Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

előadásokat a városban, egészen 1850 őszéig, amikor Havi Mihály akkor már Európa-hírű zenés-énekes társulata váltotta fel. 1849-cel azonban eddigre tragikus módon zárult le a magyar történelem - és így a nemzeti színjátszás - egy szakasza. Ami pedig kezdetét vette, a Bach-korszak elnyomó intézkedéseit öszszegző és a cenzúra megerősödését szentesítő Theater Ordnung diktátumaival, az hosszú évekig háttérben és korlátok között tartotta a rövid idő alatt látványosan fejlődő honi színészetet. Ám, mint már esett róla szó, akkor, amikor az ország szinte mindegyik színpadáról „száműzték" a magyar nyelvet és a pesti Nemzeti Színház működését adminisztratív eszközökkel igyekeztek megbénítani, addig Győrben nem esett komolyabb bántódása a nemzet színészeinek. Igaz, nagyobb hangsúlyt kapott ismét a német színészet, de nem tiltották el a magyar társulatokat a színpadra lépéstől. Ezért többen, így a már említett Latabár Endre és az ugyancsak említett ifjabb Lendvay Márton - a szabadságharc honvédkapitánya - itt találtak menedéket. A következő évben, a viszonylag kiváltságos helyzettel élve, Latabár újonnan szervezett társulatával sorra kezdte meglátogatni az állomáshelyeket, magyar szót, reményt és kitartást közvetítve, ezzel - a körülmények ellenére is - megerősítve Győrnek a vidéki nemzeti színészetben játszott fontos, meghatározó szerepét. Az első komolyabb vendégjátékot a nehezebb körülmények között lévő baranyai megyeszékhelyen, Pécsett tartották meg, kivételes biztonsági intézkedések mellett. Szomorú időszaka volt ez a magyarországi színjátszásnak, aminek (és az ezt követő korszakoknak) győri eseményeit már a következő kötet feladata lesz ismertetni és forrásokkal dokumentálni.