Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1635. év: 360–469. sorszám
1635. év 109 — 143. oldalszám kérdezte: ki vagy? Az elhunyt így felelt: urad. Erre a gombkötő legény úgy válaszolt, hogy néki van ura. Az elhunyt erre mindjárt verni kezdte Gombkötőt, akinél semmi nem volt, így megfutamodott. Ezt követően az elhunyt az alperest kezdte üdegelni, aki úgy megütötte őt csákányával, hogy meghalt. — A 3. tanú, Csizmazia (Chizmazia) János, kb. 28 éves, eskü alatt vallotta: Az elfogott alperestől, Csizmaziától a következőket hallotta: egy gombkötő legény ment hozzá, és sétálni hívta. Közösen indultak el. Torkos Istvánná utcájába jutottak, amikor Gombkötő azt mondta, valaki leselkedik utánuk. Erre az alperes nyugalomra és békével történő továbbmenetelre intette társát. De [a] Gombkötő megkérdezte: ki vagy? Mire az elhunyt személy azt válaszolta: urad. És e szót követően erősen elkezdte őket szidni, majd hozzájuk futott és {a felperes fia}154 elkezdte [a] Gombkötőt verni, aki elfutott. De [a felperes fia] az alperesre is rátámadt, mondván: {„...maid meg adom neked is... ”}.155 [Az alperest] a vállán úgy ütötte meg, hogy az ütés ellen oda terített {suba}156 elszakadt. Az alperes kényszerből kellett oltalmaznia magát — {fejbe verte, ami miatt a földre esett} — és az elhunytat ütni.157 — A 4. tanú, Gombkötő (Gombkötő) Péter, kb. 26 éves, eskü alatt vallotta: az elfogott alperestől és [a] Gombkötő legénytől mindazt hallotta, amit a korábbi tanúk mondtak, kivéve az alábbit: midőn az elhunyt az alperesre és társára ugrott volna, hogy csákányával megütötte volna őket, Csizmazia (Chizmazia) csákányával ellentartott neki és az ő csákányát kiragadta a kezéből. Azt is látta, hogy [a] Csizmazia legénynek véres volt a háta az ütés miatt. — Az 5. tanú, Csizmazia (Chizmazia) Gergely, kb. 32 éves, eskü alatt vallotta: ő [a] Gombkötő legénytől mindent ugyan úgy hallott, ahogy azt a 4. tanú mondta. Végzés: A tanúk egy szóval minden azt mondják, hogy az elhunyt158 ifjú leselkedett éjjeü időben az alperes Csizmaziára és társára, [a] Gombkötő legényre, akik békességgel sétáltak, senkinek semmit nem vétve. [Az elhunyt] támadt rájuk, szidta őket ,,...a% lelekeuel... ”, de még ezzel sem elégedvén meg, csákányával [a] Gombkötőt kezdte el verni, aki elfutott. Mindezen dolgait {a felperes fiának}159 az alperes Csizmazia békével elszenvedte. De erre [az alperes fia] a sáron átugorva azt mondta, „.. .maida[n] nekedis meg adom... ”, {és verte, vért ontott, ami miatt betegen ágyban is feküdt}.160 A bírák úgy ítélték meg, hogy minden viszálykodásra az elhunyt adott okot, hisz ő békességgel állókat vert. Az alperes cselekedetét a maga oltalmára tette, és ami a megholttal történt, azt magának köszönhette. Az alperes eddig a tömlöcben tűrte a sanyarúságot. Most az elhunyt apja által támasztott kereset alól felmenők. 454. (VII. 232-234.) Felvétetett Kapornaky (Kapornakj) Péter mint felperes pere Halastoy (Halastaj) Miidós anyja és nővére mint alperesek ellen.161 A felperes képviseletében ugyanaz, mint fönt. [A felperes felszámított költségeit előadja.] Ami az alperes Anna asszony 14 évig történő eltartását, táplálását, a reá fordított egyéb költségeket illeti, bár a felperes évenként legalább 12 ezüst tallért kívánhatna, de minthogy az alperes némi munkát a felperes számára is végzett, ezért annak csak a felét kí154 Sor fölé írt betoldás. A jegyző először „meg holt”-at írt. 155 A { } -be tett szövegrész sor fölötti betoldás. 156 A testet védő ruha megnevezése sor fölé írt betoldás. 157 A betoldásokkal, javításokkal tele szövegrészben a { } rész sor fölé írt betoldás alapján készült. 158 A jegyző először az erősebb „őletet” szót használta. 159 Eredetileg: „...a^ megh holtnak.. ”, (Kihúzásra került.) 160 E kiegészítések lapszéli batoldáson alapulnak. 161 Ez a perjegyzőkönyv önmagában jelzi, hogy a városi jegyző mellett a városi kancellárián az írásbeli feladatokat mások is elláthatták. Ez a forrás (is) két kéz írása. Az alperes replikájától Káldy Miklós városi jegyzőé. 137
