Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1637. év: 1–65. sorszám
1637. Keges^ták 1-65. sorszám A felperes képviselője ugyancsak tiltakozással mondja: az alperesek az ország törvényei és szokásai szerint a tanúkihallgatásból másolatot nem kérhetnek, és mindezeken felül a magisztrátussal szemben a keresetről sem kérhetnek másolatot. Feleljenek a keresetre. Az alperes fél szerint a jog és az erkölcs alapján minden bíráskodásban bemutatott dologról másolat kérhető, és azt ki kell adni, semmiképpen nem lehet törvény ellen cselekedni. A fentit kéri. Végzés: Az alperesek ellen támasztott keresetről adassák másolat, de a tanúkihallgatásról nem.13 4. (VII. 285-286.) Felvétetett a fent megnevezett magisztrátus mint felperes pere Mányoki (Manokj) György alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz az ügyvéd, aki más bíráskodási időpontokon is, a tiltakozás előrebocsájtása után előadja: az alperes által beadott bizonyítás nem fogadható el az ő mentségére, ugyanis a tanúvallomásokban az nincs megnevezve, melyik esztendő Szent György napján (április 24-én) volt az alperes Veszprémben. Másodszor: amennyiben ott is volt, akkor is egyetérthetett a társasággal a keresetben részletezett dolgokban. Ezért a felperes a felállított kereset alapján az alperes elítélését kéri. Az alperes képviseletében ugyanazon személy, aki az előző időpontban volt, kijelenti: a felperes ügyvédjének a tanúk megcáfolásával kapcsolatos kifogása szemtelenség, mert az év, amikor az alperes Veszprémben (Wesprim) tartózkodott, a tanúk által nem került megjelölésre, ami csupán a jegyző vétke, mely vétek pótlásra került Bajusz (Bajuz) Mihály és Landouith János megismerése által. Minthogy tehát az ő ajánlásában és vitatkozásában a veszprémi időpont megnevezésre került, nyilvánvalóan bebizonyítása megtörtént. A fent megnevezett megtartóztatáshoz néki semmiféle köze, akarata sem volt, magát a bírói ítélethez tartja. A beadott tanúvallomások beszámítását és a [Hármaskönyv] II. rész 36. címe szerint felmentését kéri, amennyiben ez jogszerűnek látszik, [a másik fél] büntetését kéri. A felperes a korábbiakhoz visszatérve mondja: Bajusz (Baiuz) Mihály és Landovith (Landouith) János e perben nem tanúskodhatnak, mivel immáron bírák voltak, a felperesnek pedig a saját eskütétele nem elegendő a magisztrátussal szemben. A felperes tiltakozik amiatt, mert az alperes a magisztrátussal szemben büntetést kíván, [az alperessel] szemben az ország törvénye szerinti büntetést kér. Az alperes szerint a fent megnevezett személyek vallomása ebben az ügyben a legjogszerűbben ajánlható, az pedig más, hogy a beadott tanúbizonyítás az elégséges. Továbbá az eskütétel is illő. A felperes ügyvédje nem tud visszavonulni a végzéstől, [az alperes] azt kéri, mint fent. Végzés: A tanúk, akiket az alperes Veszprémben a maga számára kihallgattatott, elégségesek az ítélkezéshez, az alperes ártadanságának a bebizonyítására. Az alperest felmentik, méltatlanság miatti büntetés sem lesz. — Az alperes kérte a felmentőlevél 13 A jegyző először aute[m]-et írt, ami a tanúkihallgatásról is megengedte volna a másolat kiadását. 12
