Gazdák Lapja, 1903. július (2. évfolyam, 27–31. szám)
1903-07-30 / 31. szám
4. oldal. GAZDÁK LAPJA. 31. szám. sűrűn el van borítva. Ezen testek a szilva paizstetü nőstényeinek paizsai. Ha egy ily paizsot május közepén tűhegy- gyei kiemelünk, megtaláljuk a szilvapaizstetü roppant sok tojását, melyek oly aprók, akár a finom kásadara szemei. A paizsban a port júliusban is megtaláljuk, de ez már csak az üres tojáshéj, mert a fiatal tetvek már kikeltek s a szilvafa levelein elszó- ledtek, melyeknek fonákján körülbelül augusztus végéig megmaradnak. Ilyenkor aztán megmozdulnak, a lombról az ágakra s a faderekára költöznek telelés végett. E vándorláskor még igen kicsinyek, az ember szabadszemmel nem igen látja őket. Jövő áprilisban téli álmukból felocsúdnak és felhuzódnak a korona ujjnyi vastag ágaira s ott letelepednek végkép, hogy a fa nedvét szijják. Bőséges táplálkozás folytán a nőstények rohamosan fejlődnek, duzzadoznak és párosodá- suk után a felpuposodott paizsok alá egyenkint 2—3000 tojást tojnak. Ilyenkor a nőstény felpuposodott paizsa s az egész termete mintegy bors nagyságúvá leszen. Ez a paizstetü csak a már egyéb ok miatt elgyengült fákon tehet kárt. Egészséges szilvafákon, melyeknek gyér koronájok van, jelentékeny kárt nem teszen. Általában a paizstetvek nem oly veszedelmesek a gyümölcsfákra, mint a vértetü. A paizstetvek többfélék, de mindany- nyian a rovarok osztályának fólröptyüsök (henis- ptera) rendjébe tartoznak. Van: Szilva paizstetü (Lecanium prunastri). Szőlő paizstetü (Lecanium vini). Gyapjas paizstetü (Pulvinaria). De mind közt legveszedelmesebb a Califor- niai paizstetü (Aspidiotus perniciosus). Nálunk három faja van, melyek főleg a fiatal fákra végzetesek, u. m.: a kagylós almapajzstetü (Mytilaspis pomorum), melynek paizsa szürkés szinü s az általa megtámadott fa feketés szint mutat. Ez a kis paizstetü tojás alakban telel ki; a télen lerakott tojás alatt 90—100 tojás is van. A tavaszszal kikelt tetü a fa kérgére telepszik s ott kezdi meg szivogatását; miközben hátán a hosszúkás paizsa kifejlődik, addig lábát elveszti; őszre teljesen megnő, párosodik s a tél beállta előtt tojásait lerakja. Ez a paizstetü bőven lehet az almafán, de akad egyeb gyümölcsfán, sőt a gyümölcsön is. Sárga paizstetü (Aspidiotus ostreaeformis) paizsa nem hosszúkás, hanem kerekded es szürkés szinü. Ha sok ily paizstetü verődik össze, akkor az egymáshoz és egymásra tapadt sok pajzs valóságos kérget alkot, mely olyan szinü, mintha homokot és hamut kevertek volna össze s e keveréke^ a fa derekára és ágaira kenték volna. Ha egy ily paizsot tühegygyel fölemelünk, alatta sárga szinü, a gombostű fejénél is kisebb álle,tot találunk. Ez is főleg az almafa nedvet szivogatja; a telet mint félig kifejlődött állat paizsa alatt húzza ki és május hóban már szaporít s a tojásaiból kikelő fiatalok vagy a közelben telepednek le, vagy elszélednek a fás részeken, valamint a gyümölcsön is, de a levelen soha. Miután letelepedtek, lábuk elvesz, kis paizsuk megnő s a.z állat ezután helyéről többé nem mozdul. Ezen paizstetü hímje, épen úgy, mint a kagylós paizstetü hímje is, szárnyat kap április végén. Piros almapaizstetü (Diaspis piricola). Ez abban különbözik az előbbitől, hogy a paizsa alatti kis rovar nem sárga, hanem lilás vöröses szinü és ha sok ily paizstetü egymás mellett össze szorul, együttesen olyan réteget képeznek mint a homok és mószből kevert malter. Még abban is különbözik a sárga paizstetütől, hogy ahol egy helyen tömegesebben letelepedik, ott a fa nem vastagodik, nem nő többé. Az ilyen paizstetves fa akár alma. akár körte, girbe- görbe és horpadásos lesz. Ez Í3 inkább a fiatal fákra veszedelmes; miokból ezen apró paizstetvek ellen, valamint a fent említettem kagylós és sárga paizstetvek ellen is inkább csak a fiatal 1—15 éves korú fákat szükség megvédelmezni. Megemlítem még az u. n. gyapjas paizs- tetüt (Pulsonaria); ez is úgy ól nyáron, minta szilvafa paizstetüje ; ősszel már teljesen meg nő, párosodik és kikelés után májusban hozzá fog tojása lerakásához. Ezt a kárt tevő rovart nagy fehér csüngő gyapjáról, mely a vékonyabb ágakhoz tapad, már messziről megismerhetjük. Ezen rovart is főleg májusban keli irtani. Azonban mindenféle paizstetvek ellen még is legjobb a védekezést már a tél beállta előtt megkezdeni s mikor ugyanis a megtámadott részeket agyag, marha trágya és oltott mészből készített keverékkel kenjük be. E keverékből a törzs beke- nósóre sűrűbbet használunk, a vékonyabb ágakat, galyakat pedig permetezzük. Ha pedig a védekezést ezen módon a tél beálta előtt megtenni elmulasztottuk, azon esetben a védekezés egyedüli módja az lesz, hogy a megtámadott részeket közönséges oltott mósztejjel bekenjük májusban, még pedig a törzset sűrűbb keverékkel. a vékonyabb ágakat és galyakat permetezzük ; ha permetezőnk nincs, akkor fecskén dővel vagy közönséges meszelővei kenjük be a megtámadt részeket. A bekenós előtt ajánlatos durva posztó darabbal vagy surló kefével, esetleg fa késsel vagy drót kefével az alsó részeikkel a fa ágaira ragasztott fészkeiket egy alá- teritett lepedőre levakarni, ledörzsölni és azonnal elégetni. (Vége.) HASZNOS TUDNIVALÓKMit tegyünk a vakondok ellen? Tudjuk a vakondról, hogy nagyon hasznos állat, mert éppen ott, a föld alatt pusztítja a növények
