Gazdák Lapja, 1903. október (2. évfolyam, 40–44. szám)
1903-10-09 / 41. szám
‘2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 41. szám. kik a legapróbb részletekig be vagyunk avatva az egész munkába és eredménybe. Kiállításunknak védnöke Meszlényi megyés püspök úr őnagyméltósága, diszelnöke vármegyénk főispánja, gróf Hugonnay volt. A hivatalos vármegye az elnökségben az alispánnal, Szatmár város a polgármesterrel volt képviselve; a Nagybányai Gazdasági Egyesület is képviselve volt az elnökségben. A rendező-bizottságban a vármegye 18 taggal, Szatmár város 10 taggal, Nagybánya 8 taggal, Nagy-Károly 8 taggal szerepelt; azonkívül egyik bizottság élén Felsőbánya polgármestere állt. Képviselve volt ott tehát minden fontosabb tényező, be volt vonva minden fontosabb hatóság s ha egyik-másik hatóság vagy város érdeklődése ellen ennek daczára kifogás merülhet fel, az a rendezőségen nem múlt. Lapokból olvastunk s idegenek szájából volt alkalmunk megjegyzéseket hallani arra vonatkozólag, hogy Szatmár város maga ridegen viselkedett. Aránylag sokkal kisebb jelentőségű s a nagyobb körű nyilvánosságnak sokkal kevésbbé kitett mozgalmakat a házigazda város ünnepelni szokott. Itt sajnos ezt az idegen nem látta. A város hétköznapi volt, egyetlen zászló nem lengett, sehol semmi disz s a megnyitó, a nap rendkivüliségét csak a városban mozgó idegenek sürü tömege árulta el. Az idegenek százával érkeztek minden vonattal s ezeket is vagy csak a kiállítás bevégzésének munkájában agyonfáradt rendezőség egy-egy, az utolsó perczben a vonathoz kisietett tagja, vagy senki sem fogadta, de a város hivatalos képviselete nem volt látható. — Vendégeinknek ez feltűnt, okát tudakolták, de mi ezt indokolni nem tudtuk. A szomszéd Nagy-Bánya város, mely oly nagy áldozattal, lelkesedéssel, buzgalommal vett részt kiállításunkon, honnan a megnyitásra 80-an jöttek át, méltán nagyobb melegségre várt, s igy ne csodálkozzunk, ha Szatmár iránt rokonszenvre ébredni ez a város nem képes, melynek pedig érdekei mieinkkel ellentétben nem állanak. Ez a megszokott ridegség a város részéről minden alkalommal rósz benyomást tesz az idegenekre, s ha már felmelegedni valósággal nem tudunk is, ilyen alkalmakkor legalább külsőleg kellenne azt mutatnunk, mesterséges fénynyel, kiszámított figyelemmel. Nagyon komolyan kell meggondolnunk a mondottakat s a még mondandókat, mert egy ilyen mozgalom sok ezret hoz a városnak, már pedig e ridegséggel, e merev tartózkodással csak elriasztjuk azokat, kiknek támogatása, érdeklődése nélkül ilyen nagyobb szabású mozgalmat összehozni lehetetlen. A szatmárnémeti gyümöleskiálli- tásból nyerhető főbb tanulságok. Páratlanul szépen sikerült gyümölcskiálh- tásunkból több tekintetben hasznos tanulságok vonhatók le. Mindenek előtt feltűnő volt a gyümölcsfajok, főleg az almák sokfélesége, valóságos ambarras de vichesse, mi a termelők szépérzékét és ambiczióját fényesen bizonyítja, hisz magában a tánczteremben, a szatmárnémeti és vidéki kiállítók között nem kevesebb, mint huszonegyen voltak olyanok, kik legkevesebb tizenkét szebbnél- szebb különböző almafajjal jelentek meg ; ezek közt a Kende Zsigmond-fóle alma kiállítás épen 60 fajjal volt képviselve ; utána következtek a fajok számbeli gazdagságával : br Vócsey László 38, Lükő Sándor 37, Domahidy Viktor 34 alma fajjal. Ám ha ezen különben dicséretes tényállást reális, vagyis üzleti szempontból tekintjük, azon szerény észrevételünket el nem mulaszthatjuk, miszerint mentői több a faj, annál kevesebb a tömegmennyiség, tehát a fajok sokfélesége megfordított arányban áll a kevés fajt képviselő tömegmennyiséggel; ennélfogva épen azon fajokból nem rendelkezhetünk elegendő mennyiséggel, a melyek az exportüzlet tekintetében legalkalmasabbak lennének s igy a külföldi czé- gek nagyobb megrendeléseit nem teljesíthetjük. Továbbá túlságos nagy almákat a külföldi czógek nem keresnek, nem lévén azok általános fogyasztásra alkalmasak, legföllebb luxustárgyakul, vagy asztali díszül szolgálhatnak, tehát üzleti szempontból igen kevés reális hasznuk lehet, mert a külföldi megrendelők rendesen csak a közép nagyságú almákat keresik. Már pedig minden nagyobb gyümölcstermelőnek az áll érdekében, hogy nyers gyümölcseit mentői nagyobb tömegben és jó árban értékesítse. Például a batulalmát külföldön is igen keresik, úgy hogy — mig nálunk —- jó termés esetén métermázsája 4—5 frt, potom áron kapható, már külföldön azért 15 irtot fizetnek; a sóvári alma szintén keresett fogyasztási czikk, de nálunk 70—80 krajczárórt vesztegetik vékáját. Hanem a külföldre, vágj' távolabb vidékre való szállításnál a csomagolás helyes és
