Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1628. év: 138–274. sorszám
1628. év 53-106. oldal nevét (cognomen). így ezek miatt a hiányok miatt ítéletet, ahogy fentebb, a per leszállítását kéri. A felperes a bíró urak ítéletéhez visszatérve mondja, az alperes ügyvédjének a kifogása azért nem fogadható el, mert a válaszadás első időpontjában kellett volna az alperes félnek és ügyvédjének a per leszállításáról vitát kezdeményeznie. Máskülönben a jelenlegi férjének a neve nem szükséges ehhez az ügyhöz, mert ez az ügy a hagyatéki javak keresetén alapul. Végzés: az alperes ügyvédjének a kifogásai alapján úgy tűnik, hogy nem kell a pert leszállítani. A per leszállításáról történő vitatkozás a már eddig megtett végzés, illetve a kisebb ítélet miatt, melyek kapcsán az alperes ügyvédjének a tiltakozása is a pernek ebben a szakaszában már nem tehető meg. [Az alperes felet] megintik, feleljen. Az alperes tiltakozva mondja: midőn az alperesek saját házuk előtt békességgel senkinek semmit nem vétve éltek, abban az utcában, az árnyékban, valamiféle cigányok mentek előre. Ezeket a cigányokat a felperes asszony meghajigálta és gyalázta, de erre senki sem szolgált rá. Sőt, a felperes asszonyt barátságosan arra kérték, hogy ezt hagyja abba, hisz az egyik alperes asszonyt, Győri (Geori) Jánosnét, akinek kisded gyermeke az ölében ült, meg is dobta. A felperes asszony nemhogy ezt a tettét beszüntette volna, sőt ezt követően inkább azt merészelte mondani - tisztesség adatván az itt ülő becsületes személyeknek hogy „...lanchos kúrák mint feliek fatiokat... Ezek miatt a jogsértő, szidalmazó szavak miatt az idősebb alperes asszony, Fruzsina (Frysin), kérte, hogy ezeket [a felperes asszony] hagyja abba, de az ehelyett minél erősebben folytatta. így mondotta néki, „...mind addig the légy az, míg az en leaniomra ne[m] rakod, es en ream. Ha penig azok légiünk eredemunk szerint bwntetodgiunk mindé[n] kegiele[m] nekul.” [A Hármaskönyv] III. rész 26. címe szerint is, mely alapján mindig arra háramlik a vétek, aki először okot ad a cselekedetre. Továbbá miután mindezek a dolgok peres útra kerültek, a felperes asszony megkereste a prépost urat, és őnagysága a főbíró előtt - ahol esetlegesen az esküdt urak is ott jelen voltak - perrel intette a felperes asszonyt. Ugyanis ő akkor is azt merte mondani, hogy olyan személyekkel nem akar perelni. Mindezen dolgok igaz voltát az alperes adott időpontra kész bebizonyítani és esküvel megerősíteni, miképpen a felperes is az ő előadását. A felperes ünnepélyesen tiltakozott az alperes ügyvédjének ezen érvelése miatt, hisz az a bírák előtt sem bizonyosodott be, hogy a felperes bármikor is szi- dogatta volna az alpereseket. De az alperes fél ügyvéd által elismerte, hogy a felperest szidta, ami igaz, így emiatt büntetést kér. Az alperes fél visszatér a korábbiakhoz: minthogy a bíró urak számára kétségtelenül nem vált ismeretessé az alpereseknek maguk mentésére tett előadása, ezért az alperes fél magára veszi a bizonyítást. Tehát, ahogy fentebb, a [Hármaskönyv] III. rész 21. címe szerint és amennyire az ország törvénye ezt megengedi, szabadjon néki cáfolatot tennie. A felperes az alperes ügyvédje által elmondottakra utalva korábbiakhoz kíván visszetérni és mindezekről ítéletet kér. 79
