Dominkovits Péter: Győr városi tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1622-1626 - Városi Levéltári Füzetek 11/2008 (Győr, 2008)
Regeszták - 1626. év: 453—612. sorszám
is Sorpa Mihálynál volt, azt az 50 tallért is az elváláskor ő küldte meg Kis számára. Minthogy Kis András „Isten foghszagaban" van, a bírák színe elé személyesen nem járulhat, a bíráktól ügyében választ vár. 189 612. (II. 87-88.)Radovicz (Radouicz) Pál folyamodása. 190 A folyamodó már korábban a bírák tudomására hozta a panaszát, és ez ügyben a bíró már törvénykezett. A folyamodó az ítélet alapján próbált eljárni, és ezért is keresi e levelével meg a bírót/bírákat. Ugyanis ő nem tartozik a magyar nemzethez, és mivel a tanács előtt szóban nem tudja előadni a panaszát, ezért azt most ebben az írásban rendszerezve teszi meg. E sorokból a bírák megérthetik a perpatvar okát („háborúságunkat"), és igazságot szolgáltathatnak. Horvát (Horuat) Péter atyafival a következőképpen járt: pénteken vendégei voltak néki, akiket az jól tartott. Midőn a vendégek haza mentek, a folyamodó megköszönte a jótartást néki. De Horvát a vendégek távozása után azonnal elkezdett szitkozódni, „ualamely beste kuruafianak miuel tartozolm] megh ado[m] neki...", mire a folyamodó megkérdezte, kinek is adósa Horvát. Erre azonban csak azt felelte: „... mi gondod uagion úgymond teneked en hozam bestye kuruafia... ". Radouicz ezt hallván nem válaszolt, elment tőle, és mivel felesége gyermekágyban feküdt, a gyermeknek tejért ment Darnaihoz. De amíg ő úton volt, addig [Horvát] azon kevés vajat, ami Radouicznak otthon volt - és amit ő még Pozsonyban (Pozo[nj) vett - a földhöz verte, és ezen kívül fazekait, tálait eltörte. De még ezzel sem elégedett meg, és a folyamodó gyermekágyban fekvő feleségét is úgy megverte, hogy a válla köze csupa kék volt. A feleségén elkövetett verést más embereknek is megmutatta, akik tanúskodhatnak mellette. [Horvát] a verés mellett az asszonyt „orsagh kuruajanak sitta". Mindezeket [Horvát] akkor követte el, amikor [Radovicz] nem tartózkodott otthon. Szinte Darnai (Darnaj) házához futottak utána, elmondták neki, hogy mi is történt a feleségével. Ahogy ezt meghallotta, haza ment, és kérdőre vonta [Horvátot], miért is tette ezt, de az erre így szólt: „aha bestye kuruafi te akarse itt gazda lennj az en haza[m]nal...". Ezzel rájött, meg akarta őt verni, de már a folyamodó sem hagyta magát, és atyafiától először is kérte, hogy hagyja őt békén. Amennyiben bármit vétett ellene, azt a bíró előtt keresse. A folyamodónak tanúi vannak arra, hogy az egész háborúságot a másik fél kezdte, maga semmiféle gonoszat nem válaszolt, csupán azt mondotta: „...io attyamfia en teneked sem urad sem gazdád ne[m] uagiok hanem zörlired, es en te hozzad nagy biztomba[n] ßallottam ugy mint attyamfiahoz ne[m] idegenhez, de ha tuttam volna hogy euegre sallyak hozzad ne[m] ßallottam uolna, mert mas tiztesegbeli l8y A lap hátoldalán (II. 86.) tíz tételes, a fenti ügyhöz nem tartozó, mindenféle kommentár nélküli névjegyzék található. Egymás alá írva: „[...] gernerstandt (?) -, H[errn] Baies Mihel -, Hagaschti Peter (?) -, Freistetter - , Szabó Mihel -, Zühzör Peter (?) -, Sebessi Georg -, Berbel Ferenz - , Vorga Jacob -, Forcaßl +. " 190 Az „Alázatos szolgalathomat ayanlom kegy [elmetek] nek m[i]ntt uramnak az Úr l[ste]ntül keuanok kegy [elmetek] nek mind testi es leőlki iokat megh adatnj" kezdösorú folyamodvány datálása teljességgel bizonytalan, a II. 88. lap aljára írt azon megjegyzés, miszerint az alperes ügyvédje másolatot kért, és a végzés szerint azt (t.i. a másolatot) 2l-re adják ki, a folyamodványtól eltérő kézírással készült, nem zárható ki az 1610 előtti datálás sem.
