bizottságoknak, a melyek ezeket is megvásárolják. Jól tudjuk, hogy a hadsereg és honvédség mai pótlovazási rendszere, a vásárlók egyéni s anyagi felelőssége mellett, ezen kérdés megoldása úgyszólván lehetetlen, pedig ugyancsak legfőbb ideje, hogy a hadvezetöség gondolja meg azt, hogy ha a nemes ló tenyésztése nem lesz gazdaságilag hasznos, a közönség egyszerűen felhágy vele, mint a hogy már eddig is jelentékeny részben felhagyott s a hadsereg és honvédség nem kap megfelelő mennyiségű s minőségű lóanyagot. Pedig ez már nemcsak a hadvezetőséget, hanem hazánk állami létét, fennmaradását is nagyon közel érintő kérdés. Mindent megelőző feladatnak kell tehát lennie, hogy a tenyésztésből eredő, amúgy sem nagy haszon a tenyésztőé maradjon s ne vándoroljon az uzsorás közvetítő zsebébe. Tény az, hogy ez érdekben tétettek palliativ intézkedések, de ezek vagy czélt tévesztettek, vagy csak elégtelen toldozás-foldozás jellegével bírnak. A hadseregi lóliferánsok garázdálkodását alaposan s örökre meg kell szüntetni. A had vezetőségnek nem szabad a berendezkedés költségeitől visszariadnia azok több utón is bőségesen megtérülnek, először is a lóanyag minőségében, másodszor a közvagyono- sodás emelkedésében, harmadszor a jó ló tenyész tésének a jövőre fs való biztosításában. A lóliferánsok pusztításai megszüntetésének egyetlen és Poroszországban közel egy évszázad tapasztalatai szerint beigazolt módja az, hogy a hadsereg és honvédség minden pótlovát már 3 éves korban vásárolja és pedig közvetlenül a tsnyésztőktől, a liferánsok abszolút kizárásával. Ennek egyik és könnyen életre hívható előfeltétele a hadseregnél kellő számú pótlovazó bizottságok és újabb csikótelepek létesítése. Kellő számú bizottságot és telepet kellene létesíteni, a bizottságok működési területét kisebbé tenni, a' vásárlási időt az egész évre kiterjeszteni, hogy a bizottságok működése, eljárása alaposabb körültekintőbb, a tenyésztésre is irányt adóbb lehessen, a mihez még az is kellene, hogy a bizottságok személyzetének parancsoló szükség nélkül való változtatása elkerültessék. Visszaélések az állatvásárokon. Akik foglalkozásuknál fogva gyakrabban felkeresik az állatvásáfokat, azok pagyon jól
