Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1640. év: 166–236. sorszám
1640.69-92 oldal Végzés: Nem fogadják el. Az alperes tiltakozik ezen végzés miatt, és végül az alábbiakat mondja: a keresetben leírt dolgoknak fő okozója a felperes asszony volt, ő az alperesekkel szemben akkor fölöttébb nagy jogtalanságokat követett el, amelyeket az alperesek a következő törvényszékre készek elegendően bizonyítani. A felperes is bizonyítsa be, hogy ő akkor az alpereseknek semmit sem vétett, és a két fél közötti összeveszés csak úgy történt meg. A felperes ügyvédje szerint mindaz helytelen, hogy az alperes ügyvédje azt állítja, hogy a veszekedésre, a két fél közötti háborúságra a felperes asszony adott okot, a keresetre — annak tagadására, avagy elismerésére — nem kíván válaszolni. Ugyanis a felek közötti korábban dolgokról elég feleletet tettek. Ugyanakkor arra kívánatos megfelelni, vajon megcselekedték-e a tettet, avagy nem? Amennyiben az alperes követelése helyes is, a vereség mindig súlyosabb, mint a szitkozódás. Ami pedig a felperes keresetét illeti, azt kész bizonyítani, sőt ha kell, esküjével is megerősíti. Az alperes fél visszatér az általa mondottakhoz és kívánja, hogy az alperes fél is ellenbizonyítást tehessen, azaz bizonyítsa, hogy a felperes asszony adott okot a háborúságra. Végzés: Mindkét fél saját előadását, így a felperes keresetét, az alperes fél feleletét bizonyítsa a következő törvényszékre, a bírák ezt követően ítélkezni fognak. A felperes fél elfogadja a bírák döntését, meg kívánja őrizni a maga lehetőségeit, úgymint az alperes tanúival, illetve másokkal szemben vitatkozhasson, kifogásokat tehessen. Az alperes hasonlóképpen ezt a lehetőséget kéri. 209. (VIII. 55-56.) Felvétetett Katalin asszony (honesta mulier), a néhai Bodo János, a nagyszombati klarissza apácáknak a Győr vármegyei Mórichidán élő (Moriczhida) jobbágya özvegyének (coloni olim Religiosar[um] Virginiujm] sanctimonialiu[m] Tyrnavien[sium]) mint felperesnek a pere a Győr külvárosában (in suburbio) lakó másik Katalin asszony (foemina), Szíjártó (Szyartho) György' győri polgár felesége mint alperes ellen. A felperes képviseletébenJagosichJános (nobilis) előadja: a régmúlt 1630. esztendőben, Szent Erzsébet nap (november 19.) táján (circa festufm] B[eatae] Elisabethae viduae), midőn a felperes asszony a Győr vármegyei Mórichida faluban nagy' békességben volt, amit ahogy meghallott az a Győrben lakó néhai Mészáros Mihályné, Piroska asszony, akinek közös anyja volt a felperessel, azon nyomban kiment a felperes asszonyhoz Mórichidára. Mészáros Mihályné az akkor beteg felperes asszonytól 50 ezüst tallért kért azért, hogy nénje [azaz a felperes asszony] András fiát atyafiként eltartsa. Eközben a felperes asszony meggyógyult és fiának édesanyaként gondját viselte. Ez alatt az idő alatt Mészáros Mihályné és ura is meghalt. Bár tőlük a felperes asszony még életében kérte a kölcsönadott pénzt, az 50 tallért, de ők így válaszoltak: ne tegyen ilyet velük, a kamatot minden évben megadják, a tőkeösszeget majd azt követően. A megnevezett Mészáros Mihályné mind anyja, mind apja után egy volt a felperes asz- szony anyjával, Orsik asszonnyal. Ugyanakkor Mészáros Mihályné újvárosi háza és 81