Gazdák Lapja, 1903. szeptember (2. évfolyam, 36–39. szám)
1903-09-04 / 36. szám
2. oldal. GAZDÁK LAPJA. 36. szám. Nem hiszszük, hogy válságos gazdasági viszonyaink még mindig fel ne ébresztették volna gazdáinkat a saját érdekük felkarolása iránt, nem akarjuk hinni, hogy e kiállításunkon képviselve ne legyen minden számottevő termelőnk. A hiúsági tekintetek itt másodrendű kérdés, első a reális czél. Törne, get kell felmutatnunk, nem csupán kuriozitásokat. Nem fogadható el tehát mentségnek az, ha számottevő termelő csak azért nem állitja ki termését, mert az feltűnő széppé nem fejlődött, azzal feltűnést elérni nem tud. Minden ilyen okból elmaradt termelőnk nagy veszteség első sorban önmaga, másodsorban vármegyénk kertészetére. Nagy örömmel karoltuk fel kiállításunkra több község azon tervét, hogy az egyes kiállítók külön kiállításait a község külön csoportosítja, mely esetben a legtökéletesebben van módunkban a község összes terméséről beszámolni katalógusunkban, amennyiben ott azt jelezhetjük, hogy e községnek az egyesek által bemutatott faj gyümölcseiből évenként összesen mennyi termésre lehet számítani. E szempontból óhajtanánk, ha e téren számottevőbb községeink követnék e példákat. Kiállításunk sikere, igy a közérdek czélba- vett fejlesztése mindazoknak feladata, kik ennek horderejét intelligencziájuknál fogva inkább felfogni képesek s kik a kis emberekkel érintkezve azokat vezetni vannak hivatva. E buzdító munkát elvárjuk tehát nemcsak a föld- birtokos uraktól, de a hatóságok, lelkész- és tanító uraktól is. A bejelentés zárnapja közeleg, kérünk mindenkit, ki valamit e kiállítás érdekében tehet, egy-egy követ tegyen arra az épületre, mely kertészetünk, gyümölcstermelésünk jövőjének bölcsője. P. Köznépünk gazdasági elhaladásának eszközei. — Irta: Károlyi Sándor. — IV. Kiváló fontossággal bir a falusi gazdasági mozgalmak sikerére, sőt nélkülözhetetlen, a köz ségbeli intelligens gazdák, földbirtokosok vezető és támogató részvétele ; nem szükséges azonban bővebben bizonyítgatnom, hogy e tekintetben eddig sok helyen hiányzott a kellő érdeklődés. Igen kívánatos, hogy ez az ügy javára mielőbb mindenütt megváltozzék. Egy érdekes és szokatlan irányú hivatalos körrendeletről kívánok e helyen megemlékezni, melyet Kolozsvármegye alispánja a vármegye főszolgabiráihoz és rendezett tanácsú városok tanácsához 16.924/901. sz. a. adott ki s melyben g, birtokos osztályt a községek társadalmi és közéletén« k vezetésére buzdítja; e rendelet, nehány lényegtelen pont elhagyásával, ekként hangzik : „A községi élet fejlődése rendén hovatovább mindinkább érezhetővé válik azon társadalmi elzárkózottság, mely a köznépet a birtokos és honoráczior osztálytól elválasztja. Ez elzárkózottság mindinkább kizárja a kölcsönös bizalmat és a kölcsönös szeretetet. A bizalom és szeretet hiánya a népet megfosztja természetes vezetőjétől és fogékonynyá teszi bármily irányú izgatás iránt. Az a természetes befolyás, mely az együttélés rendén úgy gazdasági életünknek, mint nemzeti fejlődésünknek észrevétlenül egyengetné utait, áthárul olyan elemekre, melyek nemzeti intézményeinket nem ismerik vagy félreismerik. Szükséges, hogy a birtokos osztály a községek társadalmi és közéletének vezetését vegye át. Szükséges, hogy a népben ezen vezetés ozél- zatainak tisztasága gyökeret verjen. Szükséges, hogy a bizalom e vezetésre jogosultság és képesség iránt a népben fölkeltessék. Közvetlen hozzá kell jutni a népnek érzelmi világához és anyagi érdekeinek istápolásához. Azon utaü közül, melyeken a birtokosság a népérzelem világához legkönnyebben juthat el: a legelső a kisdedóvókban, gyermek-mene- dékházakban, iskolákban járó gyermekek fölkarolása. Azon utak közül, melyeken a birtokosság a nép anyagi érdekeinek istápolásához hozzájárulni tud, a legelső, hogy gazdasága okszerű vitelében, erejének jövedelmező fölhasználásában önzetlen és hasznos tanácscsal lássa el. A szürke téli esték, mikor a falusi földes- urra, a lelkészre, a tanítóra reánehezedik az egyedüllét, vagy az unalom érzete, mikor a köztisztviselő — elfáradva a szabályzatokkal körülirt munkájának tömkelegében — keresi az életet: keresse föl a népét. Hívja össze az iskolában vagy községházában a r mindennapi élet gondjainak megbeszélésére. Érdeklődjék sorsa iránt, adjon gyakorlati gazdasági kérdésekről utasításokat, ismertetéseket, fölvilágositásokat. Tanácsolja a helyi viszonyok szerint erők egyesítésére, az idő intenzivebb fölhasználására. — Tegye osztályosává a nemzeti erőik fejlődésének, a nemzeti öntudatnak. Reá kell mutatnunk azon jelentékeny szerepkörre, melyet a birtokosság a községi társadalom vezetésében elhanyagolt. Kolozsvármegyének úgy közigazgatási, mint községi tisztviselőiről föltételezem, hogy átértik
