Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1628. év: 138–274. sorszám
1628. év 53-106. oldal A felperes fél kéri, hogy tanuk bizonyításai, illetve az írásbeli dokumentumok a saját erejükben megmaradjanak, és a megállapított adósságok a kamatokkal együtt vissza- adattassanak. Az alperes a tiltakozást követően mondja: minthogy a felperes fél megfogadta, hogy saját keresetét minden pontban, záradékban és cikkelyben bizonyítja, amit teljességgel 1619. évre kellett volna bizonyítania. De az ő bizonyítása - miképpen azt a kereset is tartja - nem az 1619. évre, hanem az 1617. évre szól, ami miatt ez a dolog nem megfelelő. Ezért a panaszos ügyvédjének fenti pontatlansága miatt a bizonyítás (attestatio) leszállítását és megsemmisítését kéri. ítéletet kér. A felperes fél nem fogadja el az alperes ügyvédjének kifogását, mert ő a saját felajánlása szerint mindent bebizonyított volna, és nem csak a fent megnevezett esztendőket, hanem a következőket is elegendő módon bizonyította volna. Mindezt bizonyíthatja Dallos János mostani alispán és az ő [t. i. az alperes] felvallása is. Mindezek alapján ítéletet kér. Végzés: Minthogy ez a per bajos és sok, különböző féle, és különbözőképpen tekintetbe veendő dologból áll, és emellett a személyek tetszéssel vitatkoznak. Bár a felperes fél elegendőképpen bizonyította a keresetét a panaszos asszonnyal szemben, és ezt a néhai Tott András deák saját keze által írott dokumentummal tette. Mindezzel szemben az is nyilvánvaló, hogy a panaszos asszony abban az időben, amikor a pozsonyi pénz kedvesen és kellemetesen forgott, és melyen mind aranyat és tallért akkor kedvezően válthatott akárki, először a felpereseket 33 akó jó borral kínálta meg, amelyeket az után egy érsekújvári (Érsek vyuary) asszonynak „...negied fel ezwst tallero[n] adat uolt el... ”, annak a reményében, hogy azt a gyámok kiviszik („...ki szerzik... ”) innen, Győrből. Minthogy e borokat a gyámok nem vitték ki, úgy ezekkel a borokkal a felperes asszony megintette a gyámokat, de azt ők nem fogadták el. Ezután a panaszos asszony arra kényszerült, hogy azokkal a borokkal a káptalan urainál könyörögjön, és ott az adósság feltételeit kinyilvánítsa. A [káptalani] urak126 127 a panaszos asszonyt figyelmeztették a megnevezett bor kimérésére, és az [asszony] „...uy arolta ki posoni akkorbeli el kelheted pénzeli”. Miután a megvett borokat így kiárulta volna, a panaszos asszony „...leg ottan azon posony penziill meg kinallta...” a felperes felet, és miután az ezt sem akarta elfogadni, a [panaszos asszonynak] erről a dologról és a pénzről a káptalan urait ugyancsak informálnia kellett. A káptalan urai azt a pénzt a bíróhoz, mint hű kézhez letették és az most is a bíró kezénél van. Miután a megnevezett felperesek sem a bort, sem a pénzt sohasem akarták elfogadni, és [a panaszos asszony] ö miattuk „...az posoni penzbe[n]... ” kárt vallott. Mindezek után a bírák sok közlés, tanácskozás és ítélet közepette az alábbi végzést tették: a bíró kezénél lévő 125 ft-ot [a felperes félnek] felében ítélik meg, úgymint 62 ft 50 d-ra („...hatua[n] harmad fel...’’) és felét pedig a kárai miatt vissza kell adni a panaszos asszonynak.1"7 A 126 Sor fölé írt, betoldott szó. A szövegkörnyezet alapján a győri székeskáptalant, illetve a káptalan urait jelentheti. 127 Az ítéletnek ez a szövegrésze többször javított; tartalmi tekintetben a két szöveg ugynazt az ítéletet mondja ki. 71
