Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1627. év: 1–137. sorszám
1627. év 17-52. oldal tóttá” és a kegyelemtől magát megtartóztatva a gyermeket megölvén őt az árnyékszékbe vetette. Miután az alperes akkori gazdája, Arthoffer György az alperes gonosz cselekedetét megtudta, tiszttartót hivatva a gyermeket az árnyékszékből kivetette és ezen magisztrátusnak mint elsőszámú bírónak a tettet tudomására hozta, [az alperest] pedig megfogatta. Ezért a magisztrátus azt kívánja, hogy az alperes asz- szony mint parázna és magzatját megölő személy a törvény szerint nyerje el büntetését. ítéletet kér. Végzés: Minthogy az alperes asszony - miképpen az bizonyos tapasztalatokból kitűnik - nem csak most került efféle büntető perbe, hanem már azelőtt is állt [a bírák előtt], így a mostani vakmerőségét és gonosz cselekedetét már néhány rendbeli méltó büntetésre érdemes dologgal öregbítette. Amint a törvényszék előtt maga megvallotta, a vele közösülő Andreas Struch őt azzal bíztatta, hogy néki egy ördögi varázsló portékája van (,,...eő nala órdógy uaraslo parteka vagiofn]... ”), és amíg azt magánál hordja, addig nem kell attól félnie, hogy tőle teherbe esne. Azt is maga vallotta meg, hogy Andreasszal nem csak most, hogy immáron annak felesége van, hanem azelőtt is egynéhányszor vétkezett és paráználkodott. Önmagában ezért is illendő büntetést érdemelne. De efelett most is azon gonoszságban viselte magát és az Isten parancsával tréfálkozott, a törvény büntetésétől pedig a legkevésbé sem félt, és a gonosz ágyban fogant (talalt) gyermeket előhozva nagy kegyetlenséggel és istentelenséggel megölte és oly éktelen helyre mint az árnyékszék tette és rejtette el, elveszítve őt. Ezekre az indító- és nagy büntetést kívánó okokra mások örök emlékezetére és megfelelő példájára a bírák úgy ítélték meg, hogy az alperes asszony elsőként kínvallatással vallattassék (exanimaltatua[n]j, majd elevenen tövisek közé temessék ( ....teóuissek kózót gialazatossa[n] temetessek el e leuenen ”). 1627. április 22. 5. (I. 179-180.) A vitézlő és nemes, okos és körültekintő (egregius, nobilis, prudens et circumspectus) Szeghy (Zegy) Mihály bíró, Szűcs (Zwcz) István, Horvát (Horuatth) Pál, Vracshevich (Wraczeuyth) Márton, Torkos (Thorkos) János, Takács István, Csiszár (Chyszar) István esküdt polgárok, Saffraith István, Korcsmáros (Korczmaros) György a komáromi erősség fegyvertárának gondnoka (p[rae]sidy Comaromien[si] armame[n]tarior[um] administrator vulgo Chybart),33 Tuchker János, Barbély (Barber) Kristóf, Nagy Gergely Győr város (civi[t]atis Jaurienfsis]) esküdt jegyzője jelenlétében egyrészről mint alperes Barbély (Barbell) Jakab győri polgár és kereskedő („...arms ember... ”), másrészről a vitézlő Grubmiller Jakab - aki Grubmiller Katalin bátyja34 - mint felperes felek között, minden követelés és ingóság tárgyában a következő végzés és atyafiságos megegyezés tétetett. Barbély A „Chybart” szó minden bizonnyal a Zeugwart, azaz fegyvertáros eltorzult változata. A szövegben több torzult formával is találkozhatunk. ’4 A jegyző először sógorát írt, ami áthúzással javításra került. Valójában Barbély Jakab Grubmiller Jakab sógora volt. 19
