Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1638. év: 66–125. sorszám
1638. Keges^ták 66-125. sorszám Az [alperes] mindezen elmondottak miatt tiltakozva mondja: minthogy az alperes nem tagadóan felelt, a felperes addig semmiféle bizonyítással nem élhet. De minthogy az alperes az ő válaszát kész az elhangzott érvelése szerint bebizonyítani, és azt még eskütételével is megerősíteni, hogy ő a felperes férje ellenében nem védelmezte volna, ha az agyon nem akarta volna őt ütni, ezért a fent elmondottakat kívánja. Tanúját kész akár most is előállítani, akit eskü letétele után ki lehet hallgatni, és önmaga is kész esküt tenni, ami után a büntetés alóli felmentését kéri. A felperes ügyvédje szerint az alperes az ellene támasztott keresetet a törvény színe előtt nem tagadja, de a feleletében elhangzott érvelés semmi módon nem támasztja alá az igazát, mert aki efféle ügyben önvédelemből cselekszik, úgy annak bizonyítania kell, hogy a megölt személy ütött először, ami [Hármaskönyv] III. fejezet 21. címe szerint is így van. Az alperes tehát bizonyítsa be, hogy a felperes ura őt már megütötte, és így tettét önmaga védelmezésére követte el. De ez nem védelem, hanem bosszúállás (vindicatio) volt, minthogy a felperes urától az alperes a megnevezett helyen semmiféle ütést sem kapott, és ezért ő ezt maga védelmére el sem követhette, hanem cselekedete szándékos tett volt. Ugyanakkor egy tanú főbenjáró per esetében nem tanú, az ország törvényei szerint elégtelen; egy tanú, nem tanú. Ezért a felperes azt kívánja, hogy a bírák az alperes fejére ítéljenek. Az alperes tiltakozva, a korábbiakat kiegészítve mondja: a bosszúállásról (vindicta) az ország törvényei szerint akkor lehetne beszélni, ha az összeveszett („os^uo haborodot’) embereket egymástól szétválasztották volna, avagy amikor az egyik a másikkal szemben immáron nem kívánna megegyezésre lépni, és ezt követő szünet után a másik fél szándékosan reá menne, és úgy vagdalná meg. De az alperes, ahogy azt a megírt mód szerint bebizonyítani is kész, nem támadt a felperes fejére, hanem a felperes ura támadt fegyveres kézzel az alperesre, és a vágás az alperes oltalmazására történt meg. Ezért az alperes a fentebbit kívánja és felmentését. A felperes szerint az alperes által mondottak így nem állnak, ugyanis ha [az alperes] nem a felperes urára támadt volna fegyverrel, amit a felperes is erősen tagad, hanem a [lényeg az, hogy felperes ura] az alperest sem meg nem vágta, sem meg nem ütötte, ezért ebben az esetben az alperes nem is oltalmazhatta magát. Végzés: Minthogy a felperes asszony a vádra alapozza keresetét, miként az alperes is a maga minősített feleletét (qualificaian)36 alapozza, a bírák úgy ítélik meg, hogy a felperes asszony vádját, az alperes pedig megadott időpontra minősített feleletét bizonyítsa, ezt követően ítéletet mondanak. 105. (VII. 324-328.) Perújítás miatt felvétetett Horvát (Horuat) György győri polgár mint felperes (korábbi alperes) pere Boka János és Csöndör (Csóndór) Pál alperesek (korábbi felperesek) ellenében. A felperes képviseletében Kris Mihály ügyvéd a perújítás mellett tiltakozva kéri, hogy az alperes fél az ezen törvényszék által kiadott ítéledevelet mutassa be. 36 A jegyző az alperes esetében, az ügy súlyát is érzékeltetve, következetesen „qualifica” terminusra javította át a védekezés „defensa” fogalom használatát. 44
