Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1636. év: 470–582. sorszám
1636. Regeszták 470 — 582. sorszám adott tanúvallomásból kitűnik. Ezek után a felperes nem mulasztja el, hogy az ő illetékes bírósága előtt keresetet támasszon ellene. Ami pedig Szász (Zaz) Mátyás és Baranyai (Barania) Miklós tanúságát illeti, ezek sem állhatnak meg, ugyanis a keresetben megnevezett alperesek közül az egyik, Notter (Motter) Kristóf mást vall ezügybe Király Kristófot, a felperes akkori szolgáját is bevonva. A felperes megnevezett inasa / szolgája a felperes ládája előtt térdelt akkor, amikor Fraistetter Tamás és [Notter Kristóf] hatalmasan reája jöttek. Először Király Notter Kristófot ütötte meg, majd véledenül Fraistetter Tamást. Mindebből az tűnik ki, hogy az alperesek több társukkal mentek rá a felperes szolgájára. Valamint Szász Mátyás, Baranyai Miklós tanúságtétele nem egyezik a fentebbi Flans Fentink és Jakob Keztinger vallomásaival, akik bűntársak és e dolog szülőatyjai voltak a hajón, illetve Szász Mátyás a parton, a hajót vonta Győr felé. Sőt, Hans Fentt és Pogácsasütő határozottan azt vallják, hogy Hans Fentt támadt az alperes szolgájára, és amikor az alperesek ezt meglátták, akkor keltek fel helyükről. Az előbbi személy segítségére, a felperes szolgájának megverésére mentek. A felperes kérelme az alperesek tanúbizonyításából is kitűnik. Amennyiben ez ügyben a alperesek bizonyítása nem elégséges, úgy a felperes az ő esküjükre hagyja, hogy ők nem mentek-e a felperes szolgájára. ítéletet kér, és mivel így történt, kéri, hogy keresete alapján az alpereseket büntessék meg. Az alperes ugyanazon ügyvédje, mint fönt, előadja: A felperes által bemutatott tanú- vallomásokból kitűnik, ugyanis a felperes egyik szolgája, Szűcs (Zwcz) András azt vallja, tudja, hogy őt Pogácsasütő ütötte. Ami pedig az alperesek által beadott tanúvallomásokat illeti, azokból kitűnik, hogy hatalmaskodva a felperes szolgái támadtak az alperesekre, így az alperesek semmiféle viszálykodást nem indítottak a felperes szolgái ellen. így az alperes fél azt kívánja, a felperes méltatlan zaklatás miatt kerüljön büntetésre. Végzés: Minthogy mindkét fél beadott tanúbizonyításokat, amelyek információiból a bírák úgy ítélik meg, hogy verés céljából az alperesek támadtak a felperes szolgáira. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a felperes megvert szolgája valami okot adott volna a közöttük támadt veszekedésre, de úgy tűnik, hogy ez az ok nem lehetett elegendő ahhoz, hogy megverjék. Ugyanis ezt a dolgot panasszal kellett volna orvosolni. így az alperesek minden és külön-külön is hatalmaskodás bűnében elmarasztalást nyernek. — A felek között a következő egyezség tétetett. Az alperesek a felperes szolgáját ezen ítélőszék előtt a rajta esett gyalázat és verés miatt 10 ft-ot adjanak a bíró kezébe, amit a barátoknak adnak. 485. (VII. 247.) Felvétetett Matthias Hauor mint felperes pere Nagy (Nagj) Simon alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz, mint fent, tiltakozik, kéri, az alperes bizonyításai kerüljenek átvizsgálásra, valamint az alperes által beadott bizonyítások tétessenek semmissé. Még az első bizonyítás 1634-ben kelt, és az törvényen kívüli (collateralis) lenne, miképpen ez a másodszorra beadott bizonyítás is csupán valami kereskedés számvetésével kapcsolatos, és semmit nem szól a keresetben elhangzott gyalázatos szavak miatt az alperes mentségére. Az alperesnek ha valamiféle számvetése lenne a felperessel, ebben alkut fognak kötni. De minthogy a gyalázatos szavakról nem szól a bizonyítás, így a felperes azáltal, hogy az alperes éktelen szavait bebizonyította, annak megbüntetését kéri. Az alperes képviseletében ugyanaz, mint fönt, előadja: az első bizonyságot el kell fogadni, hisz a tanú idegen országban lakik, ahová nem lehet mindig odamenni. így itt kellett tőle eskü alatt vallomást szerezni. A többi tanúnak is helye van, azt mondják, a felperesnél maradt ez a pénzösszeg. Ami pedig a felperes tanúvallomásait illeti, ezzel kapcsolatban azt kívánja, azok kerüljenek megsemmisítésre. Azért, mert azok tanúk és vádlók egy személy150
