Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1631. év: 1–120. sorszám
1631. év 11-39. oldal 1631. február 28. (Vitima Febr[uarii]) Az alább megírt polgári ítéletek a régi szokás szerinti helyen, ismertté váltak.18 21. (VII. 54.) A néhai Olasz (Olaz) Antal özvegye ügyvédet vallott. 22. (VII. 54.) Három tolnai ügyvédet vallott. 23. (VII. 54.) A győri varga céh ügyvédet vallott. 24. (VII. 54.) Fazokas János ügyvédet vallott. 25. (VII. 55.) Szeghy (Szegj) Mihály szolgabíró ügyvédet vallott. 26. (VII. 55.) Felvétetett Lengyel (Lengel) Lőrinc, a győri egyház káptalanának officiálisa mint felperes és magisztrátus pere Eperjesi (Eperiessy) Mihály alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanazon ügyvéd, mint korábban, kéri, hogy az alperes egyenesen válaszoljon a keresetre. Az alperes ügyvédje tiltakozva mondja: tisztesség és becsület a nemes káptalan ispánjának, de ez a kereset nem illő az ő számára, hanem azokkal szemben kellene állítani, „...a% kik a% eökrök uoltanak, melj im[m]ar bogi elis vittek a£ eökroket, contentusok voltak a% eo marhajokal... ”, miként azt az ország törvénye is mondja, az efféle ügyben a feleknek szabadjon megegyeznie. A felperes ügyvédje szerint a kereset igenis az alperest illeti, mert „... a% kié a% eökrok voltának, a% chiak a% eó marhajt uette hosszúja... ”, és a büntetést a magisztrátusnak engedte. Egyenesen feleljen [az alperes], máskülönben azt kívánja, hogy gonosz cselekedetéért büntessék meg. Az alperes szerint a bírák nem ismerik el, hogy a büntetést a magisztrátusnak átengedték, ahogy fentebb mondta, a kereset nem őt illeti. Végzés: az alperes feleljen a keresetre! Végül az alperes kijelenti, azt nem tagadhatja, hogy a kezében is voltak azok az ökrök, amelyeket elvittek. A felperes ügyvédje az alperes vallomása nyomán ítéletet kér. Végzés: minthogy az alperes már korábban is megvallotta a gonosztettet, sőt azt most sem tagadja, és bár őt az ország törvényei lopás miatt akasztófára ítélik, de mindazonáltal,19 hogy az alperest ezzel senki nem vádolja, szabadjon a magisztrátusnak arról döntenie, hogy megbünteti-e, avagy kegyelmet gyakorol. 27. (VII. 55.) Felvétetett a fent megnevezett magisztrátusnak mint felperesnek a pere Hajdú Jakab alperes ellen. A felperes ugyanazon ügyvédje, mint fentebb, azt kívánja, hogy az alperes az elmúlt időpont alkalmával hozott ítélet szerint mentse magát. — A többször említett Hajdú Jakab a maga kötelezése nyomán, harmadmagával esküt tett. 18 A perjegyzőkönyv valójában a VII. 55. oldal tetején kezdődik. 19 Az indoklást tartalmazó tagmondat sor fölé írt betoldás. 15
