Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1903-10-16 / 42. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1903. október 16. 42-ik szám. GAZDÁK LAPJA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok =" —- ~ is intézendők. . Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. Dicsekvés vagy hivatás. A dicsekvés ízléstelen dolog, ami minden jó Ízlésű, emberre kellemetlenül hat. Nem vétek, csak Ízléstelen. Ennek magyarázata pedig az, hogy a társadalmi ethika elvárja, hogy azt, ami elismerésre méltó, az érdekelteken kívüliek ismerjék el, nem maguk az érdekeltek. Ez tehát nagyon szép, az ízlés szűrőjén áttisztult magasabb felfogás. A társadalom általában udvarias s az elismerésben nem túlságos fukar. Ez a körülmény tehát az előbbi felfogás érvényesülését elősegíti. Az egyes emberek elismerését azonban részint egyéni érdekek, részint egyéb kisebb kaliberű körülmények befolyásolják. A társadalom véleményére pedig az egyesek véle ménye, kivált ha az elég hangos, irányitó hatással tud lenni. A túlságos szerénység tehát ily esetben az elismerés rovására lehet. Ott pedig, hol az általános vélemény nem egyéni hiúságot legyezni van hivatva, de egy vidék helyzetét, anyagi érdekeit érinti, ott, hol az elismerés érdekében ezreket költenek, óriási fáradságot hoznak áldozatul, ott, hol egyes osztály anyagi érdekeit, létalapját csak megfeszített küzdelemmel képes biztosítani magának, ott az önérdek erősebb eszközei sem Ítélhetők el, sőt azoknak, kik ez érdek szolgálatában állanak, kötelességük is. A mi lezajlott gyümölcskiállitásunk czélja volt gyümölcstermelőink anyagi érdekének emelése. Ha gyümölcseink kiválóságát bizonyítjuk, termelőink anyagi érdekeinek jogos védelmét gyakoroljuk. Ha tehát a „Gazdák Lapja“ mely gazdáink érdekének szószólója, a legilletékesebb elismerést közli kiállításunk gyümölcsanyagának kiválóságáról, úgy azt nem a jó ízlésbe vágó dicsekvésből, hanem fontos hivatásának tudatában teszi. Ha a „Szamos“ tisztelt laptársunk többek közt gazdasági lap is, elvárja tőle gazda közönsége, hogy ugyancsak ezt az érdeket szolgálja s ne igyekezzék az olyan tényt, melyről ha tudomást nem szerzett, — arról az érdekeltek nem tehetnek — gunynyal kisebbíteni, ne igyekezzék gyümölcstermelésünk jelentőségét olyan helytelen állítással alá szállítani, hogy kiállításunkon jobbára olyan termelők vettek részt, kik tömeget produkálni nem képesek. Ez a kritika meg nem áll s nem bizonyítja alapos tájékozottságát kiállításunkról, amit pedig épen egy gazdasági lap véleményéről fel tenni sem volna szabad. A „Gazdák Lapja“ okt. 2-iki száma illetékes véleményekre hivatkozva konstatálja, hogy kiállításunk a Párisi világkiállítás gyümölcsanyagánál jobb A „Szamos“ czikke e kijelentésünket gúnnyal vonja kétségbe. Nos, hivatkozhatunk többekre, de ezúttal a „Szamos“ kedvéért dr. Makár Károly szatmári ügyvéd urra hivatkozunk, kinek úgy gyüinölcsészeti ízlésében, mint véleményének realitásában a „Szamosának sincs oka kételkedni, ki felhatalmazott annak kijelentésére, hogy miután több hazai országos gyümölcskiállitás
