Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1903-10-09 / 41. szám
41. szám. GAZDÁK LAPJA. 3. oldal. gondos módjától nagyon sok függ ; e tekintetben a modern ládákat kell használnunk, ha azt akarjuk, hogy szállítmányunk jól konzervált állapotban érjen el rendeltetési helyére. Üzleti szempontból az is kívánatos, hogy az alma termelésnél ne szorítkozzunk csak a téli fajokra, hanem arra törekedjünk, hogy minden időszakban egymást felváltó fajokkal képesek legyünk a keresletet kielégíteni. E tekintetben a nagybányaiak általánosságban jó példával járnak előttünk, bárha a sokféle faj termelésére való hajlam itt-ott náluk is mutatkozik, de az üzleti dolgokban már is nagy gyakorlatuk van, amennyiben terményeiket konzorcziumok utján mindhárom lengyel tartományban, valamint újabban Németországban, sőt Angliában is előnyösen tudják értékesíteni és amellett, hogy fontos nemzetgazdasági feladatot teljesítenek, nem kénytelenék, hogy bő termés idején itthon potom áron vesztegessek el gyümölcseiket, mint ahogy Szatmárit és vidékén történik. Üzleti szempontból elegendő volna 5 —tí féle kelendő almafajt termelni, de abból aztán nagy mennyiségben. Szatmárnémeti és vidéke a magyar alföld végső határát képezvén, nálunk a tavaszi fagyok, hideg szelek és esők miatt a kényesebb almafajok, mint a kálvill, tömeges termelésre talán nem igen ajánlhatók; ezért a talaj fekvése, vegyi minősége és a klimatikai viszonyok tekintetbe vételével nálunk nagyban való tér melésre leginkább a Hatul, Mádai kormos, Török alma, Török Bálint, Kasseli nagy renet, Kanadai renet; körtéből: az Erdei vaj körte, Császár körte, Egri, Társulati espers, Liegel téli Vajoucza, Téli esperes, Oskolás nyári, Zöld Magdolna termelése ajánlatos. Kisebb termelők és gyümölcs kertészek, kiknél nem az üzleti szempont dominál, más fajokkal is szoktak kísérletezni többkevesebb sikerrel, amiként a kiállításokból látható volt. Ki a szatmári gyümölcskiállitást figyelemmel kisérte, lehetetlen volt észre nem venni, hogy az egyes gyümölcsfajoknál, főleg almák elnevezését illetőleg, a fajnevek több esetben nem voltak helyesen és szabatosan megállapítva, el- annyira, hogy nemcsak a nem laikusok, de szakemberek, főkertószek is tévedésben voltak. Nagyon kívánatos volna tehát, hogy a gyümölcs kertészek a gyümölcsfajok elnevező seben egyöntetű megállapodásra jutnának, leg helyesebben a magyar állami gyümölcs kertészeti szakemberek által közzétett elnevezéseket fogad nák el. Becsek Sándor. A gyümölcsök kártevői. A kiállításon szerzett tapasztalásaimmal kapcsolatban eszmetársulás folytán hadd szóljak most nehány szót gyümölcseink nehány legkonokabb ellenségéről (melyek gyümölcs termelésünket többször tehetetlenné teszik.) Hogy gyümölcsfáinkat az ilyen kártékony rovarok és lepkék ellen megvódhessük s igy a jövő évi termést lehetőleg biztosítsuk: ismernünk kell azokat. Ilyen kártevő rovar első sorban a bimbó- és rügy likasztó bogár (anthonomus pomorum és antbon. cinctus), melyek tojásaikat az alma- ós körtevirág bimbójára és rügyére rakván, az azokból kikelő kukaczok a virágbimbó és rügynek belső szerveit elrágják és igy a gyümölcs kifejlődését a priori lehetetlenné teszik. Az alma esz előny (Rhynchites Bacchus) kicsiny bíbor színű rovar, mely a földben vagy a fa kérge alatt telel s tavaszszal a fára felmászva, a dió nagyságú almába egy vagy több likat fúr és azokba egy-egy tojást rak, melyek-' bői a lábatlan kukacz kikéi és az alma húsából él s ha megnőtt, akkor kiesik az almából, lehull a földre s annak felszíne vagy a fa kérge alatt bebábozódik, miután az alma is lehullott és megrothadt. Egy másik nagy ellenség az almamoly (carpocapsa, pomonella); ez egy kis barna, fáké- reg szinü lepke, mely az alma, körte és ha közéi van, a kajszin baraczk férgesedósót és lehullását okozza ; az elvirágzás után, vagyis gyümölcs kötéskor este rajzik és tojásait az almára vagy melléje a levélre rakja; a tojásból kikelő alma- kukacz aztán a kehely táján befurakodik a gyümölcsbe s annak magvából és húsából él. Az ilyen alma vagy körte rendesen lehull, vagy a fán megrothad, de akkor a kukacz is kibújik és más almát keres, hogy abba is belé húzódjék. Ez az oka, hogy mig a fán gyümölcs van, minden időben lelhetünk kukaczot is benne. 4 —5 hót múlva a kukacz megnő, elhagyja az almát, lehuzódik a fa lehámló kérge alá s ott bebábozódik. Ebből nehány nap múlva kikéi a kis barna lepke, vagyis az almamoly és újból este rajzik. Azonban némely kukacz almaszedéskor' is benne marad az almában és ezzel együtt a pinczébe vagy gyümölcsös kamarába kerülvén, ott a gyümölcs alá tett szalmán, papiroson vagy az állvány deszkáján gubózódik be, vagy az ablakrámát keresi fel. A kitelelt hernyó csak tavaszszal bábozódik be és alma virágzás idején rajzik. Épen ilyen, csakhogy kisebb a szilvamoly (Grapholita funebrarra) is. Ezek tehát a vérpaizstetvek után a mi alma-, körte- és szilva fáink legkonokabb ellenségei. Ellenök többféle módon védekezhetünk és pedig vagy úgy, hogy ősszel, vagy tavasz- szal a fák elálló kérgét lehorzsoljuk s a lehullott kéreg részeket aztán elégetjük, vagy a felpuhított földbe jól bedöngöljük, hogy a férgek onnan ki ne jöhessenek. Használhatunk ellenök fogó kötelet is rongyból, csepüből vágj" újság- papirosból, ezt többrétüleg össze csavarva, a fák derekát mell magasságban átkötjük s e
