Gazdák Lapja, 1903. november (2. évfolyam, 45–48. szám)
1903-11-06 / 45. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1903. november 6. 45-ik szám. GAZDÁK LAPJAí / ■ü# v \-f ■? ,*V* , ^ , KOZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZ ATM ÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. t « y Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok —- is intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület választmánya 1903. november hó 11-én, d. e. 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében ülést tart, melyre az igazgatóság tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1903. november 4. Domahidy Sándor egyl. elnök. Meghívó. Lezajlott kiállításunk eredményéről a választmány elé terjesztendő jelentés jóváhagyása végett kérem a kiállításunk rendező bizottságát, szíveskedjenek í. hó 11 én d. e. 10 órakor Szatmáron, a városháza tarácster- móben tartandó ülésre megjelenni. Szatmár, 1903. november 4. Dr. Fekete Sámuel a rend. biz. elnöke. Az uzsorás és az esküdtszék. Országszerte nagy meglepetést okozott a máramarosi törvényszéknek az esküdtek verdiktje alapján minap hozott az az ítélete, melylyel teljesen fölmentett három visói parasztot, kik szándékosan, előre megfontoltan agyonverték a falu lelketlen uzsorását, mert száz és száz családot juttatott koldusbotra és mert vógpusztulással fenyegette az egész községet. Ezt a szenzácziós ítéletet a sajtó különféleképen kommentálta, nagy része igazságtalannak, veszedelmesnek, a jogrenddel össze nem egyeztethetőnek mondotta az esküdtek verdiktjét s csak egy kis rész, a sajtó hiva- tottabb része merte bátran kimondani, hogy az esküdtek nemesen, lelkiismeretük szerint hozták meg Ítéletüket, midőn kijelentették, hogy azért az emberölésért nem felelős az az elszánt három paraszt ember, akik, mert a törvényben nem találtak védelmet a községüket elpusztító uzsora ellen, nem láttak maguk előtt más megoldást, mint eltenni láb alól az uzsorást. Tekintsünk kissé mélyebben bele ennek a szenzácziós ítéletnek indokaiba és körűimé nyeibe; érdekelhetik azok a gazda közönséget, mert tulajdonképen az országszerte büntetlenül pusztító s a köznépet és kis gazdákat végveszéllyel fenyegető uzsora körül forognak. Mit is tett az a három szegény ember? Hazajöttek a katonaságtól. Körülnéztek az egykor jó módú gazdáktól lakott szülőföldön s szívfacsaró látvány tárult eléjök: megtört családapák kétségbeesve faragják a vándorbotot. Siró anyák kiaszott emlőiken nem képesek többé táplálni‘az éhező kisdedet. Vézna gyerekek vánszorognak az utczákon hajléktalanul. A házak, a földek nagy része már nem a régi munkás parasztok tulajdona, elharácsolta azt gyilkos uzsorával, lelketlen csalással az az ember, ki nehány év előtt jött a faluba egy szál batyuval a hátán Galicziából. Most is az ő rendeletéből pereg a végrehajtó dobja.
