Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Bevezető
Bevezetés gányság tagjai is személyekhez, családokhoz köthetően jelentek meg (1628. Nr. 211.). A helyi jogszokások, hivatali írásbeliség rögzült gyakorlata során a mezővárosi jegyzőkönyvek gyakran szisztematikusan felvett, napjainkban adatbázisba rendezhető, speciális információkat őriztek meg a település egykori társadalmáról. Miképpen a győri püspök privilegizált mezővárosa, Szombathely 17. századi jegyzőkönyveiből, a helyi szokások és gyakorlat révén, a folyamatosan vezetett bel- és külterületi ingatlanfelvallások segítségével egy „telekkönyv” összeállítható, Győr esetében a városi jegyzőkönyvek a polgárfelvételeket is tartalmazzák. Bár kigyűjtésükkel az ún. mezővárosi korszak „polgárkönyve” elkészült,13 a feldolgozott jegyzőkönyvekben szereplő polgárfelvételek automatikus elhagyását nem tartottam szerencsésnek. E polgárfelvételek az adott szűk időintervallumban is fontos információkat nyújtanak a helyi polgárság utánpótlásának földrajzi, térbeli kiterjedtségéről, jól illusztrálják a város fent említett multietnicitását. Pl. míg Jörg (Gerig) Albert a Duna-völgye nagy fontosságú piacközpontjából Bécsből (1627. Nr. 49.), Keresztes Péter a szűkebb régióból, a Vas vármegyei Kemenesaljáról (Dömölk) (Nr. 17.), Wolf Hoffmann pedig ugyancsak e régió másik kistájáról, a Fertő mellékéről (1628. Nr. 195.) jött. Győr vármegye települései számára az erődváros elsődlegesen preferenciáit, vonzó migrációs cél lehetett. Míg Horvát István Győr vármegye keleti feléből, a győri puszta részeként számontartott Mezőőrsről (1628. Nr. 223.), úgy Kertész Péter a szomszédos Pinnyédről (1627. Nr. 50.) került a polgárság soraiba. Az intenzív hódoltsági kapcsolatok nem csak az adóssági, számadási perek tükrében jelennek meg, hanem ez a tendencia a polgárság rekrutációjában is megmutatkozik. Hódoltsági területekről, de pontosan nem tudni honnan érkezett Barkó János, aki minden cselédjével költözött Újvárosba (1627. Nr. 63.). Lőrinchy Balázs minden bizonnyal a hászváros Ráckevit jelentő Keviből (1627. Nr. 90.) érkezett, míg Zupp Imre, illetve Kuthassy Köntös Mihály a hódolt Somogy vármegyéből (1627. Nr. 97., 1628. Nr. 167.). E polgárság soraiba emelkedett migránsok döntő részét Újváros „szívta” fel. A polgárfelvételek között speciálisnak tekinthető Orsich/Orsitth Szabó Balázsné, Fruzsina asszony esete, aki nem csak a gyengébb nem képviselőjeként került e városi polgárság soraiba, de az a valószínű, hogy személyében ugyanaz a cigány asszony tudható be, mint aki egy évvel később özvegyasszonyként egy fe- nyítő perbe keveredett (1627. Nr. 88.). Ha a polgárfelvételek kapcsán szóba került a városi lakosság térbeli kapcsolathálója, csupán megjegyzésként állhat itt: a polgárság származáshelyeinek kérdéskörében a Bécs-Pozsony-Komárom-Pápa- „négyszög” dominanciája még ebben a pár esztendőben is egy jóval nagyobb földrajzi körben, a Zágráb (1627. Nr. 104., 109.), Bécs- Pozsony, Bazin (1628. Nr. 164.) városokkal határolható térségben történő kiterjesztést nyer. 13 Morvái Gyula: Győri polgárkönyv I. Mezővárosi időszak 1600-1743. Győr, 2007. (Városi Levéltári Füzetek; 10.) 10
