Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1640. év: 166–236. sorszám
1640.69-92 oldal peres asszony] holta után pedig egyik felét az atyafiainak örökítette, másikat pedig az alperes asszony szabadon annak hagyja, akinek akarja. Amennyiben pedig az alperes asszony férjhez menne, úgy azt rendelte [a testáló], hogy a ház második feléből az atyafiakat fizesse ki. E végső rendelést [a megnevezett Szűcs János] bizonyos személyek előtt, a felperes asszony nagy kárára megerősítette. Noha a felperes asszony ezen ingó és ingatlan javakért a győri püspökség szentszékén pert indított, és az eg)' bizonyos ideig ott forgott is, a szentszéki bíró az állapotát mérlegelvén, minthogy a perben vér szerinti rokonság van, és telek is a per tárgya, ezért a per tárgyalását a földesúr úriszéke elé bocsájtotta. Mindez kitűnik a szentszéki bíró pecsét alatt kiadott visszaküldő leveléből (remissionales), amit bemutat. Jóllehet az alperes asszonyt egyszer már a becsületes bíró és a tanács széke elé is idéztette, de ez alól az idézés alól felszabadítást nyert. Ezt követően a felperes asszony a győri nagyprépost úrhoz járult, és attól perújítást kérvényezett. Minthogy aközben Szűcs János utód nélkül meghalt, a megnevezett ingó és ingadan javak nemcsak természet szerint, de az ország törvényei szerint is, úgy mint a Hármaskönyv I. rész 47., 67. és 68. címe alapján, a felperes asszonyra, mint Szűcs János ágából a legközelebbi rokonra kell, hogy szálljanak. Ezért a felperes asszony azt kívánja, hogy Szűcs János végrendelete, mint az ország törvényei elleni hagyomány kerüljön megsemmisítésre, és a megírt polgári ház, egyéb ingó és eskü alatt összeszámlá- lásra kerülő más javak néki megítéltessenek. ítéletet vár. 1640. november 13. 234. (VIII. 70.) Tar István helyettes (substitutus) bíró előtt Csikós (Chikos) Mihály, Varga Lukács, Varga Balázs és Miklós Márton ügyvédet vallott. 1640. december 3. 235. (VIII. 408.) Csáktornyái (Chakthornjai) Szabó Mihály a város közé adta magát, Szabó Lőrinc mutatta be a káptalanban. Elfogadást nyert, [a polgárságba felvették], 1640. december 4. 236. (VIII. 70-71.) Tar István helyettes (substitutus) városi bíró és néhány becsületes főember a város házánál összejött, az esküdteket is egybehívták, és a város céljaira fordítható Szent Erzsébet napi (november 19.) vásár bevételeiről rendszabást alkottak.68 „Tar Istuani varassy substitutes] biro varas hálánál eginehani beőchuletes feő embereket eő^ue hiuan esküt vraimek eő kmek kepeben proponálta, bogi miuel eő kmeknek a^ varas dolgában mind untalan sok kulomb külombjele faratsagok vagyon, es a% S^enth Eorsebeth Assyoni napi vásár a% beőchuletes varasé, a% okon kiuantha eo kme bogi a^ regln szokás s^erintb abban a^ vasarban a% minemü jövedelme lenne a% varasnak, abbeli faratsagokert£ eok[egelme]knek adassek. Megh ertuen a^on feő emberek a^ kik itt a% varas hajnal eósyue giülhettek, eó kmeknek kiuansagat, illien limitatiott tettek: bog tudniillik abban a% Ssyenth Eórsebeth Asgoni napi vasarban a% minemű 68 A statútum teljes terjedelmében publikálva: Kolosvári Sándor- Óvári Kelemen'. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye V/2. kötet, A dunántúli törvényhatóságok jogszabályai. Budapest, 1904. 193-194.' 91
