Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1637. év: 1–65. sorszám
1637. Kegess^ták 1-65. sorszám keresetének megerősítésére az A. és B. alatt kiadott, megpecsételt iratokban tanúvallomásokat nyújt be. Továbbá a C. alatti irat a szőlők és a ház megjelenítése, amiből való a javak kiszámítása, amelyek visszaítélését a keresete alapján kéri. Az alperes képviseletében ugyanaz az ügyvéd, aki fent, tiltakozását követően a benyújtott iratok másolatát kéri. - A felperes is az A. és B. alatti iratokról másolatot kér. Végzés: adassanak ki. — Az alperes 25 dénárt fizet. 7. (VII. 287-288.) Felvétetett Alapi Lőrinc felesége, Katalin mint felperes pere a fent megnevezett Fajszi (Faizi) Mátyás felesége mint alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz, aki korábban, ünnepélyes tiltakozást követően mondja: a felperes asszony keresetét kiváltképpen a negyedik tanú vallomásával bizonyította be. Azt pedig a városbíró is elismerheti, midőn az alperes asszonyt előhivatta, hogy ő miképpen vitatkozott volna a felperes asszony által előadottakkal. Ha mindezek elegendőek nem lennének, a felperes asszony kiegészítésként (in supplemento) kész maga is esküt tenni. Amely dolgokban pedig ha az alperes asszony ellenbizonyítást kívánna végrehajtani, annak itt semmi helyük sincs, ugyanis a felperes asszonynak semmiféle ördöngösségét nem ismerik, és ha valami „fantasiakat lattanakis’', a felperes asszonnyal kapcsolatban semmit sem láttak. Az alperes ugyanazon ügyvédje, mint korábban, tiltakozva mondja, e feljebbvitel- ben szabadjon néki mindezekről és másokról is vitatkozni. Habár a felperes úgy érvel, hogy az ő bizonyítása során a negyedik tanú vallomásából az alperes irányába valami kitűnnék, de ezen a vallomáson nem állhat meg a bizonyítás, ugyanis egy tanú nem tanú. Továbbá: más dolog az, hogy ez a tanú egy vádaskodó [személy] volt. Ami pedig a keresetének az egyik pontját, az arra való feleletet illeti: ahol azt részletezi, hogy az alperes valami olyasmit mondott felőle, ha mondott volna is, senkit sem nevezett meg. A harmadik dolog pedig a következő: amit az alperes all mérő liszt kapcsán mondott, azokat a szavakat ő a felperestől hallotta akkor, amikor az alperes házánál volt. Mindennek igazára az alperes kész saját személyében esküt tenni. Ami pedig az alperes beadott tanúbizonyítását illeti, abból kitűnik az ő ártadansága. Végzés: Minthogy az ügy érdemére a tanúk, akiknek vallomása által bármelyik fél számára is valamiféle büntetést adhattak volna, a bírák elé semmit sem hoztak, ezért a bírák úgy ítélik meg, hogy a két perlekedő fél e pertől álljon el, egymást kövessék meg, azután istenesen éljenek egymás szomszédságában. 1637. március 9. 8. (I. 352.) Székely (Szekkelj) Szabó András a város közé adta magát. A káptalanban Landovith Szabó János mutatta be. Mind az urak, mind a város elfogadta, ő pedig a város igazságát megadta. 14
