Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1639. év: 126–165. sorszám
1639. Kegesyták 126-165. sorszám ismert, hisz azokat a tallérokat addig nem adja vissza, amíg az utolsó ítélet is meghozatalra nem kerül. Ezért a felperes azt kívánja, az alperes a teljes keresetben marasztaltassék el. A felperes ragaszkodik a korábbi feleletéhez és kész adott időpontban bizonyítani. A felperes is ünnepélyesen tiltakozik, ha az eddig beadottak mérlegelése révén ítélet nem születik, ő is kész arra, hogy a beadott keresetét adott időpontban bebizonyítsa. Fönn kívánja tartani azt magának, ha elégséges bizonyítást nem tehetne, úgy szükség esetén szabad legyen eskütétellel is keresetét megerősítenie. — Az alperes hasonlót kér. — Végzés: Mindkét fél adott időpontban bizonyítsa saját érvelését, azt követően ítéletet hoznak. 156. (VIII. 26-28.) Felvétetett Szalay (Zalay) avagy Takács (Takacz) Márton felperes pere a fent megnevezett Landouicz János alperes ellen. A felperes ügyvédje ugyanaz mint fönt, ünnepélyesen tiltakozva kéri, hogy a jelen időpontban gondosan vizsgálják át az utolsó végzésben tetteket. Az ítélet lerombolását követően az alperes által adott válasz nem egyenesen a felperes keresetére vonatkozik. Az alperes képviseletében Czunko Mihály ünnepélyes tiltakozással kijelenti, a maga számára mindenféle törvényorvoslattal szabadjon élnie, szabadjon meghatalmazó ja számára megfelelni, őt oltalmazni. Miképpen azt a másik ügyvéd mondja és a keresetben is részletezve van, az alperes 93 akó bor kapcsán a felperessel egy társaságban volt, így valami köze volt az elkezdett kereskedéshez is. Most pedig a kereset minden tekintetben arra alapul, hogy a pince kulcsát az alperes magánál tartotta. Emiatt a pince miatt a felperes bizonyos kárt szenvedett volna, amire az alperes azt válaszolja, ez egy méltadan kereset. Amennyiben az alperes megnyitotta volna a pincét, az kitűnik a fent megírt számadásokból is, hisz [az alperes is] érdekelt volt a kereskedésben. Midőn a felperes készpénzért eladta a borát Szombat Szabó (Zombat Zabo) Mihály esküdt úrnak, ami ki fog tűnni, ezt követően az alperes senki vagyonát sem tarthatta meg erővel, hatalmaskodva. Ha a felperes el merte adni a borát, úgy az alperes miért nem merte volna kinyitni a pincét, ezért így nincs is keresete a felperesnek az alperesen. A fent megírt okokból az alperes nem cselekedett semmit sem méltatlanul, ezért, ahogy fentebb, méltadanság miatt ítéletet kér. A felperes tiltakozva mondja, kész adott időpontban bizonyítani, ha az alperes a kulcsot más kezéhez nem adta volna, a felperesnek kára nem történt volna. Mert az áru úgy oszlott közöttük, hogy a felperes és Szombat Szabó Mihály onnan, a pincéből nem áruitatja. De minthogy az alperes egyetértett azzal, hogy Szombat (Zombatt) Mihály a bort edényekkel a pincéből hordássá és házánál úgy áruitassa, eképpen az alperes a kulcsot Szombat Mihály kezébe adta, és a felperesnek így származott kára. Ezt, ahogy fent mondta, adott időpontban bebizonyítja, de ha teljességgel elegendően nem tudná bebizonyítani, ha a szükség úgy kívánja, maga eskütételével is erősíti keresetét. A felperes ragaszkodik a korábban mondott feleletéhez, azt kívánja, amit fentebb, tiltakozik, de amennyiben a felperes kötelezi magát az adott időpontra bizonyításra, a tanúvallomásokat meglátva és megértve szabadjon néki a következőkben ellenbizonyítást tennie, mindenről ítéletet kér. 66
