Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)

1903-10-16 / 42. szám

2. oldal. GAZDÁK

mellett megtekintette a párisi és milánói gyümölcskiállitásokat is, az itteninél alma- és körte anyagban különb quali- tást egyiken sem látott.

Ehhez azt hisszük kommentár nem kell s nem szükséges tovább bizonyítanunk állításunkat.

Ha szó nélkül hagynánk s az ellenkezőt nem bizonyítanánk be, kiállításunk gyakorlati jelentőségét a „Szamos“-nak az az állítása is rendkívül alá szállítaná, hogy kiállításunkon jobbára kis termelők vettek részt, kik 50, esetleg 500 almájukból állítottak ki nehány darabot. Ha igy volna, ez vagy azt mutatná, hogy Szatmár vármegye valójában nem gyümölcstermelő vármegye, mert tömegeket nem produkál, vagy azt, “hogy kiállításunk nem felelt meg a kitűzött czélnak, mert ép azok gyümölcse nem foglalt ott helyet, kik tömegeket tudnak termelni. Nos, szerencse, hogy az első feltevést a már is megteremtett exportunk czáfolja meg, második feltevést pedig kiállításunkról összeállított katalógusunk, melyben daczára, hogy általában elismert legnagyobb termelőink közül is sokan nem jelentették be számadatokban évi készletüket, igy: Domahidy Yiktor, Kende Zsigmond, br. Vécsey László uradalma stb. stb., eladásra mégis több száz waggon évi gyümölcskészlet vau eladásra kínálva.

Már pedig az a kiállítás, hol a legnagyobb termelők nem számításával olyan kiállítók vesznek részt, mint Német Elemér Győrietekről 500, Péchy Margit Sárközről 330, Moldován László Nagybányáról 300, Uray Károly (Sályi) 300, ifj. Homonnay Pál Szatmár- ról 200, Molcsányi Gábor Nagybányáról 200, Pokol Elek Nagybányáról 200, Szlávy József, Harácsek Yilmos, Torday Imre Nagybányáról 150 150 mm. alma- és körte terméssel,

annak a kiállításnak nem nehéz az olyan felületes kritika ellen megvédenie magát, hogy jobbára kis termelők állították össze, akkor, amidőn a nagyszámú kiállítók közt csak aránytalanul kevés van, kik legalább 10—12 métermázsán alul termelnének.

A rendezésre vonatkozó azzal a kritiká val, mely szerint rendszeresebb lett volna kiállításunk, ha az egyes fajokat egymás mellé helyeztük volna el, nem is foglalkozunk, mert egy ilyen kiállítás, mely az egyes termelők

LAPJA. 42. szám.

gyümölcstermelésének arányát csoportosan nem tüntetheti fel, nem muzeum, de igazán múzeumba való lenne.

Ne tessék azt hinni, hogy mi nem szeretjük a kritikát. — Sőt ellenkezőleg, az okos tanácsból mindig szeretünk tanulni. Csakhogy az a tanács legyen olyan, amiből először tanulni lehet, másodszor egy közérdekből nagy áldozattal, nagy fáradsággal összehozott eredmény jelentőségét ne kisebbítse. Ez nem a mi kárunk, akik fáradtunk, hanem a köz kára. Mi méltánylásra soha sem reflektálunk, akik a közért dolgozunk, de kötelességünknek tartjuk megvédeni alkotásunkat a köz legfontosabb anyagi érdekében. Ezért emeltünk csak szót a helytelen, a köz érdekének ártó kritika ellen.

Azt mondják, könnyű kritizálni, de megcsinálni valamit nehéz. Tessék elhinni, kritizálni sem könnyű valamit úgy, hogy az a kritika meg is állja a helyét!

P.

A gyomok ellen.

Mindenki előtt ismeretes az az óriási kár, melyet a gyomok okoznak kultúrnövényeinkben ; elnyomják ezeket fejlődésükben, elveszik tőlük a világosságot, meleget és nedvességet, tanyául szolgálnak a különböző növényi ellenségeknek : rovaroknak és gombáknak, végül nem ritkán veszélyeztetik embereknek és állatoknak egészségét egyaránt.

A gyomoknak ezen sokoldalú káros tulajdonsága kötelességünkké teszi, hogy azok elszaporodását gátoljuk, azok ellen hadat üzenjünk. De hogyan lehetséges ez — méltán felteheti valaki a kérdést — mikor a legtöbb esetben jóformán azt sem tudja a gazda, hogy miként került a gyom az ö földjébe? Olyan vetŐD.agot használt fel, melyben egy szem idegen mag sem fordult elő s mégis díszesebb a földje a sok szinpompában tarkázó gyomnövény virágjától, mint ama növénytől, amelynek termelését czélba vette. E kérdésre válaszunk az, hogy igenis lehetséges, mert a gyommag nemcsak a vetőmaggal kerülhet a földbe, hanem egyéb utón is, nevezetesen a trágyával, a begyomosodott mes- gyók és árokpartokról a szól és viz közvetítésével s ugyanezekről a madarak ürülékével stb., szóval olyan uton-módon, a melyek eredetét ha ismerjük, a kellő védekezési eljárásokat is sikerrel foganatosíthatjuk.

Nézzük tehát, minő eszközökkel, minő fegyverekkel kezdhetjük meg a harczot?

Az első és főeszköz a tiszta vetőmag al