Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1638. év: 66–125. sorszám
1638. Keges^ták 66-125. sorszám Az alperes fél visszatér korábbi érveléséhez, valamint az ítéletlevélhez, a seregbíró elismervényéhez. Minthogy az első kérelmi szakban méltatlanság miatt kérvényezett az alperes fél, a bírák azért olvasták el a beadott ítéletlevelet és a bizonyságlevelet. Az alperesek azt kívánják, amit korábban, a felperes asszonyt mindegyik alperessel szemben, külön-külön elmarasztalni. A felperes tiltakozik az alperes ügyvédjének az érvelése miatt. A beadott leveleket csak elismerő levélnek (recognitionalis) és nem autentikusnak mondja. Ami pedig a felperes ellen beadott ítéletlevelet illeti, a felperes szerint annak itt semmi ereje sincs, ugyanis ezt az ítéletlevelet a vitézlő széken 4 ft-tal „benntörte”, amit a vitézlő széken lévő urak fel is vettek. így a felperes keresete melletti feleletet, dokumentumot a vitézlő szék bírái elé nem tehették. Kész erre esküt tenni, ha úgy ítélik meg. Az alperes fél korábbi érveléséhez tér vissza, kiegészítve, ha a felperes fél 4 ft-tal destruálta volna a vitézlő széken az ítéletlevelet, azt szokás szerint kezéhez adták volna. De mivel ez nem így van, ítéletet kér. Végzés: A felek közötti ellentétet a bírák megfontolták. Magukat a bemutatott dokumentumokból informálták, amelyeknek hitelt adnak, és más egyéb főemberektől is információkat szereztek. Bár a felperes az alperes fél elleni perében a vitézlő széken vesztett, és mostani felperesként az alperes fél ítéletlevelét meg kívánta semmisíteni, de perújítás mellett most is veszített a felperes. így kellett az alperes félnek az utolsó ítéletlevelet is kivonnia, amely a felek között békességet hozott. Méltatlan dolog a mostani felperes számára a békességre ment végzést megújítani. Mindezekre tekintettel a bírák az alperes felet felmentették a felperes keresete alól, sőt egymás megkövetésére, keresztény módon való életre intik őket. 94. (VII. 318-319.) Felvétetett Kazmeri avagy Pápai István (egregius), aki a győri erősség (praesidium) külvárosában (in suburbio) Győr vármegyében lakik, mint felperes pere Anna asszonnyal (honesta mulier), mint alperessel szemben, aki először Jankai Vince felesége volt, majd Szabó (Zabo) avagy Rácz Péter felesége. A felperes képviseletében Kris Mihály a teljes jogú meghatalmazással (cum plenipotentionalibus) ünnepélyesen tiltakozik a fogság miatt, nagyon súlyos jogtalanságról szól, kiadásait benyújtva előadja: 1625-ben történt, hogy a felperes az alperes asszony édesanyját, Ilona asszonyt házastársul vette. Tőle egy kb. kilenc esztendős Gyurkó nevű fia maradt. A felperesnek azóta tiszte szerint hadakban kellett szolgálnia, és a felperes időközben hol 10, hol 20, hol 150 tallért is küldött ide haza, a megnevezett feleségének azért, hogy Ilona asszonynak amiféle romladozott háza Újvárosban (Vyuaras) volt, azt alapjaiból fel tudja építeni — e házat egyfelől Horvát (Horuat) Sztanko, másfelől Esztergami avagy Rácz János házai szomszédjának, itt Győr vármegyében. Ezt Ilona asszony az említett pénzösszegből végbe is vitte. Hona asszony halálát követően a felperes is hazaérkezett a hadakból. A házat épségben találva maga újra megházasodott. De a felperes asszony és férje kirekesztette őt a házból, nem tekintve azt, hogy az az ő pénzéből épült, sem Ilona asszonytól született Gyurkó fiára nem voltak tekintettel. A felperes asszony hatalmaskodva szerezte meg a házat és most is így tartja magánál. Ezért a felperes azt kívánja, hogy a házat ítéljék meg neki és Gyurkó40
