Gazdák Lapja, 1903. augusztus (2. évfolyam, 32–35. szám)

1903-08-07 / 32. szám

II. évfolyam.

Szatmár, 1903. augusztus 7.

32-ik sz'ánj^H

*

GAZDÁK LAPJA.

A

KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET- ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik minden pénteken.

Előfizetési ára egész évre 6 korona.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi-utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok

•.........—is intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14 szám.

Tisztességtelen vagyonszerzés.

A mai anyagias kor a pénznek, a vagyonnak szertelen összeharácsolásában tetszeleg. Nem válogat a módokban és eszközökben, melyekkel embertársainak megrontása árán is czélját elérje. A körmönfont csalásoknak, uzsorának, szédelgésnek ezer meg ezer fajtája van, melyek elöl kitérni sokszor rendkívüli ügyességre van szüksége az áldozatul kiszemelt egyénnek. Légió azoknak a bűneseteknek a száma, ahol válogatott észjárású és lelketlen üzérek kiaknázzák különösen a szegény ember együgyüségét vagy szorult helyzetét, hogy megfoszszák attól a néhány keservesen szerzett forinttól is, amelylyel rendelkezik.

Ez a lelketlen fosztogatás első sorban a kis embert éri, aki kellő intelligenczival, elég tájékozottsággal nem rendelkezik az önvédelemre, a megrontására irányuló ezerféle fur- fang elhárítására.

Nemzetiségünk gerincze, a társadalmi középosztály azonban, különösen pedig a középbirtokosság kis emberek vállain nyugszik. Ha elpusztul a nép, a munkás- és kisgazdaosztály, elveszti minden erőforrását a földbirtokosság, enélkül nem kap anyagot az ipar, s igy a kis ember vagyoni pusztulása a nemzet létalapját támadja meg.

Az állandóan hangzó árverési dob, a mind félelmesebb jelleget öltő kivándorlás már is szomorú következményeként jelentkezik e pusztításnak. A baj azonban annál nagyobb, minthogy e néposztály következetes pusztítását nem csupán a törvény által tiltott visszaélések eszközük, noha — bár a törvény üldözi és teljes szigorával sújtja is azokat, akik paragrafusaival összeütközésbe jönnek — igen gyakran megesik, hogy a legszemensze- dettebb gazembernek is sikerül a hínárból furfangjával egy-egy nyitvamaradt ajtón elmenekülni. Mert sajnos, ilyen ajtók büntető- kódexünkben számosán vannak.

Sokkal pusztitóbb a vagyonszerzésnek az a lelketlen módja, mely oltalmat talál a törvény védő szárnyai alatt, az a mód, mely törvényes ugyan, de nem tisztességes.

Első tekintetre talán megdöbbennek a nem jogász emberek e tétel felállításán, hogy lehet valami olyan módja a más vagyonában való garázdálkodásnak, amit a törvény védelemben részesít, pedig ha csak futólag is be» tekintünk az életbe, azonnal látni fogjuk, hogy ezeren és ezeren vannak, kik a törvény által biztosított határok közt rakták élőkre kincseiket, mindazáltal meggazdagodásukhoz szó és pedig nagyon komoly szó fér.

Mindennap újabb ilyen esetekkel találkozunk s még kifogásolni sem lehet, hiszen megengedett módon szerezték össze azt a kisebb-nagyobb vagyont, amely birtokukba került. S noha a jog részükön áll lélekben, mégis elitéljük, a közfelfogás pálczát tör fe- lettök.

Ott vannak például az árverések hiénái, akik arra töreksznek, hogy tönkrement vagy épen talán általok tönkretett embertársaik