Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1636. év: 470–582. sorszám
1636. Regeszták 470 — 582. sorszám 477. (VII. 243.) Felvétetett a néhai Tanka György özvegye mint felperes, pere Tott György alperes ellen. A felperes képviseletében ugyanaz, mint fent, a beadott tanúvallomások figyelembe vételét és ítélethozatalt kér. Az alperes a továbbiakban nem védelmezi magát. — A felperes tiltakozik, ítéletet kér. Végzés: A felperes asszony által beadott tanúvallomásokból világosan kitűnik, hogy a felperes asszony keresetében részletezett gyalázatos szitkozódás az alperes asszonytól származott. Ezért a bírák az alperest erőszak tétel (violentia) bűnében 40 ft-ra büntetik, amit néki meg kell fizetnie. A felperes az ítéletlevelet kéri. — Végzés: Adassék ki. 478. (VII. 243-244.) Felvétetett Merő Jánosnak a szabó céh mesterének, és a fennmaradó győri szabó mestereknek mint felpereseknek a pere, Szabó Ágoston és Bohovith János alperesek ellen. A felperes fél ügyvédje, ugyanaz, aki fönt kéri, hogy [az alperes fél] az ellene támasztott keresetet vagy ismerje el, vagy tagadja, máskülönben az alapján ítéletet kér. Az alperes fél képviselője tiltakozva mondja: Ahol a felperes fél a keresetében azt írja, hogy [az alperesek] a céhládát titokban akarták elvinni, ezt a szándékot az alperesek tagadják. Hasonlóképpen tagadják a második pontot is, hogy ők a földesurak („...vraknakis... ’) gyalázatára is írtak volna. Az a folyamodásukból (supplicatio) is kitűnik, hogy az alperesek ezt a dolgot súlyosnak ítélték. Az alpereseknek valójában a földesurakhoz kellett menekülniük a felperesek miatt. Ezen kívül az alperesek a keresetet minden pontjában és záradékában tagadják. Harmadrészt és negyedrészt: ha a felperesek bármit bizonyítani kívánnak, azok a céhbeli mesterek valójában mindannyian peres felek voltak és most is azok, tehát ők semmit sem bizonyíthatnak, másokkal kell bizonyítaniuk. Hisz felperes és tanú egy személyben senki sem lehet. A két peres fél között a bírák közbenjárása révén az alábbi feltételek mellett jött létre megegyezés. Ha az alperesek szavaikkal, illetve a földesurakhoz történt folyamodásukkal bármit vétettek volna a becsületes céhes szabómestereknek, azok miatt megkövetik a céhmestert és a céhbeli mestereket. Kötelezik magukat arra, hogy ezt követően a köz által választott céhmestereket elfogadják, megbecsülik, az ellen nem opponálnak, tőle nem kívánnak elszakadni, hanem minden becsületes ügyben vele egyet kívánnak érteni. Valamint a céhlevélet annak tartalma, minden pontja és cikkelye szerint megőrzik. Ha pedig ezután valamikor vagy a céhmesterek, vagy a becsületes céh ellen, akár részegségükben, akár józan állapotban az alperesek szándékosan vétenének, és az ellenük elegendő módon bebizonyosodna, arra kötelezik magukat, hogy a mostani vétküket is ellenük felhozva, a céhlevél cikkelyei szerint nyerjék el büntetésüket. Hozzá adva azt is, hogy a céhes mesteremberek felperesekként a mostani vétkeket a jó egyezség megtartását tekintve az alperesek szemére hányhatják, ezzel jogaikban nem sértik őket. Mindennek — mint elhangzott — a céhprivilegium szerint születik meg a büntetése. 479. (VII. 244.) Az Újvárosban lakó néhai Nagy Lőrinc az elmúlt évben adósa maradt a Bedegen lakó Vitéz Lukácsnak. Az adósságról egymás között egy levelet készítettek. Nagy Lőrinc halálával özvegye, Margit asszony a követelt adósságról — miképpen mondja — semmit sem tudott. Sőt, azt az adósságot sehonnan sem tudja megfizetni. A városi főbíró az esküdtjeivel az ügyben az alábbiakat találták ki. Nagy Lőrinc özvegye esküdjön meg arra, hogy ura után sem készpénze, sem adóssága, sem semmiféle javai nem maradtak rá, 148
