Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1903-10-23 / 43. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 43. szám. A mezőgazdasági házi ipar. A földm. m. kir. min. által kiad. fenti ez. munkából. Irta: Keller Gyula mezőgazdasági házi ipari miniszteri megbizott. Már régi időkben szokásban volt a magyar nép körében, hogy a mezei munka szünete alatt, különösen a téli hónapokban házi foglalatossággal töltötte az egész háznép idejét. Még nem is olyan régen házi szorgalomból telt ki a csa Iádnak minden fehérruhája, sőt sok vidéken még a felsőruha-szövetet is házi tevékenység állitotta elő, valamint a gazdaságban használt eszközöket, kosarakat és a szükséges faragómunkát. Erős mesterük volt a szükség. Az utóbbi évtizedekben azonban nagyot változott a világ; a gyárak nagy tömegben és olcsón állitják elő a mindennapi élet legszükségesebb portékáit; az olcsó szállítási eszközökön, vasutakon gyorsan hordatnak szót azok az ország minden részébe. A gyári ipar versenyre kelt a házi szorgalommal s a gazdanép üzleti szellem hiánya folytán elcsüggedt és lassan minden ipari foglalkozással felhagyott a nélkül, hogy azt az időt, melyet előbb a házi ipar töltött be, másnemű produktiv munkára fordította volna. így mentek tönkre azután oly házi foglalkozási ágak is, melyek a gépek versenye mellett is fennmaradhattak volna, sőt azokból jövedelmet is lehetett volna teremteni. Hazánknak pedig alig van vidéke, mely a házi iparra utalva nem volna. Az Alföld vidékein a köznépet azért kell házi iparra szoktatni, hogy az ne csak az év fele részében tavasszal és nyáron legyen dolgozó és termelő, a téli hónapokban pedig csak fogyasztó. Oda kell törekednünk, hogy a földmivelő nép télen is kapjon alkalmat a munkára és tisztességes keresetre, hogy az egész évben termelvén és keresvén, ne csak becsülettel fentarthassa családján, hanem esetleges megtakarításra is mód és alkalom nyujtassék neki. A Kárpátoknak és általában a Felvidéknek „erdőkkel telt vadregónyes táján“ pedig a lakosságnak azért kell a házi ipari foglalkozáshoz alkalmat adni, mert ott az emberi kéznek és szorgalomnak kell pótolni mindazt, a mit a természet mostohasága megtagadott. A házi ipari munkálkodás tehát hazánk j minden vidékén hivatva van a köznép szüksó- ] gén enyhíteni, jólétét biztosítani és ezáltal nemcsak a kereseti viszonyokat javítani, hanem a foglalkoztatás és kereset nyújtása által a nép I erkölcseit is szelídíteni s általában a társadalmi viszonyokat konszolidálni. Természetes, hogy az alföldi és felvidék házi ipar jellege a nép általános foglalkozása szerint fog változni. Az Alföldön inkább a mező gazdasággal kapcsolatos házi ipari ágak vannak hivatva,fejlődni és tért foglalni; a Felvidéken {pedig a természeti nyers kincsek értékesítése, a fa, kő s egyéb nyers termények feldolgozá- | sán kívül a gyáriparrá! kapcsolatos házi iparra ' kell a főfigyelmet fordítani. De ép azért, mert az említett okoknál fogva az ország legtöbb részében szükséges a házi ipar lendületét biztosítani, kívánatosnak mutatkozik bizonyos rendszert megállapítani a házi ipar általános fejlesztése tekintetében. Nálunk a házi ipari termelésnél két főirányt különböztethetünk meg. Az elsőbe sorozzuk azokat a nyers, közönséges használati tárgyakat, főleg pedig fa-, kosár , szalma- és gyékény-árukat, melyeket a nép bizonyos vidékeken ősi idők óta készít és vásárokon, avagy közvetítő kereskedés utján értékesít. A másik kategória, a melynek tárgyai többó-kevésbbó fónyüzési és emellett nemz9ties jelleggel bírnak Mi csakis az első iránynyal foglalkozunk. Ismeretes, hogy az, amit mi gazdasági házi iparnak nevezünk, teljesen elüt a német „Hausindustrie“-tói. Csehországban, Szászországban, Svájczban, Belgiumban, Olaszországban egész vidékek fő kereseti forrását képezi á házi ipari foglalkozás, mely az egész háznópet körébe vonja és pedig úgy, hogy az egész család megrendelésre dolgozik otthon, darab- számra valamely gyár, vagy nagyiparos részére. A nj'ugati „házi iparosok“ bár művelnek esetleg egy kis kertet, vagy egy csepp szántóföldet is, de megélhetési forrásukat a rendszeres ipari foglalkozás képezi. Előirt minták szerint dolgoznak és készítményeiket a munkaadók vagy gyárosok, gyári czikkek gyanánt hozzák forgalomba. A gazdasági házi ipar a magyar földmivelő népnek csak a mellékfoglalkozását képezi s a munkások egymástól is függetlenül s legtöbbnyire megrendelés nélkül dolgoznak. Mináiunk a mezőgazdaság képezi a nemzeti jövedelem legfőbb forrását és ezért a mi munkásnópünket attól nem szabad, de nem is kívánatos elvonni. A mi házi iparosaink nagy száma a fonást, faragást stb. csak mellékesen űzi, a mikor a mezei munka teljesen szünetel. (Folytatása következik.) Hogyan kell a trágyázási kísérletet végrehajtani? Hogy a trágyázási kísérleteknek a gazdaságra igen nagy jelentőségük van, azt bizonyítgatnunk felesleges. Nem is czélunk ezúttal e jelentőséget fejtegetni, hanem röviden körvona- lozva ismertetni óhajtjuk azon elveket, melyek a trágyázás keresztülvitelénél szem előtt tartandók.
