Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1635. év: 360–469. sorszám
1635. Regeszták 360 — 469. sorszám ság általi kihallgatását, és az ítélethozatal megtételét. Amennyiben a kiállított tanúkat elegendő módon nem lehetne beszámítani, úgy a felperes pódásként (in supplemento) kész saját keresetére maga személyében esküt tenni. Az alperes képviseletében ugyanaz, mint fent, a méltadan fogvatartás és mások miatt ünnepélyesen tiltakozik. Azt kívánja, miképpen korábban is, hogy a felperes keresete szerint elégségesen bizonyítsa, hogy az ő fiának az alperes keze és ütése miatt kellett meghalnia, és [az alperes mindezt] nem oltalmazása végett, hanem szándékosan cselekedte. Azt is hozzá tette, hogy a felperes a bírák bizonyításával nem élhetne, ugyanis az első perfelvétel alkalmával ő erre is számított, de erről már ítéletet kapott. így ezzel a bizonyítással már nem élhet. Mindazonáltal, ha a bíráskodáskor el is fogadnák az efféle bizonyítást, egyebet ők az alperestől nem hallottak — amit a magyar seregbíró is megismerhet —, csak azt, hogy a felperes elhunyt fia panaszkodott azzal kapcsolatban, hogy éjjeli időben az alperesre támadt és őt csákányával verte. Ez az alperes néki semmit sem vétett, és ha az alperes bármiképpen megütötte volna, azt maga oltalmára tette. Ezért, ha a felperes bizonyítása hiányos lenne, úgy az alperes a [Hármaskönyv] II. rész 32. címe szerint végrehajtást kér, méltadan kereset miatti büntetését, illetve az ő [t. i. az alperes] felmentését kéri. A felperes ügyvédje ünnepélyesen tiltakozik az alperes ügyvédjének a felelete miatt. Azt állítja, hogy efféle feleletnek a jelen időpontban nincs helye, ugyanis [az alperes] a korábbiakban a maga oltalmára eleget vitatkozhatott volna. Tiltakozik amiatt, hogy a magyar seregbíró a mostan törvénykezésben ülők egyikének a megismerésére hárít bármit is. Ha ez az alperesnek szabad lenne, úgy szabad a felperesnek is a törvényben ülő bírák megismerésével élni. Hisz amit az alperesnek szabad, ugyanazt a felperesnek is szabad legyen megtennie, így ő is a bírák közül az érintettek megismerésére kíván hárítani. Ugyanakkor nem akar a végzéstől semmiképpen sem eltávolodni, ezért előállítja a tanúkat, úgymint Szabó György hadnagyot (Hadnagj Szabó), Csiszár (Chizar) Istvánt, Csizmazia (Chizmazia) Jánost, Gombkötő (Gombkótó) Pétert és Csizmazia (Chiszmazia) Gergelyt. Ha ők elegendőek nem lennének, úgy mint fent, a felperes kész maga személyében az alperes fejére esküdni. Az alperes visszatér a korábban általa mondottakhoz, hangsúlyozva: a megnevezett tanúk egyebet nem hallhattak az alperestől, csupán azt, mint fentebb [mondta], a maga oltalmában cselekedte meg. A felperes eskütétele pedig nem ide való. A felperes első tanúja, Szabó György, ezen győri erősség (praesidium) bizonyos lovashadnagya (equitufm] ductor), kb. 54 éves, eskü alatt a következőket vallotta: Gombkötő (Gombkótó) {Chez Mátyás [?]}149 hallotta az alperestől az alábbiakat: midőn Pázmán Ferenc háza sarkának {táján}150 lettek volna, az elhunyt és az alperes találkoztak. Az elhunyttól az alperes megkérdezte: ki vagy? Amira az elhunyt úgy felelt, urad, és ezt még különböző más szavak kíséretében megismételte. Valamint e szavak elhangzását követően az elhunyt a kezében lévő csákánnyal el kezdte verni {Csizmaziát}.151 Ezután az alperes is hóna alól elővette a csákányát, és úgy ütötte meg [a felperes fiának a] fejét, hogy ő az ütés miatt elesett. Ezt követően [az alperes] fektében tovább verte {a felperes fiát}.152 — A második tanú, Csiszár (Chizar) István Győr város és a {törvényszék}153 esküdtje, kb. 50 éves, eskü alatt a következőt vallotta: az elfogott Csizmaziától (Chizmazia) hallotta, hogy ez az alperes Gombkötő Péter szolgájával ejjeli időben együtt voltak, amikor az elhunyttól meg149 Sor fölé írt, bizonytalan olvasató név! 150 Ez a bizonytalanság jelzése sor fölé írt betoldás. 151 Sor fölé írt vezetéknév. Eredetileg a jegyző az elhunytat írta, de törölte („.. .meg holt légin...”). 152 Sor fölé írt betoldás. Eredetileg: megholtat. 153 Az adott törvényszékre (sedria) történő utalás, azaz a bírák közül egynek a tanúk közötti részvétele, amit az alperes kifogásolt, a sor fölé írt betoldás. 136
