Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)
Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig
Fontos megemlíteni a népszínművet (németül Volkstück), amely a 18. században fejlődött ki és vált aztán a 19. század egyik virágzó műfajává. A kezdeti uralkodói rosszallás ellenére egyre népszerűbbé vált, és kedvezően hatott az igényesebb színházi produkciókra is. A korábbi rögtönzéseket követően több változata alakult ki. Egyesek idesorolják a tündérbohózatokat, a paródiát, az úgynevezett bécsi zsánerképet és a szatirikus bohózatokat is. Jellegzetessége viszont, hogy népi parasztfigurákat jelenít meg, mint pl. a salzburgi Hanswurt alakja, és nem hiányozhatott a szabadszájú bécsi polgár, Kasper sem, akinek hazai megfelelője Ludas Matyi. Bécsben először Nestroy vált e műfaj jellegzetes képviselőjévé. A népszínmű a 19. században már egyre jobban a paraszti életet ábrázolja. Ez a műfaj a nép gyermekét teszi a darab főhősévé, és a paraszt nem egyszer erkölcsi fölénybe kerül az urasággal szemben, a jobbágyfelszabadítás tendenciáit sugallva. A magyar népszínmű megteremtője Szigligeti Ede, akinek müveit, A szökött katona és a Csikós címűeket Győrött is bemutatták. A műfaj igazi virágkorát azonban a 19. század második felében élte. Nagyon sokszínű és változatos volt tehát a Birodalom színházi élete, bővelkedve a kísérletezésekkel és útkeresésekben. Ezek az áramlatok Bécsben összpontosultak, illetve innen indultak ki. Természetesen a klasszikus műfajok, mint a tragédia és az opera is megjelentek ebben a színes kavalkádban, még ha olykor perifériára is kerültek. Érdekes módon az opera ekkor élte fénykorát. Főleg Mozart művei voltak közkedveltek. így Győrben is állandóan műsoron tartották a Varázsfuvolát, a Figaro házasságát, a Don Jüant és a Cosi fan tutte című operákat. A 19. század elejétől ismertek olyan színi produkciók is, amelyben pl.: Shakespeare tragédiáinak megzenésített változatát adták elő. Érdekességként említjük meg, hogy az operához közeli előadások voltak ezek, és némileg a kényszer hozta létre őket, mert ilyen módon lehetett a cenzúrát kijátszva újra színpadra állítani e műveket. Sajátságos színpadi játék volt a quodlibet, ami egyveleget jelent és számos, már említett műfajt egyesített magában. Főleg a daljátékok, a népszínművek és a bohózatok elemeit vegyítette a későbbi operettek előfutáraként. A Győrött is fellépő, később említendő Balogh-féle társulat repertoárjából, pl.: Emánuel Schikaneder: Az elégett ház című művét említhetjük ebből a mára már teljesen ismeretlen műfajból. Végül egy szintén sajátságos színpadi műfajt, az élőképet, vagy mai meghatározással a tablót, némaképet kell megemlíteni. Tulajdonképpen kimerevített nagy színpadi jelenetek ezek, amelyek pótolják, vagy ábrázolják a mondanivalót, színjátékot, vagy a fontosabb cselekményt. Mindegyik műfajban megtalálható, ezért a profán és magasztos eseményeket egyaránt ábrázolták. Általában képzőművészeti alkotásokat, csoportképeket és híres történelmi jeleneteket állítottak színpadra, mint a polgári miliő, bibliai, egyházi, vagy történelmi cselekedetek, pl.: betlehemi jászol-jelenet, Jézus Krisztus megfeszítése, Saul megtérése, Árpád pajzsra emelése, a nándorfehérvári diadal, Zrínyi kirohanása, Napóleon